1729. évi XVIII. törvénycikk

azoknak büntetéséről, kik némely, az adózókat terhelő kényszeritő adakozásokba vagy szerződésekbe beleegyeznek

Mivel Ő legsz. felsége, különös és atyai gondoskodásból, az adózók megóvására, legkegyelmesebben ugy méltóztatott intézkedni, hogy az országban elhelyezett katonaság és a tisztek semmiféle kényszeritő adakozásokat követelni s kicsikarni ne merészeljenek, ellenkező esetben pedig azokat a kicsikaróknak beszámitsák s ezek fizetéséből levonják.

1. § Innen ellenben, ugyancsak Ő legsz. felsége jóságos beleegyezésével, megszabták, hogy viszont a fő- és alispánok, meg a megyei, városi, és kiváltságos mezővárosi más tisztviselők az ilyen kényszeritő adakozásokhoz vagy szerződésekhez egyezésüket ne adhassák, s a kihágásokat semmiképen el ne engedhessék s el ne nézhessék.

2. § Ha pedig és a mennyiben az emlitett tisztviselők vagy közülük bárki, az ily kényszeritő adakozásokba vagy szerződésekbe beleegyeznének, vagy azokat tisztük erejénél fogva feljelenteni elmulasztanák, s akképen a kihágásokat egészben vagy részben elnéznék vagy elengednék: őket azonnal az adakozás s kihágás kétszeresével kell büntetni, melyet az efféle adokozó s kihágásokat szenvedő adózók könnyebbségére és segélyezésére kell forditani.

3. § Az adakozást követelő s kicsikaró katonaságot és tiszteket, vagy máskép kihágókat az emlitett megyei tisztviselők a földesurakhoz semmiképen ne utasithassák.

4. § De a földesuraknak s ezek tisztjeinek és még kevésbé a községi biráknak sem áll szabadságukban, ugyanazon büntetés terhe alatt, hogy a fent emlitett szerződéseket jobbágyaik részéről, megkössék vagy ajándékokat igérjenek és adjanak.