1723. évi XLIV. törvénycikk

a Szent-Mártonról nevezett szent-pannonhalmi convent visszaállitásáról

Tekintetbe vévén továbbá a Szent Márton szent pannonhalmi conventnek ugy különös régiségét, mint ugyanennek a szent rendnek érdemeit:

1. § Minthogy e conventnek a szokásos végrehajtásokban való eljárása már a multba nyuló számos évek óta megszünt: ezért az országlakók e convent helyreállitását jónak látják és elrendelik, hogy az jövőre, az ország rendei előtt felmutatandó régi pecsétje alatt, végrehajtásokat s kiadványozásokat teljesithessen.

2. § Ugy mindazáltal, hogy a főapát urnak, maga mellett, teljes számban, folytonosan legalább öt s az idecsatolt esküminta szerint kézfeltartással leteendő esküvel kötelezett conventi személye s alkalmatos jegyzője legyen s a conventtel együtt, más hiteles helyek módjára, az ország törvényeihez alkalmazkodni kötelességének tartsa.

3. § És ezt a tisztükben eljáró s még a fentebbi módon nem szervezkedett többi hiteles helyre ugy az eskületételt, mind pedig a személyeket illetőleg, a megelőző 39-ik törvénycikkely módozatával, szintén kiterjedőnek értik.

Esküforma a főapát és conventje, meg más conventek perjelei s prépostjai részére

Én N. N. a szent pannonhalmi szentmártoni sz. Benedek-rend főapátja: miután Ő császári és királyi legszentségesebb felsége jóságos beleegyezésével a sz. pannonhalmi szentmártoni conventet Magyarországnak és kapcsolt részeinek a jelen országgyülésen egybegyült karai és rendei ujólag az előbb gyakorolt, de az idők viszontagsága miatt félbeszakadt conventi hitelességre emelték és előbbi conventi hitelességébe törvénynyel visszahelyezték.

1. § Ennek következtében esküszöm az élő Istenre, boldogságos Szüz Máriára s Istennek minden szentjeire és választottjaira, hogy az összes és bármiféle tényeket, melyeket előttem s ugyanazon convent s annak hiteles bizonyságai előtt akárki véghezvitt, igazságosan és hiven felveendem s beiktattatom és megőriztetem.

2. § S azokat és az ezekhez hasonlókat, melyek az előbbi módon bármely tárgyban, akár ezentul előfordulnak, akár már régebben e conventnél előfordultak és találhatók, igazságosan, valódilag s az eredetihez hiven minden megcsonkitás vagy bármely hozzáadás nélkül a nyilatkozó feleknek, s más érdekelteknek, nemkülönben Ő legszentségesebb felsége, s az ország rendes birái s ezek itélőmesterei részéről kiadni szokott parancsára, ugyane conventnek Ő legszentségesebb felsége s az ország karai és rendei egyezésével megujitott régi és szokott pecsétje alatt, melyet soha meg nem változtatok, s hüségesen megőrzök: ki fogom adni.

3. § Végre a hitemre s az emlitett convent hiteles személyeire bizott és bizandó, magában a conventben vagy a vidéken teljesitendő minden végrehajtásokban s országos eljárásokban, tekintet nélkül a személyre, ugymint gazdagra vagy szegényre, s minden kérelem, jutalom, kedvezés, szeretet, félelem, gyülölet s kedvkeresés félretételével és eltávoztatásával, hü végrehajtást s jelentést teendek.

4. § S a káptalanok és conventek hitelességéről, a káptalani és conventi személyekről s ezek hivataláról eddig alkotott s jövőben alkotandó hazai törvényekhez alkalmazkodom.

5. § S azokat s a kiadványozásra névze helybenhagyott régi szokásokat megtartani, s a kirendelendő (s mindenkor felesketendő) hites jegyző utján megtartatni köteles leszek.

6. § S ha valamely más hiteles helyen régebben keletkezett köziratok vagy magánoklevelek a mondott főapátság levéltárában találhatók: azokat s az ilyeneket Ő legszentségesebb felsége s a tekintetes karok és rendek rendelkezéséhez képest, az erre kiküldött személyeknek hüségesen általadom.

7. § Isten engem ugy segéljen, s Isten szent evangéliuma.