Habár az 1715. évi 91-ik törvénycikkelybe foglalt harminczadokat nem az országlakók s kereskedők terheltetésére, sem uj vagy kettős harminczad szedésére, avagy bármely czédula kiadási taksa végett, melyet ugyanazon törvénycikkely is teljesen eltörlött, hanem csupán a csalások megakadályozása czéljából rendezték:
1. § Mind a mellett Ő legszentségesebb felsége királyi és atyai indulata tanusitása végett jóságosan megengedte, hogy a beszterczebányai és selmeczbányai harminczadok eltörlésével, a budai, jelen idő körülményeihez képest, ugy a török udvarral létrejött kereskedés, mint magoknak a kereskedőknek is nagyobb könnyebbségére, a maga valóságában megmaradjon.
2. § Továbbá a harminczadosok minden kihágásait és a szomszéd falukból és helységekből a városok és mezővárosok országos és heti vásáraira hajtani szokott barmok, a tutajok és fanemüek s bármely élelmi szerek és áruk s a bor után is szedett bármiféle és bármely nemü dijakat és minden egyéb, szokás szerint a határvidékeken is elkövetett visszaéléseket eltörölnek.
3. § A kihágókat pedig az 1609. évi 17-ik törvénycikk szerint, hivatalos dolgokban a kamara előtt, egyéb, nem kamarai ügyekben pedig az 1681. évi 44-ik törvénycikk szerint kell perbe fogni.
4. § Megállapitják, hogy a 15-ik czikkelylyel csupán a tiltott és csempészett árúkra nézve engedélyezett kamarai biráskodást a kereskedők adósságaira s egyéb követeléseire semmiképpen ki ne terjeszszék; a dugárúkat pedig az ügy megvizsgálása előtt, el ne adogassák.
5. § Ő legsz. felsége pedig kegyesen intézkedni fog, hogy a harminczadosi hivatalokra való alkalmazásnál a törvényt figyelembe vegyék.
6. § A földesurak pedig mindaddig, mig a harminczadot máshová át nem helyezik, kötelesek legyenek egyesség szerint megállapitandó méltányos ár mellett s zálogjogon helyet adni, mely a földesurak sérelme nélkül birtoklandó, időközben nemesi udvar sorába nem emelendő, a harminczadnak máshová vitele után pedig a kialkudott ár megfizetése mellett a földesurnak visszaadandó.
