Magyarország szent koronája azon őreinek helyébe, a kik az 1741: 6. törvénycikkelyben meg vannak nevezve, az Ő szent felsége által kegyesen ajánlott jelöltek közül az ország karai és rendei egyező szavazataikkal megválasztották a kitünő erények és jeles érdemeik által egész ország előtt ismeretes, nagyméltóságu és méltóságos gróf urakat: galánthai idősb Eszterházy Miklóst, Ő szent felségének valóságos belső titkos tanácsosát s a Hispániák katholikus királyának udvarában levő teljhatalmu követet és gyaraki Grassalkovich Antalt, hasonlóképen Ő szent felségének valóságos belső titkos tanácsosát, Nógrád vármegye főispánját és a magyar udvari kamara elnökét, kik közül az előbbit boldogult néhai galánthai gróf Eszterházy János helyébe, a másodikat pedig nagyméltóságu és méltóságos monyorókeréki gróf Erdődy György urnak, Monoszló és Varasd vármegye örökös és Bars vármegye főispánjának, arany gyapjas vitéznek, és fent tisztelt Ő szent felsége valóságos belső titkos tanácsosának helyébe, ki az előbbi országgyülés ideje óta országbirói hivatalra emeltetett, Ő császári királyi felsége kegyes elhatározásával a szent konona őrzésére kegyelmesen kirendelni méltóztatott. Az igy megválasztottak Ő császári királyi felsége előtt, az ország karai és rendei jelenlétében, az elsőnek képviseletében ugyan, mint a ki messze földön távol van, különleges fölmentvény alapján, édes testvére galánthai ifjabb gróf Eszterházy Ferencz ur, Moson vármegye föispánja, Ő szent felségének kamarása, nem különben a köz- és kamarai ügyek igazgatóságának udvari tanácsosa, az ország törvényébe beiktatott hivatali esküt letették. A kulcsok átadására nézve pedig ugy a fent nevezett országbiró ur, mint néhai gróf Eszterházy János örökösei, megnyugtatnak és föloldoztatnak.
