Továbbá a vadászat és madarászat körül a parasztok részéről széltében elharapódzott kihágások megszüntetésére, Ulászló 5. decrétumának 18. czikkelyét megerősitik s a polgárokra, s az összes nem nemesekre s az országban lakó bármily állásu nem-honositottakra is kiterjesztik.
1. § Miért is ugy a parasztoknak, mint bármily nem-nemeseknek és nem honositottaknak, a fennidézett törvénycikkelyben kijelölt büntetés terhe alatt, tiltva lesz olyan kutyákat, mint az agarak és vizslák tartani.
2. § Ellenben pedig a nemeseknek és nemesi kiváltságot élvező bármely földesuraknak, még pedig sajátjukon akármikor, idegen földön pedig a szaporodás idején kivül, kivévén az erdők ama részét, melyet a földesurak s nemesek az ő váruk, kastélyuk vagy curiájukhoz, vagyis lakhelyükhöz kihasitanak, s a vadászat- és madarászattól eltiltanak (a mit minden földesur s nemes saját számára és szükségére megtehet) a vadászat és madarászat szabad marad.
3. § És e szerint, habár a közvetlenül most kijelentett módon, a vadászat és madarászat szabadsága a nemesek és földesurak részére épen marad: szaporodás idején mégis, mint mondva volt, s az erdők tilos részén, a földesurak s nemesek engedelme nélkül, kikhez az ilyen tilos erdő tartozik, a vadászatot és madarászatot gyakorolni nem szabad.
4. § Ha azonban a vad a tilos részen kivül megsebesül, azt az ily tilos részen is üldözni s onnan elvinni szabad lesz.
5. § S e felett, ha vadászat alkalmával a kutyák, gyors futásban, a bár meg nem sértett vadat üldözve, az ily tilos részbe átmennének: szabad legyen ugyan azokat visszahivás végett követni, de ott a vadászatot folytatni nem lehet.
6. § S mivel a fáczánok és fogolymadarak tartása valamivel nehezebb, s költséggel is jár: ilyfajta madarakat idegen területről, a hol tudniillik az előbb emlitett módon költségesen tartják, áthajtani vagy elfogni nem szabad.
7. § Egyébiránt ez a rendelkezés csak az erdőkre értendő, és igy a mezőkön ugy a vadászat, mint a madarászat, kutyák segélyével is (de kivévén a fentemlitett madárfajokat), a nemesek s földesurak részére idegen földön is szabadon marad.
8. § A hol pedig erdők nincsenek s ezek helyett oly nádasok vagy cserjék vannak, melyekben nagyobb vadak, a milyenek a szarvasok, őzek s vaddisznók, tartózkodnak: ez esetben is az erdőkről szóló fentebbi rendelkezés az ily nádasokra vagy cserjékre is kiterjed.
9. § Hogy pedig a károkat, melyeket a mezőkön a vetésekben a vadászattal szoktak okozni, annál jobban kikerülni lehessen: senki a földesurak és nemesek közől Sinkorán nevü angol vadászkutyákat tartani, s annál inkább azokkal vadászatot üzni ne merészeljen.
10. § Hogy pedig az időszakok, melyekben a fenjelölt szaporodás okából is a vadászattól tartózkodni kell, tudva lehessenek, azok itt következnek: még pedig a himszarvasokat illetőleg szeptember tizenötödik napjától pünkösd szent ünnepéig; a nőstényeket illetőleg pedig a három szent király ünnepétől szent Bertalan-napig; a nőstény őzekre nézve márczius hó első napjától május közepéig; a himekre nézve pedig különbség nélkül egész évben (ugyszintén a nyulakra vadászás s a ragadozó vadak üldözése is) folyvást szabad; de egyik fajnak szaporodása nem gátolhatja a más fajokra való vadászást.
11. § Hogyha pedig valaki, az előző rendelkezés ellenére, a tilos részbe vadászás okából bemenne, s azt ott, akár egyedül, akár másokat is maga mellé véve s vadászkutyákat alkalmazva, gyakorolni merészelné, annyiszor, a mennyiszer ezt tenni megkisérli; vagy pedig a szaporodás fentebb felsorolt időhatáraiban, a tiltott időn kivül is, idegen birtokon kihágást követne el, ez iránt a szolgabiró előtt inditandó perrel három nehéz sulyu márkában, a lelőtt vadért járó kárpótlásban, s a perre teendő költségek megtéritésében kell elmarasztalni s a végrehajtást az ily kihágónak javaiból legott foganatositani: a fellebbvitel a megyei törvényszékhez birtokon kivül épen maradván.
12. § A vadászatnak és madarászatnak fentebbi módon történt szabályozását azon okból rendelték el, hogy a vadakat jobban megtarthassák és szaporithassák; mely oknál fogva a karok és rendek eziránt tett legalázatosb folyamodására Ő legsz. felsége a katonaságot, kegyelmes szabályzatának a hetedik pontjában, legkegyelmesebben korlátozni méltóztatott.
13. § A katonaság részére kiadott eme legkegyelmesebb rendeletéért a karok és rendek Ő legsz. felségének legalázatosabb köszönetet mondanak, biztosan remélvén, hogy e legkegyelmesebb rendeletet a katonasággal Ő legszents. felsége jóságosan megtartatni méltóztatik.
