1723. évi XV. törvénycikk

a száraz és nem szükséges vámoknak, még a folyóvizieknek is, eltörléséről, s a zsidók elmozditásáról

Ő legsz. felsége jóságosan beleegyezett, hogy a Budán, mint királyi székhelyen régóta fennálló vám állandósitása mellett a komáromi, székesfehérvári és kanizsai vámok, császári királyi kegyelmessége tanusitásául s az adózó lakosok könnyebbségére, közvetlenül megszünjenek.

1. § S ezeken kivül, minden más, akár a király, akár bármely földesur fekvőjószágain létező, száraz és szükségtelen vámokat, s a folyóvizieket is, a hol hidon nem járnak, a fiókvámokal együtt (ellent nem állván a régi használat, vagy különben is a hazai határozott törvények ellenére meg sem állható kiváltságlevél s annyival inkább azokat, a melyek sem kiváltsággal, sem régi használattal megerősitve nincsenek) a megyék alispánjai törvényes kiküldetés mellett s az 1715. évi 15-ik törvénycikk büntetése alatt közvetlenül eltörüljék.

2. § Az ellenszegülők ellen pedig, a kik az ilyen eltörlést s a zsidók elmozditását meg nem engedik, az 1566. évi 12-ik törvénycikkelyhez képest, a királyi fiscus a megyei birák előtt az ott kifejezett büntetés alatt, perelhessen.

3. § Ezen kivül Mátyás király 2-ik decretumának 15-ik, az 1566. évi 13., 1625. évi 34., s 1647. évi 91-ik törvénycikkelyeket meg kell tartani.

4. § És a meddig az idézett 91-ik czikkely tartalma szerint a zsidókat minden vámoktól el nem mozditják, addig az olyan helyen senki se tartozzék vámot fizetni.

5. § Másoktól pedig, kik a vámok fizetése alól az 1715. évi 15-ik törvénycikk erejénél fogva fel vannak mentve, sehol semmi taksát se szedjenek.

6. § A járókelők barmai után pedig a közlegelőkön, vásár idején is, minden barom után naponkint két dénárt fizessenek.

7. § Az efféle, még a vásárhelyekre hajtani szokott barmok után és a hidakon vagy töltéseken a vizbefagyás és kiszáradás miatt át nem kelő, valamint a malmokhoz menő vagy onnan visszajövő, vagy a gyalogos utasoktól sehol vámot, hatalmaskodás büntetése alatt ne vegyenek.

8. § A nemeseket pedig, akár kereskedők, akár nem és a vámfizetéstől mentes nem nemeseket a vámhelyeken a vámos az emlitett büntetés alatt, arra ne szoritsa, hogy tőle pénzért italt vegyenek.

9. § A Garamot és más folyókat az 1659. évi 58-ik törvénycikkely ellenére el ne zárják, sőt inkább a szabad járás-kelést és kereskedést megengedjék.

10. § És végre a földesurak, vagy a helybeli kereskedők avagy haszonbérlők és bárki más a hajókat, vagy tutajokat semmi szin alatt s egyéb anyagokat és eladó tárgyakat a kikötőben, vásár idején vagy azon kivül is, csekély ár ajánlása mellett, vagy bármely más módon előre meg ne vegyék vagy le ne foglalják; a földesurak elővásárlási joga azonban méltányos árért, épen maradván.

11. § Végre az összes bármi nemü és faju s vagy a vámtulajdonosok vagy magok a vámosok vagy bárki más részéről bármikor behozott és az ország határozott törvényeinek tartalma ellen elkövetni szokott kihágásokat a vármegyék késedelme nélkül eltörüljék és megsemmisitsék.

12. § A kihágókat pedig az előrebocsátottakban az ország törvényeinek erejénél fogva ellenökben megállapitott hatalmaskodási büntetéssel büntessék.

13. § Hasonlóan a vámszedők részéről elvett dugárukat a földesurak (mint elsőfoku biróság) utján intézendő ügyvizsgálat előtt, a fent emlitett büntetés s a károk és költségek megtéritése alatt, el ne adogassák.

14. § A terhelteknek azonban szabad legyen a vármegyéhez folyamodni.

15. § De az 1609. évi 47. törvénycikkely ellenére a véghelyeken hidakat épitő s javitó parasztokat se szoritsák vámfizetésre.

16. § Egyébiránt a vámok tulajdonosai a fennebb idézett törvények büntetése alatt a hidakat, utakat, s töltéseket kijavitani s fentartani kötelesek legyenek.