Ámbár a török hatalom alul visszaszerzett fekvőjószágokra nézve a követelő és jogaikat igazolni akaró országlakókról az 1715. évi 10-ik cikkely gondoskodott: mégis az ország és kapcsolt részei karainak és rendeinek erre nézve ismételt aziránti alázatos kérelmére, Ő legsz. felsége joságosan beleegyezett:
1. § Hogy a követelők az ilyen fekvőjószágokra nézve, Ő legsz. felségének királyi itélő tábláján két magyar kamarai tanácsos jelenlétében (kiket azonban birói esküvel és csupán csak a hódoltság alól visszaszerző bizottság elébe régebb oda utalt ügyekre kell szoritani s minden következtetés nélkül arra, hogy bármely más ügyben ugyanazon királyi táblán most vagy jövőben itélhetnének, s a kik e szerint egyedül az ily ügyek elbirálására hivandók meg s alkalmazandók) jogaikat kereshessék s bizonyithassák.
2. § Melyeket a királyi itélő tábla teljes joggal és hatalommal, ugyanazon czikkely módozata szerint, egészben megvizsgálhasson, véglegesen eldönthessen s valóságos végrehajtás alá vethessen s ezt tenni tartozzék.
3. § Épen maradván azonban a terhelteknek, ilyen ügyekben, az Ő legsz. felségéhez való felfolyamodás utja.
4. § A királyi ügyek igazgatója, az ilyen ügyek vizsgálata s megvitatása idején (az ekkorig követett mód szerint) jelen nem lehetvén.
5. § Nem különben, hogy a folyamodók, bebizonyitván jogaikat, az ismételve emlitett 10-ik czikkely rendelete szerint, a költségekhez, melyeket Ő királyi sz. felsége az előbbi hosszas török háboruban viselt, arányos hányaddal járuljanak.
6. § S itt csupán azokat a helyeket kell hódoltság alól visszaszerzetteknek érteni, melyeket az 1715. évig keritettek vissza.
7. § Hasonlóképen épen maradván a kir. fiscus törvényes keresete azok ellenében, a kik az ugyanazon törvényben kijelölt vármegyékben fekvőjószágokat birtokolnak.
8. § Horvátországra nézve pedig Ő legszentségesb felségének további rendelkezéseig, az idézett 10-ik czikkely jótéteménye maradjon fenn.
