1729. évi XXXVIII. törvénycikk

az eltiltásról

Az eltiltások, melyeket a perlekedők javára hozott be a törvény, hogy tudniillik a távollevők a közben megérkezhessenek, vagy hogy a jelenlevők is haladékot nyerhessenek, s az 1618. évi 65. törvénycikkely szerint kettőre vannak korlátozva, ezentul is olyan módon folyjanak.

1. § Hogy általában a kir. curia előtt s Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokat illetőleg a báni tábla előtt, forgó ügyekben minden esetre (de az egész ügy lefolyása alatt összesen, nem pedig minden egyes törvénykezési folyamra számitva) két eltiltást kell engedni, még pedig az elsőt teher nélkül, a másodikat pedig hat forintnyi teherrel, mely harmadrészben az ellenfelet, többi részében pedig a birót illeti.

2. § De azok használata mindenkor a hat utolsó törvénykezési nap előtt történjék.

3. § A felebbvitelről pedig (a bevett szokás szerint), az eltiltás jogorvoslata nélkül egyszerüen lemondhasson a felebbvivő.

4. § Vagy, ha a peresügy utolsó szaka előtt, az alperest a biró netalán felmentvén, felperes felebbvitellel él, s a felülvizsgálati biróságnál az alperes pervesztes lenne: ennek ekkor, ha ugy akarja, a visszaüzés jogorvoslatához kellene folyamodni s következésképen, a mai gyakorlat szerint, a felebbvitelekben tilalomnak szüksége vagy helye nincsen többé.

5. § Különben az előbb jelzett két eltiltáson kivül, az 1723. évi 32. tc. kedvezménye is azokra nézve, kik törvényesen akadályozva lévén, nem a kitüzött határidő első napján, hanem csak azután a következő tizenöt napon belől jelennének meg, a kir. curiai, s a mondott Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokra nézve, a báni táblai ügyekre is kiterjesztendő s azon kivül a kerületi táblákat s az emlitett Dalmát-, Horvát- és Szlavonországokban ezek itélő tábláját is (de a többi biróságokat semmiképen se) illesse meg.

6. § A mely kerületi s itélő táblákon az ugyanazon 1723:32. törvénycikkelyben előirt módozat szerint s a királyi curián és a báni táblán az szolgáljon szabályul: hogyha az ilyenek távollétüknek törvényes okát adni tudják, az időközben ellenük meghozott itélet, azonnal s minden teher nélkül, nem létezőnek tekintendő s ők perüket minden további idéztetés nélkül folytathassák.

7. § Ha pedig az ilyen távollét okát a biróság előtt nem igazolják s az ügy több törvénykezési szakra terjed: a pert ez esetben is folytathatják ugyan, de a késleltetés költségeit az ellenfélnek megtériteni kötelesek lesznek.

8. § Ha azonban az ügy, természeténél fogva, egy törvénykezési szakra való: a meg nem jelenés törvényes okának ki nem mutatása esetében, nemcsak a mondott késleltetés költségeit fogják megtériteni, hanem az itéleteket s végrehajtási leveleket is, a „minden perorvoslat kizárásával”-féle záradék beiktatásával, ki kell adni s következésképen az ekként elmarasztalt fél az ügyet csak perujitás jótéteménye mellett, birtokon kivül élesztheti fel.