1741. évi XI. törvénycikk

a magyar dolgoknak és ügyeknek magyarok által való intézéséről

Hódoló lélekkel fogadták a karok és rendek Ő királyi szent felségének abbeli jóságos nyilatkozatát, melylyel kegyelmesen kijelentette, hogy ő oly kiváló szeretettel és hajlandósággal viseltetik a magyar nemzet iránt, miszerint még kételkedni sem lehet, hogy azt nemcsak a többiekkel egyenlő diszben, tiszteletben és becsülésben részesitendi, hanem egyébként is királyi kegyelmét és anyai érzelmeit ez ország boldogulásának előmozditására fogja irányozni.

1. § A ki egyszersmind azt is kegyelmesen elhatározta, hogy az ország dolgait és ügyeit, az országon belül és kivül, magyarok által fogja végezni és végeztetni.

2. § Annálfogva legmagasabb udvarában is, mindazokban, a mik a neki engedett főhatalomból folynak, magas itélete és királyi tiszte szerint, hü magyar tanácsosainak segitségével és tanácsával fog élni.

3. § Sőt midőn fontosabb ügyek kerülnek tárgyalásra, az ország primását és nádorát s más főurait, valamint Dalmát-, Horvát- és Szlavonországok bánját, főképen midőn ez országok ügyei és bizottsága felől kell intézkedni, legmagasabb szine elé hivandja és az ilyen ügyekben velök tanácskozik.

4. § Az országon belül pedig minden közigazgatási és az ország közállományát illető ügyeket, az ország törvényeiben megállapitott módon, ezután is a királyi helytartótanács által (megtartván azt azon hatáskörben és függetlenségben, melyet az 1723. évi 101. czikkely tartalmaz) fogja kellően intéztetni.

5. § Üresedések bekövetkező eseteiben pedig ezen királyi helytartótanácsba az ország minden részeiből alkalmas s az ország dolgait és alkotmányát ismerő férfiakat, birtokos magyarokat alkalmazand.