Hogy pedig a bünöket, fenyitéseket s büntetéseket illetőleg módot és rendet tartsanak: Ő legszentségesebb felségének kegyelmes elhatározásához képest, a karok és rendek beleegyezésével megállapitják:
1. § Hogy az atyagyilkosokat, anyagyilkosokat, férjgyilkosokat, feleséggyilkosokat és gyermekgyilkosokat,
2. § A testvérek s vérrokonok megölőit,
3. § Ezenfelül az első és második fokon vérfertőztetőket,
4. § Ugyszintén a mostoha anyák s mostoha leányok megszeplősitőit s az azokkal paráználkodókat,
5. § Végre azokat, kik az országnak az ő hivatalos müködésükben tettleg és törvényesen eljáró rendes biráit s azok helyetteseit, az itélőmestereket s más, akár hétszemélyes vagy királyi itélő, akár kerületi táblai vagy megyei birákat, a káptalani vagy conventi, királyi vagy nádori vagy báni embereket, vagy az ország báróit és a főispánokat, ugyszintén a királyi kamara tanácsosait s első és aligazgatóját,
6. § Ugyszintén, a kik a főpapokat, mágnásokat és nemeseket s azok követeit és a hozzájuk tartozó vagy velük az országgyülésen jelenlévő családtagokat vagy szolgákat avagy azokat, a kik arra, vagy a táblai itélőszékekre, vagy a megyék közgyüléseire s törvényszékeire, valamint a szökevény jobbágyok és szolgák visszakövetelése s visszabocsájtása, meg a katonaság kihágásai iránt nyomozást végeznek s az azzal való elszámolás eszközlésére mennek, s arról visszatérnek és ama számvetésen az emlitett nyomozásokkal foglalkoznak vagy azokról visszatérnek, és az országgyülésen panaszkodókat e miatt az országgyülésen kivül, megölik:
7. § A vérrokonság közelségének fokozatához, vagy a megöltek hivatalának minőségéhez képest sulyosbitással kimondandó főbenjáró büntetés alá kell vetni.
8. § Hasonlóképen a szülők megverőit vagy megsebzőit a dolgok és tények körülményeihez képest, a biró bölcs belátása szerint.
9. § Ép igy a saját uraik várainak s kastélyainak gonosz szándéku feladóit, s azoknak vagy bármely országlakóknak megostromlóit vagy elfogóit halálos büntetés alá vessék.
10. § Ugy a hamis oklevelek készitőit és hamis pecsétek vésőit és e mellett a mások életére leselkedőket, szintén halállal; az élet és egyszersmind javak elvesztésére törőket s ez uton az ártatlanokat károkkal s költségekkel terhelőket, az élet elvesztésén felül, a károknak és költségeknek az oklevélkészitők s pecsétvésők saját vagyonából megveendő megtéritésével is büntessék.
11. § A gyermekek részei, s az anyai és anyáról ősi fekvőjószágok ugy a törvényes hitvesi jog, s nem kevésbbé a mások pénze s követelése, ezek számára fenn és épen maradván.
12. § Az emlitett büntetéseknek legyenek alávetve azok is, a kik ily esetekben efféle hamis levelekkel a törvényszékeken tudva és nyilván élnek.
13. § A nyilvános gyujtogatókat pedig élve kell megégetni, valamint a magán gyujtogatókat is, kik előre megfontolt gonosz szándékkal a háztetőkre vagy az aratott terményre és vetésekre tüzet vetnek, s azokat elégetik s igy másokat megkárositnak, sulyosb körülmények közt hasonló büntetéssel, könnyebbek közt pedig enyhébbel, de minden esetre életvesztéssel büntessék.
14. § Az országban s kapcsolt részeiben birtokos bármely állásu s hivatalu katonákat pedig büntető és katonai kügyekben, a katonai törvényszéken, nem katonaiakban pedig, az 1655. évi 7-ik törvénycikk értelmében is, az esetek különféleségéhez képest szokott törvényes eljárás szerint itéljék el s büntessék; a megölt ember gyermekeinek s özvegyének azonban mint méltatlanul sujtottaknak a büntevő illetményéből fejdijat fizessenek.
