1802. évi XXVI. törvénycikk

az ország határaira nézve a szomszéd tartományokkal fönforgó vitás ügyek végleges eldöntése és a határok megigazitása végett, biztosok neveztetnek ki

Az 1790/1:XI. tc. és LXVIII. törvénycikkeiből folyóan, Ő szent felsége kegyelmesen elrendelvén, hogy a mely határjárási munkálatok az országosan kiküldött biztosok által már befejezve és jelentve vannak, jelesül Ausztria, ugyszintén Szilézia s részben Morvaország felé, az Ő előzetes helybenhagyása után hajtassanak végre; az eddig be nem fejezetteket pedig folytassák és a mennyiben az efféle határviták akár a földesurak magánegyezségei utján, akár nem országgyülési biztosok által időközben elintéztettek volna, az országgyülésileg kinevezendő biztosok, az illető ügyiratok kiadása mellett, vegyék azokat ujra tárgyalás alá s igazság és méltányosság szerint mielőbb befejezvén, a mennyiben a körülmények engedik, a következő országgyülésig Ő szent felsége előleges helybenhagyásával, végezzék el; az országgyülési biztosok pedig munkálatuk előhaladásáról s bevégezéséről ugyanazon országgyülésnek hü és megfelelő jelentést tartozzanak benyujtani: a karok és rendek is elhatározták, hogy az előrebocsátottak végleges elintézésének azok által való foganatositásáról, kiknek tisztökben áll, gondoskodni fognak. Mivel pedig az országnak a szomszéd tartományokkal való határvitái megvizsgálására és befejezésére az 1790/1:LXVIII. törvénycikkben kinevezett biztosok, a kik ugyanis megbizatásukat még nem végezték el, időközben részint elhaltak, részint más okok és körülmények miatt ezen föladat teljesitésében akadályozva vannak, azért megujitván e helyen is az 1715:XXXIX. tc. és 1723:XVII. és az ezekben idézett törvénycikkeket, fönt nevezett Ő szent felsége kegyelmes jóváhagyásával az ország karai és rendei által a következők neveztetnek ki biztosokul, ugymint:

Morvaország felé

Gróf Szapáry József, Mura-Szombat örökös ura, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása, Szerém vármegye főispánja és a pozsonyi tankerület királyi tanulmányi főigazgatója.

Gróf Batthyány Alajos, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása.

Várkonyi gróf Amade Ferencz, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása.

Prileczky Albert, de eadem, sz. Lélekről czimzett báth-monostori apát, a nyitrai székesegyház kanonokja.

Rakovszky Elek, de eadem, a dunáninneni kerületi tábla ülnöke.

Nyitraszerdahelyi Zerdahelyi György, Nyitra vármegye követe.

Továbbá Nyitra és Trencsén vármegyék alispánjai.

Styria felé

Gróf Hrzán de Harras Ferencz, a r. sz. e. presbyter-bibornoka, szombathelyi püspök, a cs. kir. ap. sz. felség valóságos belső titkos tanácsosa.

Tolnai gróf Festetics Imre, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása.

Ebergényi István, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Zarka Mihály, a dunántuli kerületi tábla ülnöke.

Boronkay József, de eadem.

Továbbá Vas és Zala vármegyék alispánjai.

Styria és Karniolia felé

Horvát-, Szlavonországok stb. részéről, a Zala vármegyét érdeklő vitás kérdésekre nézve, egyetértésben a Styria felé kiküldött bizottsággal:

Verhovácz Miksa, zágrábi püspök, a cs. kir. ap. sz. felség valóságos benső államtanácsosa.

Gróf Orsich Ádám, a cs. kir. sz. felség kamarása.

Bonekovics Ferencz, a báni tábla ülnöke.

Továbbá Zágráb és Varasd vármegyék alispánjai.

Galiczia felé.

Nagymihályi gróf Sztáray János Fülöp, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása és Ung vármegye főispánja.

Keresztszegi gróf Csáky Emánuel, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása.

Fái Fáy Barnabás, a kir. itélőtábla ülnöke, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Csépányfalvi Tőke Mihály, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Fái Fáy Pál, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa, Torna vármegye alispánja.

Továbbá Szepes, Sáros, Ung, Bereg és Zemplén vármegyék alispánjai.

Erdély felé.

Miklóssy Ferencz, titopolisi fölszentelt és biduáni választott püspök, az egri székesegyház nagyprépostja és kanonokja.

Szalai gróf Barkóczy János, a cs. kir. ap. sz. felség kamarása.

Ludányi Bay Ferencz, a kir. itélőtábla ülnöke, a cs. kir. ap. sz. felség tanácsosa.

Berzeviczi Berzeviczy Pál, a tiszántúli kerületi tábla ülnöke.

Vajai Ibrányi Farkas, Szabolcs vármegye követe.

Továbbá Bihar, Szatmár és Máramaros vármegyék alispánjai.

A mely föntebbi sorban kinevezett országos biztosok, a már idézett és más ez iránt hozott törvények rendeletét gondosan szem előtt tartván, mihelyt Ő királyi fenségétől, az ország nádorától, értesitést kapnak, kiki a saját tartományának vitás határaira a kitüzendő határnapon menjenek ki és az Ő szent felsége által a szomszéd országok és tartományok részéről kinevezendő, s a kitüzött helyen és időben mulhatatlanul megjelenendő biztosokkal, meghallgatván a vármegyék küldötteit és az illető helységek földesurait is, kölcsönös tanácskozásban a vitás kérdéseket megvizsgálják, jog és igazság szerint eldöntik és Ő királyi fensége, az ország nádora utján kegyes jóváhagyás végett a tárgyalások teljes leirásával együtt Ő szent felsége elé terjesztik, s megnyervén az iránt Ő szent felségének határozatát: ugy az általuk eldöntendő, mint az 1681:XXV. törvénycikk rendelése szerint s a határjárás végrehajtásával is már eldöntött és csak a végrehajtásra váró határvitákat foganatositandják. A kinevezett biztosok közül valamelyiknek halála vagy törvényes akadályoztatása esetén továbbá, fönt emlitett Ő királyi fensége, az ország nádora, másokat helyettesit és nevez ki.