Az ország közönséges törvényei közé is beiktatandónak kegyelmesen elhatározta a királyi szent felség.
1. § Hogy erdélyt, mint a mely a magyar királyság szent koronájához tartozik, valamint ő maga, ugy utódai, mint Magyarország királyai fogják birni és kormányozni.
2. § Hogy továbbá Kraszna, Közép-Szolnok vármegyét és Kővár vidékét, mint Magyarországot illetőket, ugy adózási, mint közigazgatási és törvénykezési tekintetben egészen; Zaránd vármegyét pedig, mint a mely adózási ügyekben már különben is alája van rendelve, a lehető legközelebbi időben s azonfelül az erdélyieknek is meghallgatása után, ez ország hatósága alá vissza fogja adatni, állittatni s teljességgel és valósággal az országba bekebelezni.
3. § Továbbá, hogy az ugynevezett katonai helyek is, melyek Bács, Bodrog, Csongrád, Arad, Csanád és Zaránd vármegyékben feküsznek, az ország és a vármegyék hatósága alá visszaállittassanak és vettessenek; és a tömösi, szerémi és alsó-szlavoniai kerületek, mihelyt a viszonyok nyugodtabb állapotra jutnak, hasonlóképen az országba visszakebeleztessenek és joghatósága alá rendeltessenek: e végett a királyi szent felségtől biztosok fognak kiküldetni.
4. § Szintugy az ország részéről is a nádor gróf úr, Tótország részéről pedig Dalmát-, Horvát- és Tótországok bánja, ugyanazon országok karaival és rendeivel együtt, nevezend biztosokat.
5. § A kik a föntemlitett tömösi, szerémi és alsó-szlavoniai kerületekben, valamint más szomszédos részekben, a Végvidék szabályozására alkalmas és elégséges területet fognak kijelölni, s azt a határőröknek lakásra és ottani kötelességeik teljesitésére ugy fogják átadni, hogy azon határon más adózókkal össze nem vegyülve éljenek; s miután e terület az előadott módon kihasittatott és átadatott, a fönmaradó részt mindenben teljesen alá rendelendik a vármegyék hatóságának.
6. § Ő királyi felsége pedig az országnak azon részeiben fekvő vármegyék fölé főispánokat méltóztatik állitani.
