Mi Második Ferencz, Isten kedvező kegyelméből választott felséges római császár, Német-, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Szlavonországok, Galiczia, Lodoméria, Rama, Szerb-, Kun- és Bolgárországok apostoli királya; ausztriai főherczeg; Burgundia, Lotharingia, Styria, Karinthia és Karniolia herczege; Etruria nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Brabantia, Limburg, Luxemburg és Geldern, Würtemberg, Felső- és Alsó-Szilézia, Majland, Mentua, Parma, Piacenza, Guastalla, Auschwitz és Zátor, Calabria, Bar, Ferrete és Teschen herczege; Svévia és Charleville fejedelme; Habsburg, Flandria, Tyrol, Hannovia, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; a római szent birodalom, Burgau, Felső- és Alsó-Luzicza, Pont-ŕ-Mousson, Nomenum őrgrófja; Namur, Valdemont tartomány és Albimont, Zütphen, Serverda, Salm és Falkenstein grófja; a vend őrgrófság és Mecheln ura, stb.
Adjuk tudtokra ezennel, jelentvén mindeneknek, kiket illet, hogy Mi azon atyai gondoskodásunk- s fáradozásunkhoz képest, mellyel Isten akaratából kormányunknak alávetett örökös országaink és birtokaink jóléte és békességben való maradása iránt szünetlenül viseltetünk, összes örökös birtokainkról, ennélfogva tehát nagyon kedvelt Magyarországunkról s a hozzá kapcsolt részekről is minden válságot elforditani kivánván, elhatároztuk, hogy azon makacs háborunak, melyet a franczia nemzet négy évvel ezelőtt igaz ok nélkül inditott ellenünk, valahára véget vetünk és az ellenséget olyan békére kényszeritendjük, mely ugy felséges házunk, mint az általunk viselt koronák méltóságával megegyezik; hogy azért ezt az üdvös czélt annál könnyebben és hamarább elérjük, nevezett Magyarország és a hozzá kapcsolt részek hüséges karainak és rendeinek Pünköst utáni huszadik vasárnapon, azaz a folyó ezerhétszáz kilenczvenhatodik esztendő Sz. András-hava hatodik napjára Pozsony szabad királyi városunkba a végből hirdettünk és hivtunk össze országgyülést, hogy minden más ügyek félretételével ez alkalommal csak azokról határozzunk az ország karaival és rendeivel együtt, a mik királyi székünk megszilárditása, az ország ősi alkotmányának védelme, a nemesi jogok és kiváltságok oltalma, s végül a vallás megőrzése végett a körülményekhez képest szükségeseknek fognak látszani, szemben azon ellenséges törekvésekkel, melyek minden törvényes alkotmány fölforgatására és a keresztyén vallás lerombolására czéloznak. Miután pedig a megelőző kölcsönös tanácskozásokban azok, a mik emlitett örökös országunk és a hozzá kapcsolt részek közjóléte és további biztonságban maradása emlitett czéljára tartoznak, helyesen megállapitva és elhatározva lettek: végül a hüséges egyházi főrendek, országzászlós, mágnás és nemes urak, s örökös Magyarországunk és a hozzá kapcsolt részek többi karai és rendei királyi Felségünk elé terjesztettek és bemutattak bizonyos törvénycikkelyeket, melyek ezen országgyülésen egyetértő akarattal és szavazattal, s egyező és egyhangu véleménynyel, kegyes jóváhagyásunk hozzájárulásával határoztattak, alázatosan könyörögvén Felségünknek, miszerint azon összes czikkelyeket s mindazt egyenként, a mi bennök foglaltatik, helybenhagyottaknak, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, legfelsőbb királyi hatalmuknál fogva kegyelmesen elfogadni, helyeselni s megerősiteni, és ugy Mi magunk megtartani, mint minden mások által, a kiket illet, megtartatni kegyelmesen méltóztatnánk. A mely törvénycikkelyek sora ilyenképen van:
Előbeszéd
Mennyire szivén fekszik II. Ferencz felséges római császárnak s Magyarország és a hozzá kapcsolt részek apostoli királyának, hogy örökös országait és tartományait, mint dicsőséges uralkodása kezdetén fogadta volt, minden időben hüséggel és törvénynyel kormányozza; s hogy továbbá mily nagy bizodalmat helyez hív magyar nemzetének hüségébe, tanácsába és erényébe: nyilvánvalóvá tenni és atyai jóságának sokszoros bizonyságával megerősiteni méltóztatott ezen országgyülésen, melyre Magyarország és kapcsolt részei összes karait s rendeit a pünköst utáni huszadik vasárnapra, vagyis az ezerhétszáz kilenczvenhatodik esztendő Sz. András hava hatodik napjára, szabad királyi Pozsony városába összehivta volt.
Mert midőn egy sulyos és a franczia nemzet által igazságtalanul kierőszakolt háborutól zaklattatva, a bút-bánatot és a csapásokat, melyek a háborut kisérni szokták, elforditani, főképen pedig minden veszedelmet, mely ugy a köz-, mint a magánjogokat, az összes vallásokat, valamint az uralkodás szabályszerü formáit, sőt a közjólétet fenyegeti, atyai gondoskodásával s fáradozásával örökös tartományairól elháritani törekszik, és ezen gyászos háborunak véget vetni, vagy a féktelen ellenséget olyan békére kényszeriteni, mely ugy felséges házának, mint örökség utján kapott koronáinak méltóságával megegyezik, szilárdan elhatározta: friss emlékezetében tartván, hogy dicső nagyanyja alatt a magyarok vitézsége mentette meg a birodalmat, ősi hüségökhez és bátorságukhoz folyamodott.
Midőn pedig az előbb mondott czélból hirdetett országgyülésen személyesen résztvenni jónak látta, az ünnepies bevonulásnak és királyi fénynek minden pompáját s kiséretét mellőzvén, atya gyanánt jött hü karai és rendei közé; sőt értesülvén arról, hogy néhai Sándor Lipót, fenséges főherczeg és örökös királyi herczeg urnak, a halhatatlan emlékezetü nádornak váratlan s Magyarország összes karai és rendeire nézve szerfölött keserű kimulása után az országgyülésileg összegyült karok és rendek a nádor megválasztásához óhajtanak látni: nehogy lángoló kivánságuk hosszabb késedelmet szenvendjen, atyai szeretetének ezzel is uj bizonyitékát adandó, elhatározta, hogy kedvelt nemzete közös óhajának e részben is az ország törvényeit követve, eleget teend és a nádorválasztásnál szokásos eljárási rendet még kegyes megérkezése előtt átküldötte.
A mely kegyelmének és jóságának, valamint az ország törvényei és szokásai tiszteletben tartásának bizonyitékai által a fiui szeretetre s bizodalomra annyival jobban fölgerjedt karok és rendek, királyuk és felséges családja, ugyszintén az ország méltóságának s ősi alkotmányunknak védelmére életöket és véröket, erőiket és minden tehetségöket fölajánlották.
Berekesztvén végül, s közös akarattal és egyetértéssel, valamint Ő felsége kegyes jóváhagyásának is hozzájárulásával bevégezvén az országgyülési tárgyalásokat: könyörögnek a karok és rendek, hogy nevezett Ő felsége az alább megirt törvénycikkelyeket kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmával helybenhagyni, s úgy ő maga kegyesen megtartani, mint mások által is megtartatni méltóztassék.
