1753/55. évi erdélyi II. törvénycikk

Erdélyben a főkormányhatóságoktól és a felsőbb biróságoktól, az Ő felsége trónja elibe való felebbezések és felfolyamodások módjáról

A felebbezés az a jogorvoslat, a melylyel a pervesztes fél, az elmarasztalás után, a peresügyet az alsóbb biróság elől és itélete alól, érettebb megvizsgálás végett illő tisztelettel, a felsőbb biróság elibe viszi. Az ezzel való élést, az alsóbb biróságoknál, a hazai törvények rendelkezéseihez képest, a korábbi 1754-ik évi junius 14-ikéről mi hozzánk, az erdélyi örökös fejedelemség három nemzetből álló karaihoz és rendeihez intézett kegyelmes királyi leirat értelmében mindenben érintetlenül hagyván, Ő szent felségének a kegyelmes hozzájárulása és mindnyájunknak egyhangu beleegyezése mellett, a perlekedők nagyobb biztonságára megállapitottuk, hogy a miképen az alsófolyamodásu biróságoktól, ugy az erdélyi királyi itélőtáblától is, érdemileg minden peresügyet (kivéve a tettenkapás büneseteit, meg azokat, a melyeket az ellenfél egyedül a felperesnek esküje alá bocsát) a törvény rendeletéhez és a hazai bevett szokásokhoz képest, felebbező levél alakjában, az összes periratokkal együtt, a királyi főkormányszékhez, mint a királyi rendelet erejénél fogva, felülvizsgáló hatósághoz terjeszszék föl. A mondott erdélyi fejedelemség kormányzó főhatóságaitól és biróságaitól, tudniillik a királyi főkormányszéktől, a három nemzet karaitól és rendeitől, meg a „Compilata Constitutiók” V. részre 27-ik „Edictuma” értelmében az emlitett királyi főkormányszéket, meg a királyi táblát és a főtiszteket magába ölelő „productionale forumtól” pedig a fennebb idézett királyi leirat tartalmához, meg az 1693-ik évi május 24-ről kibocsátott császári királyi elhatározásnak e fentebbi leiratban jelzett 4-ik czikkelyéhez képest azokat az ingó és ingatlan javakat tárgyazó dologi peresügyeket, a melyek a háromezer arany tőke összeget felérik, avagy azt tulhaladják; éppen ugy a személyeseket is, névszerint a felségsértési, pártütési, hazaárulási és az országot és ennek köznyugalmát tárgyazó peresügyeket, minden ellenvetés nélkül fölebbezés mellett Ő felsége legfelsőbb határozata és döntése alá terjeszszék föl.

A többi, akár dologi, akár pedig személyes peres ügyeket, az emlitett felsőbb biróságoktól felebbezés utján föl ne terjeszszék; de a felfolyamodás Ő felségének a trónja elibe, nem ugyan a törvény rendeléséből, hanem a királyi kegyelmes beleegyezés alapján mindenkinek nyitva áll; mindazonáltal ugy, hogy az elmarasztalt felfolyamodók az itélet meghozásának a napjától, tizenöt nap alatt, az ellenükben meghozott marasztaló itéletet kivegyék; a jegyző pedig a végső itéletet a maga kezével (a miképen a perujitó és egyéb leveleknek a kivétele az alsó biróságoknál gyakorlatban van) minden késedelem és ellenvetés nélkül kiadni köteles legyen, és ennek tartalma alapján, három hónap tartama alatt, a végrehajtás betiltása és a felfolyamodás fölterjesztése iránt, a királyi parancsot kikérni és kivenni tartozzanak: különben az itélet keltétől számitandó egynegyed év leteltével az ügy itélt dologgá válik és minden jogorvoslat kizárásával végrehajtás alá bocsátandó; ha csak be nem bizonyitják azt, hogy a királyi leirat és a felebbező levél kivételének a záros határidőn tul halasztása, a hibájukon kivül történt.

Az előre bocsátottak szerint, az idézett kegyelmes királyi leirat értelmében felebbezhető és háromezer arany összeget fölérő, avagy azt túlhaladó dologi peresügyekben, meg a fentebb felebbezhetőknek jelezett egyéb személyes peresügyekben, ugymint a felségsértésiekben, pártütésiekben és hazaárulásiakban, ha a felebbező, a felebbezés napjától, negyed év tartama alatt, a felebbező levél kivételét és szorgalmazását elmulasztotta és a szorgalmazásról bizonyitványt felmutatni nem tud, akkor az, a mihozzánk: az erdélyi fejedelemség három nemzetből álló karaihoz és rendeihez az 1752-ik évi julius hava 27-ikéről kibocsátott kegyelmes királyi leirat értelmében, szintén itélt dologgá válik és minden jogorvoslatok kizárásával végrehajtás alá veendő.

A hütlenséget maga után vonó és egyéb bünügyekben, ha az elmarasztalt az ügyét, akár felebbezés, akár felfolyamodás utján, viszi Ő felségének a trónja elibe, az „Approbata Constitutiók” IV. része 1. czime 25-ik czikkelye értelmében letartóztatva, biztos őrizet alatt maradjon, vagy kielégitő kezességi biztositékot nyujtson, mindaddig, a mig ezen czikkely értelmében az ügy legfelsőbb eldöntést nyer.

Mindazonáltal határozottan kijelentvén azt, hogy ha az elmarasztalt, az ellene meghozott itéletet, akár felebbezés, akár felfolyamodás utján Ő felsége trónja elibe viszi, akkor a pervesztés esetén köteles leszen az idöközben huzott jövedelmeket, valamint a költségeket és a fáradtságot is megtériteni (kivéve a királyi fiscust, a mely csakis a részéről esetleg birtokba vett fekvőjószágok időközi jövedelmeinek a visszaadásával tartozik), ha pedig az illető - értvén a magánosokat - birtokon kivül jár el és ügyét mindenik folyamodásban elvesziti, akkor az ezen ügyben először meghozott itélet idejétől kezdve, mondott ellenfelének, a rendes biró lelkiismeretes felszámitásához képest, a költségét és fáradtságát egyenlitse ki; de mindkét esetben, a felebbezésekről alkotott hazai törvényeknek az épségben maradása mellett, a felfolyamodás miatt kiszabandó törvényes büntetés nélkül. Továbbá azt is szintén határozottan kijelentve, hogy az egyszerü kifogások ellenvetései között, az érdemleges és a peresügy alapját tevő perbeszédeknek, főképen a kereseti illetékességre tartozóknak össze-vissza és minden helyes rendszer nélkül, helyük ne lehessen, hanem ezeket az ügy érdemére utasitsák; máskülönben a törvény alapján használt három rendes kifogás s épen így az ügydöntők is, a maguk helyén és rendjén érintetlenül maradnak.

Ez a czikkely tehát ugy a felebbezésre, mint a felfolyamodásra nézve, a korábbi 1754-ik évi junius hava 14-ik napjáról kibocsátott kegyelmes királyi elhatározáshoz képest kiterjed, mely egyaránt ugy a fiscus, mint a magánosok ügyeit felöleli.


  Vissza az oldal tetejére