Az ország régi törvénye és szokása, de az igazságszolgáltatás folyamata gyorsitásának tekintete is azt kivánván, hogy az ügyek felvételében s megvitatásában a királyi curián pontos sort tartsanak:
1. § Ezért minden egyes törvénykezési szak lefolyása előtt, a királyi tábla egyértelmü vagy legalább többséget tevő szavazatokkal ki fogja dolgozni s el fogja határozni, hogy mely ügyeket és mely sorban vegyenek elő s vitassanak meg minden egyes törvénykezési szakban?
2. § S hogy az ügyek ekként összeirt sorrendéről mindenkinek tudomása lehessen, azt a törvényházban (még pedig ugy, mint eddigelé, ugy ezentul is az ügyeknek a sorrendbe való felvételéért járó minden dij nélkül) nyilt helyen ki kell tenni s fel kell függeszteni.
3. § A melynek elkészitésénél minden egyes ügynek nem csak tartama, hanem törvényes elsőbbsége és természete is figyelembe veendő.
4. § Még pedig akképen, hogy a kiváltságos ügyek (a milyenek a bünvádi, a fiscalis, továbbá a végrehajtás megakadályozása miatt inditott, ugyszintén a kegyes czélu és a fellebbezett ügyek) más ügyeket, bár tartamra régiebbeket, megelőzzenek.
5. § Azonban ugy ezeknek, mint más ügyeknek is mindenike a maga nemében vagyis a természetükre és kiváltságukra nézve hasonló ügyek közt, a királyi itélőtábla jelen folyama alatt teljesitett első perfelvétel idejétől számitandó időrendet tartozik követni s megtartani.
6. § Mely ekképen elkészitendő sorrend annyira állandó és változatlan legyen, hogy mielőtt olyan ügyben, mely a sorban előbb áll és melyben a szóváltásokat bevégezték, itéletet nem hoztak: valamely fontosabb ok közbejötte nélkül, más ügyet elő ne vehessenek.
7. § Fenntartván, a Péntek és Szombat napokat illetőleg, az 1563. évi 51-ik törvénycikkelyt. Ugy, hogy ezeken szorosan véve csak a szegények, özvegyek vagy árvák ügyeit, vagy ezek nem létében a fellebbvitelieket (ezeknek mindkét nemére nézve is megtartván az időrendet) vitassák meg s más ügyeket csak akkor vegyenek fel, ha ilyenek nem lennének.
8. § Egyébiránt, hogy a sorrend pontosabb megtartását a nyolczados s más táblai biróságoknak ezelőtt való hosszabb szünetelése miatt felhalmozódott ügyek összetorlódása nehezebbé ne tegye: egy-egy törvénykezési szakra nem több, mint körülbelül negyven veendő fel a sorrendbe.
9. § Melyeken felül, az ujabban beperelt ügyeket felvehetik ugyan, de mielőtt a sorozati rendet elérik, a perfelvételen s megjelenésen tul az eljárást azokban előbbrevinni, az itélet semmiségének terhe alatt, nem szabad.
10. § Hogy pedig az emlitett és a sorozatba felvett mintegy negyven ügyből mindegyiknek lefolytatására jusson idő ugyanama törvénykezési szak alatt: egyik számára se tüzzenek ki határidőt a törvénykezés utolsó tizenöt napján belül, hanem csak korábbi időre.
11. § Továbbá az ügyvédek áradozóbb és fölösleges szóváltásainak megnyirbálására nézve s hogy háromnál több kifogást semmiképen meg ne engedjenek: az 1723. évi 38-ik törvénycikkelyt minden törvényszéken pontosabban megtartsák.
12. § S ezért a birák legyenek kötelesek ahhoz legszorosabban alkalmazkodni s annak eleget tenni és meg ne engedjék, hogy a szóváltások száma a kifogásokat illetőleg legfölebb háromra, az ügy érdemében pedig legfeljebb (ha a biró ezt szükségesnek tartaná) négyre, de ezen tul ne terjedjen.
13. § S a perek kiadványozásait a felek szóváltásainak egyszerü beiktatásával (ugy, a mint azok állanak) az azoknál szokásos átmenetelek és irmodoros kifejezések nélkül (melyek nem ritkán magukban a lényegesekben is az értelmet homályosabbá teszik vagy éppen megmásitják), csupán a leirótól elkövetett hibáknak a kiadó részéről való kijavitása, s a bevezetésben és befejezésben a szokott irásmód alkalmazása mellett eszközöljék minden törvényszéknél.
