Mi, Mária Terézia Isten kegyelméből római császárnő, Németország, Magyarország, Csehország, Dalmátia, Horvátország és Szlavonia királynője, Ausztria főherczege, Burgundia, Brabant, Milano, Styria, Karinthia, Karniola, Mantua, Párma, Placentia, Limburg, Luxemburg, Geldern, Württemberg, Alsó- és Felső-Szilézia herczege, a Svábföld és Erdély fejedelme, a római szent birodalom, Burgau, Morvaország, Felső- és Alsó-Lausitz őrgrófja; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska, Artois grófja és a székelyek ispánja, Namur grófja a szláv Márk, Pordenone, Salina és Mecheln grófja, Lotharingia és Barri herczege, Toskána nagyherczege.
A jelen levelünk rendiben adjuk emlékezetre és tudtára mindenkinek, a kit illet, hogy minekutánna Mi, kedvelt erdélyi örökös fejedelemségünk és az abba keblezett részek iránt való királyi és valóban anyai gondoskodásunknál és töprengésünknél fogva, ezen fejedelemségünk és az abba keblezett részek három nemzetből álló összes hü karainak és rendeinek, előbb az elmult 1751-ik év januárius 11-ikére, azután pedig szeptember 1-ére, az emlitett fejedelemségben Szeben szab. királyi városunkba, közönséges országgyülést hirdettünk volna, és az emlitett karok és rendek egyéb közvégzések között, a melyeket az előrebocsátott és két izben tartott közönséges országgyülésük folyama alatt, a mi kegyelmes leirataink értelmében hoztak, az erdélyi katholikus püspök birtokában levő fiscális fekvő jószágoknak a fiscális lajstromból való kivételére, meg a szökevény katonákra és az idegeneknek honfiusitására nézve, a mi kegyelmes beleegyezésünk hozzájárulása mellett, az alább bevezetett czikkelyeket alkották: ezeket a czikkelyeket a karok és rendek elnökének, meg a három itélőmesternek a hiteles pecséte és aláirása alatt, előnkbe alázattal fölterjesztették és felségünket hódolattal arra kérték, hogy Mi az érintett czikkelyeket és az azokban foglaltakat összesen és egyenként helyeseknek, kedveseknek és tetszőknek tekintvén s azokhoz királyi beleegyezésünket megadván, elfogadni és királyi fejedelmi hatalmunknál fogva kegyelmesen helyben és jóváhagyni, megerősiteni és ezen fejedelemségünk és az abba keblezett részek többi köztörvényeit és végzéseit magában foglaló törvénykönyvbe beiktatva, ugy Mi magunk megtartani, mint másokkal is, mindenkivel megtartatni méltóztatnánk. A mely czikkelyeknek a tartalmuk ilyen:
Előbeszéd
Az erdélyi fejedelemségnek és az ebbe keblezett részeknek három nemzetből álló hü karai és rendei, Ő felségének lekegyelmesebb parancsára, az ezerhétszázötvenegyedik év januárius 11-kére és szeptember 1-ére, ezen fejedelemség közönséges országgyülése megtartása végett, Szeben szabad királyi városban megjelenvén és Ő szent felségének legkegyelmesebb leiratait, a melyekben a föntemlitett szentséges felség az alattvalók iránt való királyi gondoskodását és fejedelemsége közjólétének anyai töprengésével való előmozditását, meg alattvalóinak védelmét és megtartását czélozni méltóztatott, alattvalói hódolattal vevén; mivel ugy látszott, hogy az erdélyi fejedelemség amaz országgyülési közös végzései közül, a melyeket az összes karok és rendek a gyülés folyamán hoztak, némelyeket egykor czikkelyekbe kell foglalni, az ezekről közös akarattal és megegyezéssel egybeszerkesztett és Ő szent felségének kegyelmes hozzájárulása mellett országgyülésileg végezett alábbi czikkelyeket, mély alázattal fölterjesztik; hódolattal kérvén, hogy ezeket az erdélyi törvénykönyvbe bevezetendő czikkelyeket Ő szent felsége a legkegyelmesebben elfogadni és az ő királyi fejedelmi hatalmánál fogva helyben hagyni és megerősiteni és ugy maga kegyelmesen megtartani, mint másokkal és mindenkivel a kit illet, megtartatni méltóztassék.
