Hogy a főpap urak kegyes és üdvös példájából a jók az erényre buzduljanak, a vallástalanok pedig a keresztyén tan szeretetére lelkesüljenek s visszatérjenek, Ő legszentségesebb felsége kegyes beleegyezésével rendelik:
1. § Hogy a főpapok s más egyházi javadalmasok, kik a király vagy az ország közhivatalaiban, vagy az egyháznak más fontos dolgaiban elfoglalva nincsenek, a törvény parancsa és szoros kötelességük szerint megyéikben s javadalmaikban székeljenek, nehogy az ez ellen vétőket királyi hatalommal is meg kelljen fenyiteni.
2. § Továbbá, javadalmakat s kanonokságokat Ulászló 3-ik decretumának 67-ik czikkelye s más hazai törvények értelmében érdemes és alkalmatos személyeknek adományozzák.
3. § S egy személynek (azt az esetet kivéve, ha annak ellátásáról szükségképen gondoskodni kellene) egy javadalomnál többet ne adományozzanak.
4. § Ő legszentségesebb császári és királyi felsége elhatározta, hogy azt, a mi az ő tisztébe tartozik, legkegyelmesebben megtartandja.
5. § Azok pedig, a kiknek a karok közül akár királyi adományozás vagy alapitás jogán és czimén, akár más igazságos és törvényes jogon bárminő javadalomra nézve kegyuri vagy kijelölési joguk van, azzal kellőképen éljenek s üresedés esetében adománynyal szintén alkalmatos, érdemes, szabad és más egyházaknak le nem kötelezett személyeket lássanak el a fentebb idézett czikkely rendelete szerint.
6. § Illő pedig, hogy az esztergomi káptalan, miután többé már a török hatalom miatt való félelem fenn nem forog, (mihelyt csak lehet) Esztergomba visszatérjen és székhelyét állandóan ott tartsa.
