1729. évi XXVI. törvénycikk

a nem-nemes nemes ellenében és a jobbágy vagy szolga az ur mellett vagy ellen, tanuskodásra mikép bocsátható?

Minthogy gyakran megtörténik, hogy a kereset alá vont tényről vagy dologról okszerüen egyedül a paraszt embereknek lehet tudomásuk, (ha például valami ezeknek és nem másnak jelenlétében történt s arról bármi módon csak nekik s nem másoknak lehet határozott tudomásuk); ezzel szemben pedig a Hármaskönyv második részének 27-ik czime csak ugy engedi meg, hogy nem-nemes tanukat nemesek ellen alkalmazhassanak, ha azt a felek akarják s abba bele egyeznek:

1. § Ezért Ő legsz. felsége legkegyelmesebb beleegyezésével végezték: hogy bünvádi ügyekben csak az esetben, mikor az igazság nem másképen, mint vagy egyedül nem nemesek, vagy ezeknek nemesekkel együttesen tett tanuskodásával derithető ki; - tisztán polgári ügyekben pedig (ugymint: károk, letétek, adósságok, hatalmaskodások s több efféle) a mondott eseten kivül is, tehát vegyesen, nem nemes személyek is (de jó hirnevüek s törvényesen megkivánt koruak) a nemes emberek ellen, valamint azok mellett is a törvényben megirt alakban leteendő eskü mellett tanukul alkalmazhatók legyenek.

2. § A mi pedig a szolgákat vagy jobbágyokat illeti, noha azoknak tanuskodásai közönségesen és rendesen uraik ellen vagy azok mellett is, nem látszanak elfogadhatóknak: midőn mégis az igazságot más módon felderiteni nem lehetne, polgári ügyekben (azokban s olyanokban, melyekben érdekeltségük, tehát attól az ügytől függő valamely hasznuk vagy káruk, melyben tanuskodnak, egyáltalában fen nem forog), mind uraik ellen, mind azok mellett, tanukul érvényesen alkalmazhatók.

3. § Földbirtokra vonatkozó ügyekben azonban s ha más hasonló esetek forognának fönn, melyekben érdekeltségük feltehető, tanuskodásuk sem az ur mellett, sem ellene nem veendő figyelembe.