1751. évi II. törvénycikk

az ország ujonnan választott nádorispánjáról

Az egybehivott országgyülés tartama alatt néhai kegyelmes és méltóságos erdődi gróf Pálffy János ur, Magyarország nádorispánja, az élők sorából elköltözvén, a császári és királyi felség az ország karai és rendei iránt való különös hajlandóságát abban is kegyesen tanusitani méltóztatott, hogy nem várván be az ország karainak és rendeinek kérését, a maga császári királyi kegyelmességével reményüket és vágyaikat megelőzte, s mindjárt a királyi javaslatok kiadását követő napon, uj nádor választása végett, az ország zászlós urai és mágnásaiból négyet kijelölni méltóztatott, a kik közül nagyméltóságu és méltóságos Batthyány Lajos gróf ur, Német-Ujvár örökös ura, arany gyapjas vitéz, főpohárnokmester, Vas vármegye örökös főispánja, és a császári királyi szent felség valóságos belső titkos tanácsosa, fényes származásu, jeles szellemi tehetségekkel és kiváló erényekkel diszeskedő, és mind ősei révén a királyság kezdetétől fogva, mind önmaga által is a hazának mindkétféle sorsában, békés és háborus időkben, mindenkor roppant buzgósággal, fáradhatlan igyekezettel s a királyoknak és az országnak állhatatos hüséggel teljesitett szolgálataival, és igy magára és őseire visszaháruló bőséges érdemeivel nagyon ajánlott férfiu, az ország karainak és rendeinek egyező akaratából és örvendező felkiáltásokkal megválasztatott és fölemeltetett; a ki Ő császári és királyi sz. felsége által mindazon jogokban és törvényes kiváltságokban, melyek a nádori és azzal összekötött helytartói hivatalt az ország törvényei szerint megilletik, megtartandó lévén, a törvényes forma szerinti eskü letétele után fölavattatott és elköteleztetett. A nádori dijazásról pedig, azon háromezer aranyon kivül, mely neki a most már teljesen a nádor hatósága alá vetett jászok és kunok részéről, mint nádori főispánnak s ugyanazon jászok és kunok birájának jár, Ő szent felsége a törvények értelmében kegyelmesen gondoskodni méltóztatott.