1729. évi V. törvénycikk

a sóügyről

Minthogy Ő legsz. felsége, a mi legkegyelmesebb urunk, ezen országnak, az 1723. évi legközelebb mult országgyülés alkalmával is bokrosan nyujtott többi folytonos kegyelmei közt, az ország karainak és rendeinek az iránt ismételve tett alázatos kérésére, a sónak előbb fizetett árából a kősó minden egyes mázsája után harmincz krajczárt kegyelmesen elengedni, s ez uton is az összes országlakókat jóságosan megvigasztalni méltóztatott:

1. § Ezért, hogy e jóságos kedvezményben annyival inkább s kétségkivül részesülhessenek, s hogy főképen a köznép könnyebbségére tett eme leengedés, ne váljék az emlitett köznép terhével inkább némely magánföldesuraknak javukra: Ő legszents. felsége jóságos beleegyezésének hozzájárultával, a karok és rendek közös szavazatával rendelték:

2. § Hogy a főpap, báró és mágnás urak és nemesek, ugyszintén a szabad s királyi városok, kiváltságos mezővárosok és más községek összesen és egyenként raktáraikban a sót azon az áron s ne másképen adhassák el, mint a melyen t. i. Ő legszents. felsége legközelebbi raktárának helyén árusitják el, hozzá számitván minden mérföldre, még pedig hegyes vármegyékben minden mázsa után három, sik megyékben pedig két krajczárnyi fuvar, s egyéb kiadások árát, melyet tekintettel Ő felsége ugyanazon közelebbi raktárának az ilyen magánraktár helyétől való távolságára kell felszámitani.

3. § Jobbágyaikat pedig attól, hogy sót saját szükségükre Ő legsz. felsége bármely raktára helyén vagy bárminő közpiaczokon s vásárokon vehessenek, eltiltani s abban akadályozni semmiképpen ne merészeljék.

4. § Ha pedig valaki az előrebocsátott rendelkezésnek ellene cselekedni megkisérelné: az ilyent vagy a királyi vagy a megyei ügyész felperessége alatt, és pedig az előbbinél a királyi kincstár részére, az utóbbinál pedig a megye részére, végrehajtás alá veendő s utalandó sónak, melyet az efféle magánraktárakba vitt, menthetetlen elvesztése mellett, a megyék alispánjai ezenfelül annyiszor, a mennyiszer, ugyanazon felperesség alatt, birtokaiból behajtandó ötven forintnyi büntetéssel sujtsák és terheljék, melyből egy harmadrész a feljelentőnek jár. Ha pedig valaki hamis feljelentést tenne: az ilyen ugyanazon büntetés alá esik, melynek az ezen rendelkezés ellenére cselekvők volnának alávetendők.