A királyi táblához felebbvitelt nem engedő ügyek a következők:
1. § Ugymint: a nyilvános és közönséges gonosztevők bünvádi ügyei.
2. § A királyi curiától az elsőbiróságokhoz csupán végrehajtás végett, bár birsági büntetésekkel, visszaküldött ügyek.
3. § Azoknak ügyei, kik a Hármaskönyv harmadik része 6. czime szerint, tőlük a királyi curiához feljebb vitt s ott elvesztett s perujitás jótéteménye mellett ujra meginditott ügyet az alsóbb biróságnál ujból elvesztenék.
4. § Oly ügyek, melyekben a tanuskodni nem akarók büntetését az 1635. évi 49. tc. értelmében veszik fel.
5. § A választott birósági ügyekben pedig arra nézve, hogy a felek mihez tartsák magukat s a fellebbvitelnek mely pontban és hová, vagy épen ne adjanak-e helyet, ahhoz kell alkalmazkodniok, a mint ezt ők maguk szabályozták. A mely egyesség tehát mindig irásban lesz foglalandó s ha abban a felek a maguknak megengedendő felebbvitelről világosan nem gondoskodtak, annak itéletében, a kit maguknak biróul választottak, meg kell nyugodniok.
6. § Az eskü odaitélése vagy felajánlása kérdéseiben pedig az lesz megtartandó, hogy ha valaki a biró itéletébe, melylyel az esküt ellenfelének odaitélték, belenyugodott vagy az ügyet az ellenfél esküjének önként alávetette: az ilyen (valamint ellenfele is, ki az esküt elfogadta s letette) vagy megforditva, a neki ellenfelétől illetékesen és törvényesen csupán saját személyére felajánlott esküt letenni vonakodó s annak az ellenfél részéről való letételét megengedő fél (a mit a neki felajánlott eskünek ilyen esetében meg is kell engednie, mert nyilvánvalóan rut eljárás lenne: az esküt megtagadni és azt vissza nem kinálni) azokra nézve, mik az ellenfél részéről elfogadott s letett esküben foglaltatnak, a biró itéletében megnyugodni tartoznak, s azt feljebb nem vihetik.
7. § Ha mégis ezeken kivül, vagy a letett esküben nem foglalt mellékes dolgok tekintetében, valamelyik felet elmarasztalnák s terhelnék vagy a neki odaitélt vagy felajánlott eskü letételével, azokra nézve is, mik az esküben benne foglaltatnak, terhelő itéletet kap (például: a hol a tisztitó eskü letétele után, az alperest elmarasztalják, vagy a felperesnek határozatilag odaitélt és ettől letett pótló eskü után, az alperest felmentik), ez esetekben az ügy, érettebb megvizsgálás végett, fokról-fokra, egész a legfelsőbb biróságig felebbvihető, még pedig birtokon belül.
8. § Sőt abban az esetben is, ha a biró az esküt valamelyik félnek illetéktelenül, tehát a fentebbi czikkelyben előirt módozat meg nem tartásával, itélné oda (például, ha az elegendően bizonyitó vagy idegen tényben forgó felperesnek pótló esküt, vagy ugyanazon felperessel szemben, bár ennek elegendő bizonyitéka van, az alperesnek tisztító esküt itélnének oda vagy más efféle az eskü tárgyában sérelmes itéletet hoznának), az ügy a magasabb birósághoz már előbb s az eskü letételének mellőzésével, felebbvihető legyen.
9. § Mielőtt pedig a biró, meghozván az itéletet, az ezen itélet szerint esküdni tartozó félet esküre bocsátaná: az eskünek az ügy állásából meritett s a felek részéről fogalmazandó tartalmát fogadja el.
10. § Ha pedig azok az eskü eme tartalma felett meg nem egyezhetnének: a biró azt hivatalból, de az ügy lényegéből véve késziti el s a felekkel közli s azután az esküt, további felhivás és késedelem nélkül, kiveszi.
