A marháknak kártétel okából behajtása s elhajtása körül felmerülő további kérdések s visszaélések megszüntetése végett, rendelik:
1. § Hogy nemcsak az olyan marhákat, a melyeket egyedül az okozott kár miatt (tehát a hely felett való viszálykodás esete fenn nem forogván) hajtanak be, hanem a vita alatt levő helyekről behajtottakat s elhajtottakat is, nem szabad háron napom tul a behajtónál vagy elhajtónál letartóztatni, hanem a megye alispánjának vagy közelebbi szolgabirájának kell átadni s a letartóztatás ideje alatt is kellően gondozni s ellátni.
2. § Különben a behajtók vagy elhajtók a Hármaskönyv harmadik része 33. czimében megszabott büntetés alá esnek, s ezenkivül a marháknak elmulasztott vagy nem teljes számban történt átadásából vagy azok elhanyagolt gondozásából s ellátásából felmerülő kárt és az okozott költségeket is megtéritik (és azt a büntetést, ha a behajtást vagy elhajtást nemes vagy nem nemes község eszközölte, reá mint testületre, ha pedig nemesek vagy jobbágyok eszközölték, a nemesek illetőleg ezekre egyenként, a jobbágyokat illetőleg pedig, azoknak ama javakban megosztozott minden egyes földesurára, valamint akkor, ha a marhák vagy a jobbágyok, a kiké e marhák voltak, szintén a javakban megosztozott több földesuréi lennének, minden egyes földesurra kell érteni, de a marhákat illetőleg az mindig az ő összességükben, nem pedig minden egyes át nem adott marhára külön-külön értendő.
3. § Hogy azonban a büntetés a vétség mértékét tul ne haladja, az a girás birság tizenöt napon tul csak akkor terjedjen, ha a marhák behajtóját vagy elhajtóját azoknak a biróhoz leendő átadása iránt biróilag megintették; mert akkor, ha az ilyen birói megintéssel sem gondolva, a barmokat tovább is letartóztatja, a mondott büntetésnek a letartóztatás egész idejére alá lesz vetve.
4. § Miután pedig birói kézhez jutottak, azokat a biró, kártétel okából való egyszerü behajtás esetében, dologi biztositék vagy zálog mellett (mely a falu vagy város birája s esküdtjei utján megbecsülendő kárral egyenértékü legyen); különben pedig, ha a marhákat vitás területről hajtják el, csak az esetben fogja azoknak, a kikhez a behajtás és elhajtás előtt tartoztak, - mihelyt ez iránt megkeresik - a behajtónak s elhajtónak minden beleegyezése nélkül is, kiadni, ha irásban biztositják a felől, hogy a marhákat a birói vizsgálat határidejére természetben előállitják vagy azok egyenértékét adják, s hogy barmaik ama helyre hajtásának, a honnét elhajtották, okát adni fogják s eziránt törvényt állanak s egyebet nem is követelhet, mint az ilyen marhák eltartásának megtéritését (ha ezt az időközben azok után huzott jövedelem vagy haszon nem pótolta).
5. § Ha pedig a biró, a kinek kezéhez kellett volna a marhákat szolgáltatni, talán azért, mert azokat lakóhelyén nem legeltetheti vagy más elfogadható okból, a csak irásban történt átadást valóságosnak fogadván el: a behajtó vagy elhajtó, a biró tényénél fogva (mint mondva volt) magánál tartja a marhákat, azután pedig, mikor a marhák gazdája a birónak a fentemlitett biztositékot vagy zálogot átszolgáltatja, azokat gazdájuknak a biró utasitására ki nem adná, a fentirt girás büntetés alá esik, épp ugy, mint az, a ki a marhákat három napon belül át nem adja.
6. § Különben abban az esetben, ha (mint mondva volt) a marhákat egyenesen kártétel okából hajtanák be (az ellenfél a helyhez való jogát s annak használatát nem követelvén): csak a kár és az e részben tett költségek megtéritését szabad követelni.
7. § S következésképen, ha az, kinek marháit behajtották, a falusi birák részéről eszközölt azt a becslést (ha talán abba bele nem nyugszik) a marháknak az ő részére történt kiadása idejétől számitott tizenöt napon belül a szolgabiró utján ki nem igazittatja s e becsülések közül valamelyik szerint az adott biztositékot vagy zálogot meg nem váltja, az ily zálog a behajtóé marad.
8. § Ha azonban a behajtó igazolná, hogy ámbár a hely vitás nem volt, a marhákat mégis kárositási szándékkal vagy előre bocsátott tilalom ellenére hajtották másnak területére, akkor a hatalmaskodás büntetése is követelhető lesz.
9. § Ha pedig a marhákat vitás helyről hajtják el, s az elhajtó a maga részéről eléggé igazolni tudja, hogy a helyet békességesen s nem csak imigy-amugy, az ellenféllel együttesen, nem is alattomosan, hanem több izben, köztudomásra és birói eltiltás, avagy neki személyesen vagy lakóházában, avagy a megye közgyülésén vagy törvényszékén történt ellenmondás nélkül használta és hogy nemcsak szivességből vagy elnézésből és legalább is az elhajtás ideje előtt legközelebb eltelt egy év lefolyásán belül, annak gyakorlatában volt: akkor az alispán birósága előtt panaszos per utján, az 1647. évi 127-ik törvénycikkely értelmében is, a hatalmaskodás büntetése s a marhák részéről okozott kár és a perre forditott költségek megtéritése vagy (ha a behajtó vagy annak tisztje ellen két izben személyesen intéztek birói tilalmat és megintést és az ennek figyelembe vétele nélkül a marhákat mégis arra a helyre hajtotta) a marhák elvesztése iránt is eljárást indithat.
10. § Ellenben pedig, ha a másik fél is a törvény előtt kimutatta, hogy a helyet legalább is a marhák elhajtása előtt legközelebb eltelt egy éven át békésen, ha mindjárt a másik féllel együttesen is, de szintén a fentebb megirt módon történt birói eltiltás vagy ellentmondás nélkül és pedig nemcsak szivességből vagy alattomosan használta: az elhajtót s behajtót a hatalmaskodás ugyanazon büntetésében s a kár és költségek megtéritésében azonnal el kell marasztalni azért, hogy noha az ellenfél részéről egy éven át gyakorolt használat a másik fél jogát meg nem szüntette, azt mégis egy év leforgása után, melyet az ellenfél békésen vagy legalább birói letiltás vagy ellentmondás nélkül töltött el, nem tettlegesen, hanem biró előtt kellett volna érvényesiteni.
