1791. évi erdélyi XXX. törvénycikk

az erdők föntartásáról

Mielőtt az erdőknek országszerte való föntartásáról további határozatot lehetne hozni, azok pusztitása tárgyában végezték, hogy ha valamely közbirtokos vagy község az alatt az ürügy alatt, hogy per alatt állanak, vagy határaik miatt viszály forog fenn, vagy azért, mert több közbirtokosnak osztatlan birtokában vannak, pusztitani merné, akkor, kideritvén a dolog valóságát, a közös erdőket a közbirtokosok valamelyikének a megkeresésére vagy keresetére, törvénycikkely szerinti per utján, minden akadály és halasztás kizárásával, fel kell osztani és a közbirtokosok vagy községek mindegyikének az ő saját részére a törvények értelmében átadandó, addig is azonban, mig a felosztás tényleg megtörténik, a vármegye tisztei kötelesek gondoskodni arról, hogy azokat mindenik fél pusztitásától megóvják.

Ha pedig olyan erdőket pusztitanának vagy ettől olyan helyen kellene méltán félni, a hol a felek a terület tekintetében egymás közt egyenetlenségben állanak, akkor az erdőket, az egyik fél megkeresésére, az illetékes törvényhatóság az egyenetlenség birói eldöntéséig vesse zárlat alá, mindazonáltal épségben maradván ugy ebben, mint az előrebocsátott esetben a faizásnak a házi vagy elkerülhetetlen szükségletekhez mért gyakorlása, melyet ugyancsak a törvényhatóság fog meghatározni. A jelen czikkely megsértőit pedig ugyanannak erejénél fogva annyiszor, a mennyiszer, a törvényszerü kétszáz magyar forintnyi büntetéssel kell sujtani.

A mi továbbá a parasztokat illeti, minthogy az erdők tulajdonjoga egyedül a földesurakat illeti (a kik azonban jobbágyaiknak az 1769. évi november 12-én kiadott szabályozó pontozatok értelmében a faizás és legeltetés gyakorlását megengedni tartoznak), a jelen czikkely erejénél fogva azt határozzák, hogy az erdők mindenütt egyáltalán a földesurak gondviselése és rendelkezése alatt álljanak és bármely parasztnak csakis a földesur tudtával és engedelmével legyen szabad faizást gyakorolni vagy irtásokat tenni. Hogyha pedig a parasztok akárhol, a földesuraktól előleges kieszközlendő engedelem nélkül, merészkednének az erdőket, berkeket vagy cserjéket faizás vagy irtás, avagy legeltetés, vagy gyujtogatás utján pusztitani, az olyanok ellen a fennálló törvények értelmében mulhatatlanul el kell járni.


  Vissza az oldal tetejére