A karok és rendek fontolóra vevén Waldeck Keresztély herczeg urnak, altábornagynak és egy lovas katonaezred tulajdonosának nemcsak ez ország iránti jeles érdemeit, melyeket ő főképen az ottomán porta ellen viselt utolsó hadjáratban az ország védelmében tanusitott és kifejtett, hanem a magyar nemzet iránti különös vonzalmát s annak érdeke és gyarapodása előmozditására forditott őszinte igyekezetét is hálás lélekkel fogadván, és megismervén: mind a nevezett herczeg urat, ki ez iránt az ország karait és rendeit megkereste, mind pedig:
Báró Gemingen Zsigmond táborszernagyot, mint a ki szintén hasznos szolgálatokat tett az országnak, ő királyi fenségének, a főherczeg nádornak közbenjárására is; valamint
gróf Clerfait Károlyt, táborszernagyot; nem különben
gróf Soro János altábornagyot és Temesvár parancsnokát;
báró Spielmann Antal állami belső referendáriust, a felséges uralkodóház iránt, melynek érdekei az ország érdekeivel kapcsolatosak, szerzett jeles érdemeiért, valamint ez ország iránt tanusitott, kiváló buzgóságáért is;
Born Ignácz császári királyi udvari tanácsost, azért is, mivel nemcsak a foncsorozás eddigelé ismeretlen módszerét az ország roppant hasznára, fáradozásával és igyekezetével, szerencsés fejlődésre vezette, hanem az érczbányászat terén egyéb fölfedezéseket is tett, melyekből a közönségre a leghasznosabb javak és előnyök származhatnak; nem különben
báró Mitrovszky Károly valóságos főkamaragrófot, a dij elengedésével, Magyarország többi polgárainak gyülekezetébe és társaságába, a szent királyi felség megegyezése és kegyes jóváhagyása is hozzájárulván, fölvették és befogadták, azon föltétellel azonban, hogy az ország törvényeinek a honfiuság egyéb föltételeit illetőleg eleget tegyenek; remélvén, hogy ők a hazának hálás és hasznos polgárai s hü védelmezői leendenek.