1729. évi XL. törvénycikk

a per letételéről

A per letételének minden biróságnál s ügyben helye van, a királyi vagy báni, ugyszintén a kerületi s a dalmát-, horvát-, szlavonországi itélő táblákon hat forintnyi, a szentszékek, megyék s városok biróságainál pedig három forintnyi teher alatt.

1. § Oly ügyben azonban, melyben a felperes az ellenfél birságbüntetéséből részesült, a Hármaskönyv 2. része 83. czimének értelmében, semmiképen, a hatalmaskodási ügyekben pedig, melyekben helytelen kereset büntetésének helye van, határozottan csak az ügy első folyamodása birájánál (azaz: a mig az ügy, habár az érdemre nézve, de még előzményeiben forog, vagy mint már gyakorlatban van, a meddig az ellenfél a felperesre mérendő alaptalan kereset inditása miatt, büntetést nem kéri); továbbá a patvarkodás büntetése alá eső ügyekben, csupán az ügy végleges eldöntésére vonatkozó okiratok felmutatása előtt, az 1547:23. tc. értelmében, van megengedve.

2. § Ezenkivül a méltányossággal megegyezőnek találják, hogy a felperes, ki a pert nem előbb, hanem már az ellenfélnek a határidőben megjelenésekor teszi le: a maga részéről a per megkezdésétől a letételig okozott költségeket (ezeknek ugyanazon biró előtt, a ki előtt a letétel történik, előzetes felszámitása után) az alperesnek előlegesen s azonnal megtériteni tartozzék, mert különben a letételt meg sem kell engedni.

3. § Sőt, bár nem az, a ki a pert inditotta, hanem csak ennek utóda teszi le a reá szállott pert és igy ez, mintegy nem saját, hanem másnak tette miatt, a per inditásáért büntetés terhe alá nem esik: az előd által okozott költségek megtéritésével mégis tartozik, mert a költségek a dolog iránt támasztott keresetet terhelik, a midőn is az örökös az elhunyt tettéért felel.