Tapasztalás szerint, a főpapoknak, mágnásoknak és nemeseknek az is nagy sérelmére szolgál, hogy a káptalanok és conventek a saját fekvőjószágaikról szóló legrégibb leveleknek is birtokában vannak, az érsekségekre s püspökségekre tartozó, valamint a világi családok javait illető ilyen levelek pedig, az 1500 év előtti időből csak kis számban találhatók, holott kötelességükben állott ezeket is épen ugy, mint a sajátjaikat biztos őrizet alatt tartani.
1. § Ezen kivül, az ugyanazon káptalanokban és conventekben keletkezett leveleket, melyek a káptalanok, conventek, vagy püspökségek jogait bármiképen illetik, jóllehet, hogy azok vagy nem a sajátjuk, vagy akár valamit, az ő jószágaik ellen tartalmaznak, akár a maguk leveleiben a világi rend javára valamit kedvezőbbet, vagy pedig az igazságszolgáltatásról vagy a legközelebbi kár elháritásáról szólanak: az ország rendes biráinak parancsára sem akarják kiadni; s e miatt sokaknak rosszhiszemü birtokát, másoknak pedig legjobb igazait felderitni nem lehetne.
2. § Minek okáért e pontra nézve is, Ő legsz. felsége jóságos beleegyezésével, rendelik, hogy az ily káptalanban vagy conventben keletkezett s ennek keze alatt található efféle leveleket is, a törvények értelmében, az ezekben meghatározott büntetés alatt hüségesen s a hiteles személyekkel letétetni szokott és köteles eskü alatt, a kérő feleknek megkereső parancsok mellett, kiadják.
3. § Ha pedig egyéb hiteles helyeken keletkeztek és mások jogait is érinteni látszanak, mindazonáltal azon a helyen, a hol keletkeztek, föltalálhatók nem volnának: ilyen esetben ugyanama hiteles helylyel hitelesen közölni és a parancsra innen is hasonlóan kiadványt adni tartozzanak.
