1741. évi V. törvénycikk

Erdődi gróf Pálffy János, Vöröskő örökös ura, az ország nádorává megválasztatik

Tiszteletteljesen ismerik el az ország karai és rendei Ő királyi szent felségének ezen örökös országa iránt, már szerencsésen elkezdett uralkodása elejétől fogva, anyai jóindulattal tanusitott és különösen abban is kifejezett kiváló hajlandóságát, hogy ezen országgyülést a nádor megválasztása végett is kegyelmesen összehivni, és már szerencsésen végbement koronáztatása előtt, e czélból hű zászlósai és nagyjai közül néhány, születésök fényénél fogva, mint saját erényeik által kitünő jelölteket megnevezni és az előbb emlitett karok és rendek választása alá kegyelmesen terjeszteni méltóztatott.

1. § A kiknek sorából nagyméltóságu és méltóságos erdődi gróf Pálffy János ur, Vöröskő, Bajmócz, Szent-György és Bazin örökös ura, az aranygyapjas-rend vitéze, előbb országbiró, a királyi szent felség valóságos belső tanácsosa, tábornagy, egy vértes ezred tulajdonosa, a pozsonyi királyi vár örökös főkapitánya, az ugyanazon nevü vármegye örökös főispánja, a királyi hadaknak Magyarországban fővezére, ugy hires és dicsőséges régi családjának háboruban és békében szerzett ősi és kiváló diszeért, mint a király és ország szolgálatában teljesitett saját bőséges érdemeiért, a felséges ausztriai háznak és abból már négy királynak emlékezetes példaadásokkal mindenkor csorbitatlanul tanusitott hűségeért, különböző és többféle alkalmakkor igazolt és jelesül bizonyitott kiváló vitézségeért és katonai tudományáért, végül jeles és hősies lelki és testi tulajdonaiért, az országnak a királyi felség után lenagyobb, tudniillik a nádori méltóság tisztére, közös és egyhangu egyetértéssel emeltetni érdemesült.

2. § Hogy pedig Ő királyi felsége a nevezett nádor urnak fönséges háza, ugyanis nagyatyja, nagybátyja és atyja, a nagy emlékezetü dicsőséges császárok és királyok régi, most már saját hű szolgájának nádori dijazásáról is kegyelmesen gondoskodni fog; az iránt kétségtelen bizodalommal vannak az ország karai és rendei.