Mi Mária Terézia, Isten kedvező kegyelméből római császárné, német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Ráma, Szervia, Galiczia, Lodoméria, Kun- és Bolgárország apostoli királynője; Ausztria főherczege; Burgundia, Felső- és Alsó-Szilézia, Brabantia, Majland, Sytria, Karantán, Karniólia, Mantua, Parma, Piazenca, Limburg, Luxemburg, Geldern, és Würtemberg herczege; a római szent birodalom, Morva, Burgau, Felső- és Alsó-Uzicza őrgrófja; Svévia fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Ferrete, Kyburg, Görcz, Gradiska és Artois grófja; Elsass tartománygrófnője; Namur grófja, a vend őrgrófság, Pordenone, Salinae és Mecheln urnője; Lotharingia és Bar herczege; Etruria nagyherczege stb. stb.
Ezzel adjuk tudtokra, jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy azon anyai gondunk és fáradozásunkhoz képest, melylyel a kormányunknak Isten akaratából alávetett örökös országaink és tartományaink jóléte s nyugalomban maradása iránt viseltetünk, miután a legközelebb mult években felidézett s roppant költséggel és szörnyü vérontással hat éven tul huzódott kegyetlen háboru bevégeztével, az égiek kedvezéséből, az életető béke derült korszaka visszatért, az elmult háboru gondjaitól sokat zaklatott királyi figyelmünket elsőben is arra irányoztuk, hogy mi módon lehetne, az európai viszonyok megváltozott rendszerének körülményei között, kedvelt Magyarországunknak és a hozzá kapcsolt részeknek benső jólétét, külső biztonságát, javát, dicsőségét és gyarapodását minden jobb uton-módon gondozni és erős alapra állitani. Minélfogva, hogy ez üdvös czél megvalósitására nevezett Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek karaival és rendeivel tanácskozhassunk és hasznosan intézkedhessünk: a legközelebb mult ezerhétszázhatvannegyedik évi Szent-Iván hava tizenhetedik napjára eső Szent-Háromság vasárnapjára, Pozsony királyi városunkba nekik kegyelmesen országgyülést rendeltetünk és hirdettük; melynek lefolyása alatt, miután a kölcsönös tanácskozásokban azok, a mik a közjólétnek és mondott örökös országunk és a hozzá kapcsolt részek további biztos fenmaradásának előbb kijelentett czéljára tartoznak, kellőleg megállapitva és elhatározva lettek, végre hiveink, ezen örökös Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek egyházi főrendei, zászlós-urai, mágnásai, s nemesei, meg többi karai és rendei felségünk elé terjesztettek és bemutattak bizonyos törvénycikkeket, melyeket ugyanazon országgyülésen közös akarattal és szavazatukkal, s egyenlő és egyhangu megegyezésökkel, hozzájárulván a mi kegyes jóváhagyásunk, határoztak; alázatosan esedezvén felségünknek, hogy azon összes czikkelyeket, s az azokban összesen és egyenkint foglaltakat, tetszőknek s elfogadottaknak vallván, királyi legfőbb hatalmunknál fogva kegyelmesen elfogadni, helybenhagyni s megerősiteni, és ugy mi magunk megtartani, mint minden mások által, kiket illet, megtartani kegyelmesen méltóztatnánk: mely törvénycikkeknek ez a tartalma:
Azt a kiváló jóindulatot és kegyelmet, melylyel Ő császári és apostoli királyi szent felsége, ezen örökös s apostoli magyar királysága és az ahhoz kapcsolt részek, meg a magyar nemzet és minden alattvaló népe iránt jóságosan viseltetni méltóztatik, valamint királyi gondoskodását és aggódásait, szerencsésen viselt kormányzásának már kezdetétől fogva sok bizonysággal tanusitott és az egész világ előtt nyilván megmutatott szeretetének anyai gyöngédségét, önként tapasztalják s alázatos hódolattal ismerik el és tisztelik az országgyülésileg összesereglett hüséges karok és rendek. Midőn ugyanis az égiek kedvezéséből a hat éven tul elnyult vérengző és sok költséggel járó háboru dühe lecsillapulván, és a kellemes béke nyugalma ismét helyre állván, az alája vetett népek, országok és tartományok üdvére s boldogságára, királyi tisztéhez képest, minden emberileg lehető igyekezettel vigyázván, majdan arra is méltóztatott összes figyelmét és gondoskodását kegyesen forditani, hogy ezen örökös és apostoli Magyarországának és az ehhez kapcsolt részeknek állandó békességben tartásáról, s ősi jogai, törvényei, szokásai, szabadságai és kiváltságai birtokában való biztos megmaradásáról, s a köztársaságnak ebből eredő javáról s gyarapodásáról, nem különben a magánosok hasznáról s boldogságáról, az ahhoz szükséges eszközökkel, idejében alkalmasan és a lehető legjobb uton-módon gondoskodva legyen; és ezen üdvös czélra a jelen országgyülést a legközelebb mult ezerhétszázhatvannegyedik évi Szent-Iván hava tizenhetedik napján eső Szent-Háromság vasárnapjára Pozsony szabad királyi városba kegyelmes királyi levelével kihirdetni és összehivni, és azon szent és mélyen tisztelt saját személyében jelen lenni legkegyelmesebben méltóztatott. A mely oly kegyes és igazán anyai gondoskodásáért Ő szent felségének, midőn a karok és rendek lelkük mély hódolatával legalázatosabb és, a mennyire lehet, örökkétartó hálájukat nyilvánitják, esedeznek egyszersmind alázatosan, hogy a sérelmeikből és alázatos kivánalmaikból Ő szent felségének kegyes elhatározása szerint származott, s egyező szavazattal és értelemmel, az ő kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával hozott alábbi törvénycikkeket kegyesen elfogadni, s királyi hatalmával helybenhagyni és megerősiteni, és ugy maga kegyelmesen megtartani, mint minden mások által is megtartatni méltóztassék.
