A vadászatba és madarászatba becsuszott visszaélések megszüntetése végett, Ő szent felségének kegyes jóváhagyásával határozták a karok és rendek, hogy:
1. § Valamint a parasztoknak, ugy mindazoknak is, a kiknek az 1729:XXII. törvénycikk a vadászatot megtiltotta, kutyákat, nevezetesen agarat, vizslát tartaniok, vadászniok, vagy az idézett czikkelyben fölsorolt madárfajokat vagy fajdkakasokat fogniok továbbra is tilos legyen.
2. § A földesurak egész birtokuknak vagy egy tagban kihasitott területöknek meghatározott felét, uradalmakban pedig (mig egy birtokos kezében vannak) akár egyenkint minden tagnak, akár az egész birtoktestnek felét, bármely vármegyében (csakhogy a vármegyének előleges értesitése mellett s a közönségtől kiküldendő egyének közbejöttével) kijelölhetik; és miután jelentés tétetett a felől is, hogy vajjon a tilalmazandó terület a birtok felét nem haladja-e meg, a hivatalos határozat szerint táblák kitételével tilalmazhatják. A hol pedig közbirtokosság van, ha az egyes birtokosok részeiben gyakorolható a vadászat, akkor a birtok egyik felét kihagyván, a másik felét külön lehet tilalmassá tenni. De ha az egyes birtokosok részei kisebbek volnának s e miatt rajtok a vadászatot gyakorolni nem lehetne, akkor a közbirtokosok előlegesen szövetkezvén, a magánbirtokot figyelmen kivül hagyva, szabad lesz az egész határ felerészét a közbirtokosság részére tilalmazniok.
3. § A tilalmas területen egyedül a tulajdonos vadászhat tetszése szerint, akkor a mikor: ellenben a nem tilalmazott határon a többi nemeseknek és nemesi kiváltsággal élőknek is szabadságukban maradjon vadászniok és madarászniok, a párzás idején kivül, azon föltétel alatt azonban, hogy idegen területen nem embercsapattal, hajtókkal, vagy épen nyerészkedő czélból gyakoroltassék a vadászat, hanem csak saját szükségére, akár egyik vagy másik cselédjével, akár valamelyik szegődött szolgája által.
4. § Hogy azon időszakok, melyekben az emlitett párzás és tenyészet okából a vadászattól tartózkodni kell, tudva legyenek, azok következőképen soroltatnak föl: a himszarvasokra nézve szeptember 15. napjától junius elsejéig, a nőstényekre január 1-től szeptember 1-ig; a nőstény dámvadakra nézve márczius 1-től május közepéig; végül a nyulakra február 1-től márczius végéig. De egy fajnak tenyészideje a másik faj vadászását nem akadályozhatja.
5. § Vetésekben az aratás végeig, réteken ápril 24-ig, mig a széna s a hol terem, a sarju is, be nem takarittatott, szőlős kertekben pedig a nyulpárosodás kezdetétől a szüret végeig a vadászat sem gyalog embereknek, sem annál inkább lovasoknak meg nem engedtetik.
6. § Hogyha a mondott vetésekre, rétekre vagy tilalmas területekre vad üldözése közben a kutyák bemennének, ezeket (kivéve szőlőskertekben) lelőni vagy magának megtartani nem szabad; hanem ha elfogadnák, visszaadandók a tulajdonosnak; de a nem tilalmas vadászaton megsebzett vadat szabad a szomszédos idegen területre is követni s onnan elhozni, valamint a vadat üldöző kutyák visszahivása végett is oda belépni, nem azonban ott a vadászatot folytatni.
7. § Ha valamely nemes, utazás közben, el nem zárt vadakat (azonban a fáczánok és foglyok határozott kivételével azon területen, a hol tenyésztik) a közut mentén lelőne: valamint az a nemes vagy paraszt, ki az általa müvelt telken kárt okozó vadat megfogná vagy elejtené: a nemes ugyan, ha csak idegen tilalomban való vadászatot is nem követ el, a törvénytelenül vadászók ellen hozott büntetésben nem marasztalható el, de a parasztnak az elejtett vadat nem szabad a maga hasznára forditani, hanem azonnal értesitenie kell a vad illetékes urát arról, hogy ő a vadat elejtette, a vad ura pedig a vad által okozott kárt a 10. pont szerint köteles megtériteni.
8. § A ki a törvény ezen rendelkezése ellen merészelne cselekedni, vagy épen vadaskertbe zárt vadat ejtene el, vagy ott vadásznék: a nemes ugyan annyiszor, a mennyiszer, erőszakoskodás büntetésében, valamint az elejtett vad árának és a perben követelt költségek megtéritésében, az alispán előtt inditandó és legfölebb két törvénykezési szak alatt mulhatatlanul befejezendő perrel marasztaltassék el: de viszont az is, ki a nem tilalmas területen a vadászatot akadályozná, erőszakoskodónak tekintessék: a törvény ellen kihágást elkövető paraszt pedig, vétke minőségéhez képest kiszabandó büntetéssel lesz fenyitendő.
9. § Nehogy pedig vadászat alkalmával czivódások és veszekedések támadjanak és a fölhevült ember a vétlen önvédelem határát is tullépje (a törvény utja az elégtételre különben is nyitva levén) a vadászó nemestől a puskát elvenni, azt emberre irányozni vagy épen elsütni, tilos: s az ez ellen cselekvőket az illető törvényhatóságok, még ha a szándékos lövésnek nem lett is végzetes hatása, a vétséghez képest kiszabandó büntetés megvétele végett keresetbe tartoznak fogni.
10. § A vadak által okozott károkért a vadtenyésztő ur a haladéktalanul végrehajtandó becsü szerint teljes elégtételt tartozik szolgáltatni; a mitől ha vonakodnék, a károsult által, a jobbágyok részéről pedig a tiszti ügyész fölperessége mellett, a 8. pontban jelzett eljárással lesz arra erőszak büntetése alatt szoritandó. Azt, a ki urának külön megbizása nélkül vadászván, kárt okoz, ennek megtéritésén felül ura, vagy ha az az elégtételt elmulasztaná, az illetékes hatóság sujtsa megfelelő büntetéssel. Azonkivül pedig a vármegyéknek szabadon maradjon azon joguk, hogy az urakat kötelezhessék megszaporodott vadállományuk csökkentésére vagy elrekesztésére.
11. § A ragadozó vadakat s a vetésekre, és szőlőkre kártékony madarakat jogukban áll az illető törvényhatóságoknak a helyi körülményekhez képest kiirtani, sőt ha szükségesnek látszanék, a hatósági tisztviselő, a földesur előleges értesitése mellett, az eddig szokásos módon, de csupán a ragadozó vadakra és a madarakra, vadászatot is rendezhet.
12. § Ő szent felsége a karok és rendek alázatos kérelmére kegyelmesen méltóztatik a katonatiszteket és a katonai hatóság alá tartozó személyeket is, az 1729:XXI. törvénycikkel összhangzásban, az erre vonatkozólag kiadott s érvényben álló legfelsőbb királyi rendeleteknek pontos megtartására kötelezni.
