Minthogy a megyék nem csekély sérelmére s az adóalap csorbitására, némely földesurak, kiknek több megyében vannak fekvőjószágaik, nem ritkán azt veszik gyakorlatba, hogy adózó jobbágyaikat egyik megyéből a másikba ők maguk viszik el a telkek megszállására, s igy nem jelentéktelenül, egyiknek benépesitése a másiknak elnéptelenitését idézi elő.
1. § Ezért rendelik, hogy a földesuraknak ne legyen többé szabad jobbágyaikat (kivévén azokat, kiket saját szolgálatukra akarnak forditani) egyik megyéből a másikba áthelyezni.
2. § Sőt tartozzanak azokat, a vissza nem vittek emberdijának büntetése alatt, melyet a visszavitelnek megintés után való abbanmaradása esetében azoknak az uraknak birtokaiból, a szolgabiró utján a hatóság folyamodására kell beszedni s a megye közszükségeire forditani, azokat visszavinni, vagy az átvittek helyébe más, az adózási teher viselésére alkalmas egyéneket helyettesiteni.
3. § A kinek pedig az urak közül egy megyében vagy egy telken több jobbágya van s azokat ott nem alkalmazhatja, az ilyennek (az előbbi telken az adó viselésére alkalmas jobbágyot hagyván), szabadságában álland, a többit, egyik megyéből a másikba áthelyezni.
