Az ország karai és rendei közbenjárását és alázatos kérelmét kegyelmesen tekintetbe vevén a királyi szent felség: a királyi kincstár nevében, az 1715. évi 10. és az 1723. évi 19. czikkelyek alapján támasztott és még függőben levő összes és mindenféle pereket anyai szeretetéből és királyi jóságából teljességgel törülni méltóztatott.
1. § Ugy saját királyi ügyészének, mint a magán pörlekedőknek, az uj-szerzeményi részekben fekvő javakra nézve is, ezentul csupán a törvény rendes utja engedtetik meg.
2. § Még pedig annak kijelentésével, hogy azon pereket, melyek a mondott uj-szerzeményi részekben fekvő jószágokra nézve akár barátságos megegyezés, akár birói itéletek által mostanáig végképen befejeztettek, ilyenképen befejezettekül kell ugyan tekinteni; azonban az eddig közbejött akár egyezkedések, akár birói itéletek mindenesetre harmadik személyek jogának sérelme nélkül értessenek.
3. § A melyek pedig a királyi felséghez vitettek föl, de még eldöntve nincsenek, hanem fölebbvitel alatt állanak, azokról a királyi szent felség legközelebb jelentést tétet magának, s az igazság és méltányosság szerint kegyelmesen véghatározatot hozand.
4. § És ugy ezekben, melyek, mint mondatott, fölebbezés alatt függenek, mint minden más biróilag eldöntött perekben, a kérők és különösen a végett alázatosan jelentkezők részére, a törvény rendes utján keresztül viendő kegyelembeli pörujitást méltóztatik kegyelmesen engedni és adni.
