1751. évi erdélyi I. törvénycikk

az erdélyi katholikus püspök birtokában levő fiscális fekvőjószágoknak, a fiscális lajstromból való kivételéről

Minekutánna a boldog emlékezetü szentséges VI. Károly császár és Erdély örökös fejedelme, a mi legkegyelmesebb urunk, szent vallása iránt való buzgólkodásából, az erdélyi római katholikus püspökséget visszaállitotta és annak székhelyéül a most Károlyfejérvárnak nevezett Gyulafehérvárt tette és a várnak azt a részét, a melyet az 1715-ik évben, uj alapitvány czimen, a fejérvári uradalomnak a királyi fiscus kezén levő némely fekvő javaival együtt, annak számára oda rendelte: a most dicsőségesen uralkodó felséges Mária Terézia királyasszonyunk, a mi legkegyelmesebb és legjóságosabb örökös fejedelmünk, az ő igen kedvelt boldog emlékezetü atyja czélzatának tovább viteléről gondoskodni kivánván, uralkodása megkezdésének (a mi 1744-ben volt) az ötödik évében ezt a püspökséget a rendek egyhangu beleegyezése mellett törvénycikkelybe iktatni kivánta. Hogy pedig a szent dolgok előmozditása iránt eme természetes buzgolkodásáról, mely a felséges ausztriai házzal vele született, még nagyobb lelki odaadással bizonyságot tegyen s egyuttal fejedelemségének a jogairól is gondoskodjék, a midőn azon volna, hogy a nevezett püspökséget állandóan fekvő birtokkal is ellássa, azoknak az emlitett fekvőjószágoknak, a melyeknek tudniillik ez a püspök tényleg birtokában van, a fiscális lajstromból való kivétele iránt, kegyelmesen az ország összes rendeinek a közbenjárásával kivánt élni. Eme kegyes czélzatához a rendek önkéntesen hozzájárulni kivánván, az érintett fejérvári fekvőjószágokat, a várnak elől jelzett és a püspök székhelyéül kijelölt részével, mint főjószággal egyetemben, valamint a dályai, strásai, tátei, sóspataki, poklosi, tótfaludi, pojánai, gauráni, metesdi, felső-gáldi, diómáli, ponori, remetei, drombári birtokokkal, meg a Csügöd, Marosváradja, Sárd, Igen, Benedek és Borbánd falusi birtokrészekkel együtt, a melyeket ama lajstrom szerint, melyet az 1715-ik évi május 5-ről Kren Ferencz József császári sómáglyás, meg Váró Mihály és Trentsényi György királyi táblai esküdtek készitettek volt, az elhunyt Mártonffy György püspök birtokolt és a melyeket uj alapitvány czimén az emlitett erdélyi püspök tényleg és valósággal birtokol, a rendek, a jelen czikkely erejénél fogva, egyező akarattal, a fiscális lajstromból kivetteknek és uj alapitvány czim alatt, örökös jogon, adományozhatóknak jelentik ki; ez előre bocsátott kivétellel sértetlenül fentartván a királyi fiscusnak és egyeseknek a jogait és érintetlenül hagyván azokat a többi javakat, melyek hajdan az emlitett törzsjószághoz tartoztak és a melyeket akár ideiglenes átruházás, akár pedig bármely egyéb czimen, mások birtokolnak; a drombári birtokra nézve pedig, jóllehet, hogy ez a törvény szerint rég időtől fogva a fejérvári uradalom törzsjószágához tartozó és a néhai gróf Bethlen József javára kétezer magyar forint erejéig ideiglenes joggal átruházott, azután pedig néhai Mártonffy György püspök részéről ugyanazon összegen visszaváltott és ennek végrendelkezésével a püspökségi javaknak gyarapitására hagyományozott és most is birtokolt fekvőjószág ezen püspökség uj alapitványához hozzá sorozva nincsen, mindazonáltal miután a jelenleg dicsőségesen uralkodó királyi szent felségnek, a mi legkegyelmesebb fejedelemasszonyunknak, az ez időszerinti erdélyi püspök, főtisztelendő és nagyságos szalai szabad báró Sztojka Zsigmond alázatos kérésére és a rendek beleegyezésének hozzájárultával, az a határozata, hogy ezt a drombári birtokot, a melynek az értéke az előre bocsátott összeirás és becslés szerint, a rajta fekvő zálogösszeget jóval tulhaladja, a fiscális lajstromból kitöröljék és azt minden tartozékaival, hasznaival és jogositványaival egyetemben, a boldog emlékezetü VI. Károly Ő császári királyi felsége részéről alapitott károlyfehérvári székesegyház ellátása és javadalmazása czéljából, az alapitványhoz kapcsolják és adják, azzal a kikötéssel, hogy az abból befolyó jövedelmekből az emlitett birtokon fekvő és a néhai Mártonffy György püspöktől a mondott püspökség javára hagyományozott kétezer magyar forint tőke kamatja fejében, a püspökségnek évenként száz magyar forintja járjon mindaddig, amig egykoron a tőke is törlesztve leszen; a jövedelem többi része pedig örökre a többször emlitett egyház szükségleteire és ellátására szolgáljon.


  Vissza az oldal tetejére