Mivel az országgyülések megtartása, az 1659. évi első törvénycikkely értelmében, az orvoslandó sérelmeknek üdvös gyógyszere: azokat az 1715. évi 14-ik törvénycikk szerint meg kell tartani.
1. § S két hónapon tul, (ha csak Ő legsz. felsége az idő és szükség kivánata szerint meg nem hosszabitaná) ne terjedjenek.
2. § Azokra az 1608. koronázás utáni első tc. szerint a főpapok, mágnások és nemesek annak idejében megjelenni;
3. § A vármegyék pedig, meg azok az emlitett mágnások, a kik személyesen részt nem vehetnének, az 1625. évi 62. törvénycikk értelmében birtokos nemes, s nemes családból származott követeket küldeni;
4. § Horvát-, Dalmát- és Szlavonországok pedig magukat az 1625. évi 61-ik törvénycikkelyhez alkalmazni.
5. § S a magyar királyi canczellária utján a kegyelmes királyi előterjesztéseknek átvétele után Ulászló király 2-ik decretuma 25. törvénycikke szerint, minden magánügyet félretévén, a közügyek felett mérséklettel és komolysággal s csendben tárgyalni és határozni;
6. § Az egymással összefüggő tárgyakat sor szerint rendezni s Ő legszentségesebb felségnek ekképen bemutatni:
7. § És az országgyülés bezártáig törvényes büntetés terhe alatt jelen lenni tartozzanak.
8. § Hogy pedig a maguk és családjaik, meg az országgyülésen panaszkodók biztosságáról, s igy az országgyülés köznyugalmáról gondoskodva legyen, az országgyülés vagy köztanácskozás helyén minden sértegetéstől s annyival inkább verekedéstől tartózkodni kell.
9. § Ha pedig ilyesmit elkövetnének: az ilyeneket s megbizóikat is, az épen most emlitett törvénycikkely rendeletéből, harmadnapra megidézzék s felettük a királyi itélőtáblán itéletet hozzanak ugy, hogy a rágalmazókat s becstelenitőket mindannyiszor a sértett félnek fizetendő kétszáz forint büntetéssel, a verekedőket vagy megsebzőket pedig nagyobb hatalmaskodás büntetésével elengedhetetlenül megfenyitsék, az emlitetteknek az országgyülés folyama alatt gonosz szándéku meggyilkolóit vagy meggyilkoltatóit pedig ily idézés előre bocsátásával, sulyosbitott halálbüntetéssel sujtsák.
