Mivelhogy a visszaüzés perorvoslatának az alsóbb birák előtt folyó perekben nincsen helye, hanem az csak a kir. curián, egyedül a hosszu eljárásu ügyekben, még pedig ezeknek utolsó törvénykezési szaka előtt alkalmazható; az ellentállás pedig az egyenes törvénykezési eljárással ellenkezik: ezért a karhatalommal való eljárással járó ügyekben (leginkább akkor, a midőn azok fegyveres nép igénybevételével lennének eszközlendők) a felmerülhető zavarok megszüntetése végett, határozzák:
1. § Hogy ha valaki, az ellentállásnak vagy alakszerü visszaüzésnek is az emlitett módon helyt adó eseteken kivül, a birói végrehajtást meg nem engedi, s azt megháboritja, vagy a végrehajtás alá vett javakat visszafoglalni megkisérli, akkor őt előzetesen minden birói parancs nélkül, egyedül a sértett fél keresetlevele mellett, az ügyben eljárt biró elébe idézvén, miután kellően kiderült, hogy a birói végrehajtást (mint mondva volt) a fentebb elszámlált eseteken kivül valósággal meg nem engedte vagy háboritotta vagy a végrehajtás alá vett javakat visszafoglalta, az 1681. évi 31. törvénycikkely büntetéseiben s terheiben azonnal el kell marasztalni.
2. § S a végrehajtandók végrehajtására s a nyertes félnek átadandók átadására a királyi itélőtábla, vagy Horvát-, Dalmát- és Szlavonországokat illetőleg, a báni tábla előtt inditott ügyekben, amabból ugyanis az itélőmesterek egyikét, ebből pedig vagy szintén egy itélőmestert vagy egyik ülnököt, továbbá a kerületi tábláknak és az emlitett országokban ezek itélőtáblájának pereiben pedig, az ülnökök egyikét, végre a megyei ügyekben, ezeknek a törvényszékeken való előzetes előadatása után, azt, a ki arra szokás szerint illetékes, kell kiküldeni.
3. § És ha ezeket be nem bocsátja vagy a teljesitendő végrehajtásban háboritja vagy az ezek utján végrehajtás alá vett javakat visszafoglalja, e miatt a királyi curia elébe idézendő s ott az előre bocsátottak valódisága vagy maga a tény szemmel láthatóságából és igy a birtok nyilvánvalóságából, vagy a végrehajtó biró vizsgálatából vagy bármi más módon is eléggé kiderülvén, a nagyobb hatalmaskodás büntetésében, t. i. fejének, vagy a vétkest illető ingó és ingatlan javaknak, még pedig az utóbbiaknak azok közbecsü utján való megválthatása mellett, az előbbieknek pedig egyszerü elvesztésében legott elmarasztalandó s mind ennek, mind az előbbi megakadályozott itéleteknek végrehajtását a kiküldendő itélőmester utján kell foganatositani.
4. § A kerületi tábláknál, ugyszintén az emlitett Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok itélő táblájánál inditott ügyekre nézve kijelentvén azt, hogy abban az esetben, ha netalán valamely nyilvánvalóan nem birtokon kivül, hanem azon belül átküldhető ügyben (ellent nem állván a marasztalt fél felebbvitele) végrehajtást kisérelnek meg, s ezzel szemben ellentállás következnék be: akkor a közbetett felebbvitel erejénél fogva, az ügyet előbb a felülvizsgálati biróságnál, tudniillik a királyi curiánál, vagy a bánni táblánál kell megvitatni és mellesleg az ellentállás tényét is megvizsgálni s eldönteni; mely alkalommal, ha az ellentállás, vagy a végrehajtás alá vett javaknak visszafoglalását helyben nem hagynák: az azt megkisérlő a mondott királyi curián vagy illetőleg báni táblán, az 1681. évi 31. tc. emlitett büntetéseiben szintén elmarasztalandó.
5. § Ha pedig, az ily elmarasztalás (s az ügynek a kir. curiától való visszabocsátása) után a kerületi tábla, vagy a mondott Horvát-, Dalmát- és Szlavonországokban ezek itélő táblája részéről kiküldendő ülnök útján teljesitendő végrehajtásnak ismét ellentállana: akkor a már előbb előadott módozat mellett, a nagyobb hatalmaskodásnak az emlitett kir. curián vagy Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok tekintetében, a báni táblán kimondandó büntetése alá esik.
6. § A mi az ily helytelen ellentállásnak akadálya miatt végrehajtatlanul maradt ügyekre is kiterjesztendő.
