Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonország, Ráma, Szerbország, Galiczia, Lodoméria, Kunország, Bolgárország királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Brabanita, Felső- és Alsó-Szilézia, Milano, Styria, Karinthia, Krajna, Mantua, Parma, Piacenza, Limburg, Luxemburg, Geldern és Württemberg herczege; Svévia fejedelme; a római szent birodalom, Burgau, Morva, Felső- és Alsó-Lausitz örgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófja; Namur grófja; a vend őrgrófság, Pordenone, Salzburg és Mecheln ura; Lotharingia és Bar férjezett herczegasszonya, Etruria nagyherczegnője stb. stb.
Ezennel tudtokra adjuk, jelentvén mindenkinek, a kiket illet:
1. § Hogy miután Isten akaratának kifürkészhetetlen végzetéből, VI. Károly, a rómaiaknak császári, és Német-, Spanyol-, Magyar s Csehországoknak királyi szent felsége, a Mi felejthetetlen atyánk, a legközelebb mult esztendő Mindszent havában e halandó életből és földi uralkodásból az örök dicsőség koronájának viselésére elhivatott és elköltözött volna, és annálfogva, mivel férfi magzatot nem hagyott maga után, Mi, mint az ő elsőszülött leánya és teljességgel közvetlen örököse, következésképen ezen Magyarország örökös királyságában s a hozzá kapcsolt részekben is utóda, az ezerhétszázhuszonharmadik esztendőben berekesztett magyar országgyülés első és második czikkelyének rendeléséből föntnevezett kegyelmes emlékezetü atyánk után ezen magyar királyságban és a hozzákapcsolt részekben a trónöröklés jogát törvényesen elnyertük volna, és miután nevezett Magyarországunk és a hozzákapcsolt részek egyházi főrendü, zászlós, mágnás és nemes urainak s többi karainak és rendeinek, mondott örökös magyar királyságunk közönséges törvényei szerint, ünnepies módon, a legjobb és legnagyobb Isten segedelmével véghez viendő királyi koronáztatásunk, valamint nádor választása, azután pedig egyebeknek is, a mik föntemlitett Magyarországunk java és gyarapodása, valamint annak állandó fönmaradása tekintetéből szükségeseknek és hasznosaknak látszanak, megfontolása és tárgyalása végett, a jelen esztendőben elmult pünkösd havának tizennegyedik napján eső Exaudi vasárnapra Pozsony szabad királyi városunkba, általános összejövetelt, vagyis országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, s azon személyesen is megjelentünk, végre berekesztetvén és elvégeződvén az országgyülési tanácskozások, Magyarországnak és a hozzá kapcsolt részeknek ugyanazon főpap, zászlós, mágnás és nemes urai s többi karai és rendei felségünk elé terjesztették s bemutatták a következő czikkelyeket, melyeket ugyanazon országgyülésen közkivánságuk és szavazatukkal, ugy egyenlő s közmegegyezésökkel, kegyelmes jóváhagyásunk hozzájárulásával, határoztak;
2. § Legalázatosabban esedezvén felségünknek, hogy mindazon törvénycikkelyeket, s az azokban összesen és egyenkint foglaltakat, helybenhagyottaknak, tetszőknek, és elfogadottaknak vallván, s királyi jóváhagyásunkkal azokhoz járulván, királyi hatalmunkkal kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni és megerősiteni, s úgy mi magunk megtartani, mint minden mások által, a kiket illet, megtartatni méltoztatnánk.
3. § Mely törvénycikkelyeknek pedig ez a tartalmuk:
Előbeszéd, melyben a karok és rendek némely dolgok előrebocsátása után, a törvénycikkelyek megerősitését kérik
Bodogult VI. Károlynak, a rómaiak dics emlékezetü császárjának és Magyarország királyának férfi sarjadék nélkül történt gyászos és főképen örökös országaira s tartományaira nézve fölötte keserü elhunyta után, Magyarország és a hozzá kapcsolt részek karai és rendei hálásan elismerik, hogy a mit a királyok sziveit kezében tartó Istentől, az ég és föld urától, sok és buzgó könyörgésekkel kell vala kérniök, az ugyancsak az ő mérhetetlen gondviselése által önként adatott meg nekiek;
1. § Midőn szivök legnagyobb vigasztalására látják, hogy fenséges és leghatalmasabb urasszonyuk, Mária Terézia urasszony, a föntemlitett császári királyi felség elsőszülött leánya, ezen országnak és a hozzá kapcsolt részeknek, oly nagy és igazán királyhoz méltó lelki és testi adományokkal ékesitett királynője és ura, kegyességgel, jóakarattal s a magyar nemzet iránt kegyelmesen tanusitott és már közönségesen hirdetett, nem kevésbbé királyi, mint anyai szeretettel szerencsésen megkezdette a népnek isteni végzésből reá bizott kormányzását, s az igazságot és kegyelmet jelmondatul és mint uralkodásának zsinórmértékét épen olyan bölcsen, mint szentül választotta.
2. § És valamint azon biztos reménység vezeti őket, hogy Ő királyi felségének a legszerencsésebb jóslatokkal, ugyanis oly sok és nagy, Isten és emberek előtt annyira kedves erények összetalálkozásával kezdődött kormányzása alatt mind a törvényeknek ereje megmarad és megőriztetik, mind az ország gyarapodása, valamint a hajdan virágzó nemzet disze, alkalmazása és méltósága hajdani érvényébe és egykori fényébe mintegy visszahelyeztetik és állittatik; ugy első vigaszuk közé számitják, hogy az ország általános összejövetelét, vagyis gyülését kegyelmes királyi levelével szerencsés felavatása és koronázása, ugyszintén a nádor megválasztása, s egyebeknek, a mik tudniillik az ország közjavának előmozditására és hasznára, valamint annak állandó föntartására szükségeseknek és üdvöseknek fognak látszani, megbeszélése végett, Exaudi vasárnapjára, azaz a folyó ezerhétszáznegyvenegyedik esztendő pünkösd hava tizennegyedik napjára ezen szabad királyi Pozsony városába kegyelmesen egybehivni, s aggódó és vágyódó óhajtással várva várt jóságos jelenlétével hüséges karainak és rendeinek szomorkodó lelkeit föléleszteni, majd a nádor bekövetkezett választásával őket megvigasztalni, és végre Isten kedvező akaratából saját ünnepies fölavatása és koronáztatásával nemcsak az ő szivöket, hanem az egész népét megörvendeztetni méltóztatott.
3. § És midőn minden erejüket és igyekezetüket oda irányozni és arra forditani igérik, hogy ez ország, mely Ő királyi felsége országai között az első, szeretetben, hűségben és odaadásban se maradjon egyik mögött sem: egyszersmind alázatosan esedeznek, hogy föntnevezett Ő felsége az alább irott törvénycikkelyeket, melyek a mostani idő körülményei szerint a sérelmekből és kivánalmakból s az azok felöl következett kegyelmes királyi határozatokból eredtek s közös akarattal és értelemmel, Ő felsége jóakaró beleegyezésének hozzájárulásával végeztettek, kegyelmesen elfogadni és királyi hatalmával megerősiteni s ugy maga kegyelmesen megtartani, mint minden mások által megtartatni méltóztassék.
