A nyomorult népnek az uradalmakban nagy terheltetése származik abból, hogy az urak vagy megbizottjaik részéről rendelt uradalmi tisztek az uradalmak jobbágyaitól behajtott országos közadókat a magánbérekkel összezavarják, máshová forditják, vagy azokkal megszöknek.
1. § A minek következtében az ilyen terhet vagy másodszor hajtják be a nyomorult jobbágyoktól, ezeknek nagy megerőltetésével, s a közszolgálat hátrányára, vagy miután terhes hátralékok halmozódtak össze, őket azoknak a vármegye beleegyezése nélkül kirendelt tisztjeihez és adószedőihez utasitják, kiktől, minthogy nem ritkán vagyontalanok s fizetésre alapjuk nincs, a megtéritendők megtéritését meg nem nyerhetik.
2. § Ezért Ő legszentségesebb felsége jóságos elhatározásához képest, a karok és rendek intézkedvén, az 1647. évi 37. törvénycikkelyt megujitják, s oly földesurakra is kiterjesztik, kik jobbágyaiktól, adóilletményen felül, különféle ürügyek alatt valamit kicsikarnak s ez bebizonyitható.
3. § És szigoruan megtartandónak rendelik azt is, hogy a földesuri béreket a közterhekkel össze ne zavarják.
4. § S ha földesurak vagy magok vagy tisztjeik utján adópénzeket is szednének be jobbágyaiktól és ezeket a pénzeket a közpénztárba be nem szolgáltatják: az emlitett földesurak mindenért, a mit akár az illetőségen felül beszedtek s maguk részére felhasználtak, akár pedig a fennemlitett tisztek elharácsoltak, a megyei közpénztárnak eleget tegyenek.
5. § Nekik pedig viszont az ilyen tisztek ellenében visszkeresetük legyen.
6. § Az eleget tenni vonakodókat pedig, a megyei hatóságok, a költségeknek is megtéritésével s az ily földesurak javaira vezetendő végrehajtással, valamint az uradalmaknak azelköltött vagy hátralékos összegben szavatosság alatt való bérbeadásával is, kényszeritsék, fenmaradván részükre a birtokon kivül való feljebbvitel.
7. § Végre az összes uradalmak, s maguk a királyi kincstári javak is, a fentirt büntetés alatt kötelesek lesznek a megyéknek a katonai elhelyezésekre, adókivetésekre, fuvarokra s más, a fejedelem szolgálatát s a megyék adózási ügyeit illető dolgokra vonatkozó intézkedéseit, ugy a nyomorult nép terhelésének, mint az ellenszegülésből származó zavaroknak megakadályozására elfogadni, foganatositani, és azok foganatositását megengedni.
8. § Ez alkalommal Ő legszentségesebb felsége kegyelmes figyelmeztetése következtében azt is elrendelik, hogy a vármegyék, városok és kiváltságos mezővárosoknak is összes pénztárosai, s a hasonló tisztségek régi kezelői, kik még számadásra kötelezvék, s felmentve nincsenek, ugy más tisztviselők is, kik az emlitett helyek bevételeibe vagy kiadásaiba bármi módon, főleg a megyék s az emlitett városok közrendelkezései ellen s azokon kivül, beavatkoztak, még pedig a városiak a fentirt 1715. évi 77. törvénycikkely szerint, a megyeiek pedig és a kiváltságos városokéi, mezővárosokéi az 1715. évi 57. törvénycikkely értelmében mielőbb számot adni legyenek kötelesek.
9. § A nem akarókat s vonakodókat pedig, még pedig a városiakat s mezővárosiakat az 1554. évi 20. tc. erejével, a nemeseket pedig az 1622. évi 65. tc. értelmében szoritsák arra.
10. § S az ily számadások bekivánását s még inkább az elégtételadást a fő- és alispán vagy bárki más hatalmasabb a megyékben vagy városokban, az ily hátralékok megtéritésének büntetése alatt, meg ne akadályozhassa.
11. § Sőt inkább, az ily hátralékokat elengedhetetlenül be kell hajtani, s az adózó lakosok könnyebbségére forditani, az előző törvénycikkelyek pedig ezentul szorosabban megtartandók.
12. § Másrészről pedig a megyék és az érintett városok is az emlitett számadásokat kellő időben bekivánják: különben, ha a pénztárosok azokat beadni akarják, s törvényesen bemutatják s a hatóságokat azokkal megintik, s azoknak az előbbi módon való megvizsgálása legfeljebb két hónapon belül abban maradván, elhalnak, ily esetben a netalán felmerülő teher nem a pénztárosok örököseire, hanem magokra az azon időbeli tisztviselőkre hárul (a melyet tettleg ki kell egyenliteniök).
13. § Hogy pedig a megyék s a mondott városok fentebbi módon teendő intézkedései annál pontosabban foganatra juthassanak, s a pénzbeli kiadásokkal kellő módon bánjanak el, ezentul arra is ügyelni kell, hogy a fő- és alispánok a megyei közintézkedések nélkül vagy azok ellen, káros és önkényes sáfárkodás czéljából magok vagy mások részére semmit se cselekedjenek és kiadásokat ne tétessenek.
14. § Mindezt a királyi tanácsra s a városi és kiváltságos mezővárosi hatóságokra és ezek biráira is kiterjesztik.
15. § S az előbocsátottakra nézve vagy a bármi más módon sujtottaknak, ha első folyamodásban panaszaik orvoslását meg nem nyerik, Ő legszentségesebb felségéhez nyitva marad a folyamodás utja.
16. § A rágalmazókat mindazonáltal és az igaztalan panaszokkal vádaskodókat, kisebb esetekben, minden egyes méltatlanul feladott irányában annyiszor a mennyiszer megveendő 100 frtban (s a költségekben), nagyobb esetekben pedig az 1604. évi 18. s az abban idézett törvénycikkelyek értelmében, a királyi itélőtábla előtt méltóképen marasztalják el.
17. § S hogy a birtokok és faluk előtt tudva lehessen, mit és mennyit kelljen adózniok, s hogy a pénztárosoktól és bármiféle más, a pénzbeszedésbe avatkozóktól a nyomorult nép terhelésére szolgáló alkalmat elvegyék: a megyék tisztviselői vagy mások, a kiket a megyék erre kiküldenek, a közadónak méltányos és igazságos arányát s kivetését saját esküjök alatt, mindjárt a téli hónapok kezdetén egy egész év tartamára kidolgozni, jegyzőkönyvbe vétetni és ekképen a kivetést pénztárosaiknak hitelesen kiadni, s nemcsak a megyék területén közzétenni, hanem a pénztárosok is mielőbb s mindenekelőtt minden falu illetékét, valamint a kifizetést is, az erre készitett könyvbe, annak idején, ingyen beirni tartozzanak.
18. § És az ilyen kirovást a fő- és alispánok, magánhatalommal, a megyék közgyülésein kivül, meg ne változtathassák és ezekben is csak igaz, szükséges és törvényes okból s alapon tehessék azt.
19. § Mely változtatás, ha a fentebbi okokból, valamely kihasitott porták birtokában levő uradalomban, közbe jönne: az innét felmerült terhet ne az uradalmon s annak portái összegén kivül, hanem az ily uradalmon belől róják ki, s hajtsák be.
20. § Ezzel szemben, az uradalmak portái közt nem foglalt faluk és helységek szükséges adólevonásai, a kihasitott porták birtokában levő uradalmak helységeire nem háritathatók át.
21. § A hol pedig kihasitott porták birtokában levő uradalmak nincsenek, az ily teher nemcsak egyik vagy másik helységre vagy járásra, hanem az egész megyére fog igazságosan és arányosan hárulni.
22. § Magok a földesurak pedig, kik az adót saját jobbágyaiktól nem a megyék, hanem saját tisztjeik utján szedetik be, azt nagyobbitani s annál többet behajtani, vagy saját jövedelmeiket behajtván, az adót hátralékban hagyni, kétszeres büntetés alatt,
23. § Ugy a pénztárosok is, némely helységektől vagy kerületektől az adót bedhajtva, a többiekét későbbre halasztani, s ez uton a késedelmezők hátralékainak összehalmozásával, a többi készfizetőket (kiket olykor tulságos fizetések teljesitésére is kényszeritenek) megrontani ne merészeljék.
24. § Sőt, mielőtt a késedelmezők összehalmozott hátralékait be nem szedik, uj utalványozásokba nem bocsátkozhatnak, vagy uj adókat a nem hátralékosoktól be nem hajthatnak.
25. § A megtéritett vagy megtéritendő tulfizetésekből, vagy bármely más költségekből, melyek a közkiadásokból fenmaradnak, először is a felülfizetőknek, azután pedig az illetőségüket kifizetőknek (nem pedig hátralékosoknak) kell aránylag részesülniök.
