Minthogy eddigelé gyakrabban lehetett tapasztalni, hogy az 1715:LXVIII. törvénycikknek a gyámoltak felől tett üdvös intézkedése kellőleg foganatositva többnyire a miatt nem lett, mivel a fi- vagy nőágbeli rokonok a kiskoru gyermekeket hátrahagyó szülők elhalálozását a vármegyei hatósággal, azon czikkely kivánalma szerint, tudatni elmulasztják, s ilyképen ugy a vagyonállomány leltározása, mint egyéb következő szükséges intézkedések elmaradnak, vagy a gyámoltak károsodásával hosszabb időre halasztatnak:
Azért, Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával, azon czikkelyhez adandónak határoztatik, hogy jövendőben nem várva be az atyai vagy anyai rokonok értesitését, a vármegyék az árvák vagyonállományának leltározását (azonban azon atyai vagy anyai rokonok közremüködésével, a kik könnyen megtalálhatók) a fentebb idézett törvény értelmében azonnal pontosan hajtsák végre; és, ha csak e részben a gyámoltakról máskülönben nem történt gondoskodás, a gyámság vitelére alkalmas és képes gyámokat rendeljenek. Azon esetben pedig, midőn a javak több vármegyében feküsznek, az I. R. 115. cziméhez képest, rendeljen gyámot az a vármegye, melyben az árvák birtoki székhelye van; ugy azonban, hogy a királyi és nádori hatalomnak gyámrendelési joga, mely szerint a biróilag megállapitott rossz kezelés esetében a természetes gyám helyébe is mást rendelhet, a fent idézett 68. czikkely értelmében, továbbra is épségben maradjon.
Nehogy pedig azok helyrehozására, a miket az árvavagyon kezelésében s jelesül a netaláni tőkék elhelyezésében a gyámok káros módon cselekedtek, későn alkalmaztassék orvoslás:
A számadásra kötelezett gyámok, az 1659:XXXII. tc. és az ugyanott idézett 1655:XXIV. tc. kivánalma szerint, minden évben azon vármegye előtt, melyben az árvavagyon fekszik, vagy ha a javak több vármegyében feküsznek, azon vármegyében, mely a gyámokat rendelte, pontosan számot adni, a hatóságok pedig azon számadásokat minden évben megvizsgálni tartozzanak. S nehogy ez üdvös intézkedés foganatosulása a munkabér hiánya miatt elmaradjon: ugy a gyámi számadások megvizsgálóinak, mint a leltár és összeirás készitőinek, a gyámolt vagyona jövedelméből a szokásos becslés szerint mérsékelt napidij fizetendő.
Végül, hogy a gyámoltak az állásuknak megfelelő s a vármegyei hatóság itélete szerint megállapitandó tisztességes tudományok tanulására törekedjenek, alkalmas tanitómesterekkel birjanak s erényben és a jó erkölcsökben előre menjenek: arról a rendelt gyámok szorgalmasan gondoskodni, s ezek felől a vármegyének, mely az 1723:CV. törvénycikk értelmében e tekintetben felügyelni tartozik, minden félévben körülményes előadásban igaz jelentéseket tenni, vagy irásban az alispánhoz benyujtani kötelesek, melyeket a vármegyék időnkint a királyi helytartótanácshoz, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországokban pedig a bánhoz, fönt nevezett Ő felsége elé leendő felterjesztés végett, küldjenek be.
Egyebekben a vagyonelharácsolók ellen hozott törvény intézkedése a számadással nem tartozó gyámokra is kiterjesztetvén, s e végett a tiszti ügyésznek fölperesség engedtetvén: mindezek a gyakran idézett 1715:LXVIII. törvénycikkel megegyezőleg a szabad királyi és bányavárosokra is kiterjesztetnek.
