1723. évi XXVI. törvénycikk

a királyi itélőtáblához tartozó ügyekről, a törvénykezési perorvoslatokról s az idézés határidejéről

Jóllehet ugyan az országgyülésileg kijelölt és rendkivüli törvénykezési ügyek a nádorispán, a magszakadásiak pedig az országbiró biráskodása alá volnának vetve:

1. § Mégis, az igazság gyorsabb és pontosabb kiszolgáltatása végett, Ő legsz. felsége jóságosan beleegyezett, hogy mindenféle, t. i. ugy a már fentebb előszámlált, mint egyéb táblai peresügyeket, a melyek bármely országlakót s akár a királyi fiscust is, felperesi vagy alperesi minőségben illetik, a királyi itélőtáblán (fennmaradván a vesztes félnek a hét személyes táblához feljebb vitele) itéljenek meg s határozzanak el.

2. § Ugy azonban, hogy a távolabb lakó alpereseknek legalább négy tizenöt napos határidőt, s ezt is bizonyos és meghatározott napra tüzzenek ki (nehogy a perlekedők, a nap bizonytalansága miatt, melyen ügyök felveendő lesz, hosszasabban kénytelenek legyenek, nagy költség vesztegetésével, várakozni).

3. § A szegények ügyeire s a régibb ügyekre pedig, mint eddig, ugy ezután is, méltó figyelmet forditsanak s az ilyeneket mások előtt vegyék föl s döntsék el.

4. § A jogorvoslatok addig tartsanak s maradjanak meg, mig azokról és a konok perlekedők büntetéséről, a törvények javitása alkalmával mást nem rendelnek.