Az ország karai és rendei, indittatván azon kiváló és az 1715. évi 133. czikkelyben is elismert készség által, melylyel főmagasságu és főtisztelendő Frigyes Károly ur, Schönborn, Bucheim, Wolffstalról nevezett római szent birodalmi herczeg, bambergi és herbipoli püspök, a keleti Frankónia herczege, ez ország hasznának előmozditására és az egész nemzet diszére viseltetik: az előbb emlitett herczeg-püspök érdemeire és közbenjárására való méltó tekintettel;
1. § Azután néhai Schönborn, Bucheim, Wolffstal Anselm Ferencz grófnak, az ő névszerint való testvérének fiait, mint a ki az 1729. évben tartott országgyülés alatt az ország kétségbe nem vont honfiainak sorába fiaival együtt fölvétetett, beczikkelyezve azonban akkor nem lett;
2. § Valamint a föntnevezett herczeg másik édes testvérét, nagyméltóságu és méltóságos Schönborn, Bucheim, Wolffstal Ferencz Ervin római szent birodalmi grófot, aranygyapjas vitézt, ugyancsak fiaival és azoknak lemenő fiörököseivel együtt, az ország régi lakosainak és honfiainak társaságába, az országos pénztárba teljesitett fizetés és az eskü letétele mellett fölvették és befogadták.
3. § Nem kételkedvén, hogy ugy a fönt tisztelt herczeg, mint emlitett testvére, és hasonlóképen a föntebb nevezett testvéréről való unokák, és ezek fiági örökösei, jövendőben is, sőt még inkább, ez ország és nemzet iránt háladatos, hasznos és igaz polgárainak fogják magukat mindenkor tanusitani.
