1802. évi XXXIII. törvénycikk

westerstetteni Bekers József, római szent birodalmi gróf, magyar honfiuvá vétetik föl

Bizonyságát kivánván szolgáltatni azon határtalan szeretetnek, őszinte hódolatnak és különös kedveskedési vágyuknak, melylyel a karok és rendek ő királyi fensége, József főherczeg ur, az ország nádora iránt a magyar nemzethez való kiváló jóindulatáért, melyet a haza érdekeinek hathatós előmozditása által bőven méltóztatott tanusitani, napról-napra nagyobb hévvel viseltetnek: westerstetteni Bekers József, r. sz. b. gróf, vezérőrnagyot, kit ő királyi fensége jeles lelki tulajdonaiért oldala mellé választott, hozzájárulván saját érdemei is, melyeket a katonai rendben különféle alkalmakkor szerzett, a valóságos magyar honfiak sorába, dij fizetése nélkül, a szokott eskü letétele mellett, Ő királyi szent felség beleegyezésének s kegyes jóváhagyásának is hozzájárulásával, tulajdon elhatározásukból fölvették, remélve, hogy ő a haza érdekeiért buzgó polgár leend.