A karok és rendek alázatos előterjesztésére Ő császári királyi apostoli szent felsége kegyelemsen igérni méltóztatott:
1. § Annak elrendelését, hogy azon adózóktól, kik a jelenlegi török háboruban a császári királyi hadsereg számára gabonát, árpát, zabot, szénát szolgáltattak, annak megállapitott ára (betudván azt, a mi már kifizettetett), az e tárgyban előlegesen kibocsátott kegyelmes határozat értelmében is, adójok törlesztésébe nem csak elfogadtassék.
2. § Hanem ezentul is, a mennyire a körülmények engedik, jóságos tekintettel leend az ezen háboru viszontagságaitól fölötte sujtott adózó népre; egyszersmind pedig atyai szivének kegyessége szerint arról is gondoskodni fog, hogy az adózó népnek oly alkalmas eszközökkel, a milyeneket a viszonyok tanácsolnak, segitség nyujtassék kihevernie azon csapásokat, melyek a háborut kisérni szokták.
3. § A mi pedig a törvényekkel ellentétben a nemességre és a szabad királyi városokra kivetett és azoktól bevett termények árát illeti, hogy annak fokozatos és részletekben teljesitendő fizetése a királyi kincstárnak kisebb megterheltetésével történhessék, föntnevezett Ő királyi felsége a karok és rendek azon nyilatkozatát, hogy azon kötelező levelek után is, melyekben kamat nem volt kikötve, csak a fényes portával megkötött béke után adassék megfelelő kamat a tőke valóságos lefizetéséig: kegyesen elfogadta és annak következtében a szükségeseket a maga idejében elrendelendi.
