1723. évi LX. törvénycikk

a jobbágyok visszaköveteléséről szóló 1715-ik évi 101-ik törvénycikkely felvilágositása

Jóllehet a magán földesurakról, a jobbágyok visszakövetelése dolgában, gondoskodva van:

1. § Minthogy mégis akkor, a midőn jobbágyaikat, megkereső levelek átküldése mellett, más, néha távolabb is eső megyék vagy kerületek földesuraitól, szabad, királyi és bányavárosoktól, a kunoktól, jászoktól vagy más kiváltságos mezővárosoktól, s egyéb kerületektől visszakövetelik, alig tapasztaltak valamely eredményt, hanem inkább azt, hogy azok a vármegyék vagy egyéb helyek, a melyek az ilyen jobbágyokat kiadni tartoznának, azokat visszatartják, ugy, hogy a földesurak a költségekből kifogyva, s a nagy fáradságtól kimerülve, a jobbágyok visszakövetelésétől elállani kényszerülnek, s e miatt a közjónak kellett szenvednie s a kitartóknak a szökések terhe alatt össze kellett roskadniok:

2. § Ennélfogva a közjó fenntartására Ő legsz. felsége jóságos beleegyezésével, rendelik: hogyha az idegen jobbágyokat visszatartoztató megyék vagy kerületek vagy az emlitett helyek közül akármelyik, a sértett megyéknek vagy földesuraknak, a törvényben előirt s velük közlendő megkereső levelei mellett, meg a neveknek és személyeknek, és a helynek, a hol tartózkodnak, megjelölése mellett az ily szökevényeket visszakövetelnék, s ezeket vissza nem adnák:

3. § Ily esetben, a megyéknek jogában és kötelességében álljon, már akár az emlitett helyek, vagy egyenesen a földesurak ellen, a kiknek birtokain azokat tartják, a király, vagy az ország más biráinak parancsai mellett, a megyei birák közbejöttével eljárni s a más vármegyékben vagy kerületekben tartózkodó ilyen szökevényekhez való földesuri jogot a hazai törvények szerint kellőképen bebizonyitani.

4. § A minek bebizonyitása s a visszaadás kötelezettségének megállapitása után, az ily szökevényeket azonnal és legott (de minden tartozásuknak levonása mellett), egész vagyonukkal együtt, az 1659. évi 70. törvénycikkely értelmében s a fentebb idézett 101. törvénycikkely rendelete szerint a visszaszerzésükre forditott költségekkel, s minden egyes visszakövetelt s kimutatott jobbágy után számitott 100 forint büntetéssel, a mely összege- a vissza nem adók javaiból az 1715. évi emlitett 101. törvénycikkelyben megerősitett 1556. évi 31. tc. szerint behajtandók s lelkiismeretesen kiszabandók (minden törvénykezési orvoslat kizárásával, s csupán a birtokon kivüli felebbvitelnek s perujitásnak az 1622. évi 27. törvénycikk értelmében megengedésével) vissza kell adni.

5. § Ha pedig a felperes minden törvényes alap nélkül perlekednék, s ezért keresetével pervesztes lenne, s a jobbágyokra nézve, a kiknek visszaadását követelte, jogát elegendőleg be nem bizonyitaná: akkor a költségekkel terhelt alperesnek ezeket (a melyeket az eljáró birónak kell lelkiismeretesen mérsékelnie s ugyanannak végrehajtania) megtériteni tartozzék.

6. § Ugyszintén a nyomozásokat a helyszinén is, hol a szökevényeket megtalálják, mindazok utján, a kik a törvény szerint nyomozni szoktak, mindig szabadon s minden akadály nélkül, a megyéknek s az emlitett helyeknek, a hol történnek, segédkezésével is, biztonságban eszközölhessék s véghezvihessék.

7. § Hogyha pedig az ily szökevényeket, a fentebbi módon bevégzett per után se állitanák vissza, s uj pert kellene folyamatba tenni, az emlitett büntetést kétszeresen és szintén a költségekkel, együtt kell felvenni s ha még harmadizben is ellenszegülnének, akkor azt a falut vagy birtokrészt a hivatolt 51. törvénycikkely értelmében, végrehajtás alá venni s a megyének vagy győztes félnek, a költségekkel együtt, átadni.

8. § A honnan ugyanaz a győztes fél az előbbi módon visszakövetelt jobbágyokat szabadon elviheti.

9. § A mely falunak vagy birtokrésznek megváltása, igaz becsü utján, mindenkor eszközölhető.

10. § Ha pedig az idegen jobbágyokat visszatartók a visszakövetelés vagy az ez iránt inditott per ideje közben és a visszakövetelő fél kijátszása czéljából, az ily jobbágyokat máshová áthelyeznék: a fentebb kiszabott büntetés alá essenek.

11. § Sőt a falu vagy birtokrész elvesztése esetében, a jobbágyok visszaadása előtt, azokat meg ne válthassák.

12. § Mindazonáltal épségben maradván, a fentebb idézett 31. törvénycikkely erejénél fogva, a magánhatalommal is eszközlendő elfogás szabadsága és a magán földesurakra nézve a visszakövetelési per.

13. § S ez a rendelkezés Horvát- és Szlavonországokra is kiterjed.