1723. évi XLIX. törvénycikk

mely javak értendők saját szerzeményeknek, melyekről mindenki szabadon rendelkezhetik?

Alaposnak tartja Ő legszentségesebb felsége, hogy akármiféle ősi javaknak és birtokjogoknak az elidegenitőit s más javaknak szerzőit, annyiban a mennyiben az ősieket elidegenitették, addig, a mig az ilyen elidegenitetteket ki nem egészitik, más javak szerzőinek mondani ne lehessen, ezért rendelik:

1. § Hogy az ily ügynek előrebocsátott birói megvizsgálása vagy eldöntése mellett csak azokat tekintsék szerzeményeknek, s az 1715. évi 26-ik tc. szerint is szabad rendelkezés alá esőknek, melyeket valaki vagy az ősi birtokok jövedelmeiből, vagy másképen saját erejével és szorgalmával (az ősi atyaiak vagy anyaiak elidegenitésének esetén kivül) szerez s keres.