A karok és rendek Lodron Ferencz, római szent birodalmi grófot, és római várgrófot, a cs. kir. ap. sz. felség kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát, rendkivüli követet a svéd királyi udvarnál, a felséges uralkodóház, az örökös tartományok s Magyarország iránt is teljesitett s jövendőben teljesitendő jeles szolgálataiért, a fél dij lefizetése mellett; ugyszintén
báró Eger Frigyest, a cs. kir. ap. sz. felség valóságos belső titkos tanácsosát, érdemesült austriai udvari kanczellárt, ki több mint 40 éven keresztül tett a királynak és a közálladalomnak Magyarország hasznára is hű szolgálatokat, a dij felének fizetése mellett; nem különben
őrgróf Manfredini Alajost, testvérének, az 1790. évben magyarrá fölvett Manfredini Frigyes őrgrófnak érdemeiért, a fél dij letétele ellenében; továbbá
Auersberg Kajetán, Miklós és Jodok grófokat, az egész, de együttesen értendő összeg lefizetése mellett; ugyszintén
báró Hiller János altábornagyot és a Terézia jeles katonai rend vitézét, a török háboru alatt is teljesitett hű szolgálataiért, a fél dij lefizetésével; és
báró Degelmann Bernát vezérőrnagyot, s Józsefet, a Würtemberg lovasezred őrnagyát, a kik különben is nemes magyar családokkal rokoni összeköttetésben állanak, ugy a katonai pályán teljesitett szolgálataikért, mint atyjuk és rokonaik érdemeiért is, a dij elengedése mellett; hasonlóképen
báró Schlaun Móriczot, a Terézia jeles katonai rend vitézét, altábornagyot, ki többféle katonai szolgálattal szerzett érdemeket, a fél dij letétele ellenében; valamint
báró Myllius Antalt, a Terézia jeles katonai rend vitézét, altábornagyot, tekintettel 43 éven át hasznosan teljesitett katonai szolgálataira, az egész dij letétele mellett; továbbá
Dezasse Ferenczet és Antalt, Ferencz őrnagynak fiait, a ki első ifjuságától kezdve haláláig a felséges austriai ház és hazánk védelmében hadi vitézséggel katonáskodott s a szolgálat fáradalmai következtében mult ki, anyai nagyatyjoknak, néhai korompai gróf Brunszvik Antalnak, a királyi trón és Magyarország körül jeles érdemeket szerzett férfiunak hűséges és hasznos szolgálataiért is, az egész dij elengedésével; meg
báró Schröffl és Mannsberg Ignáczot, elődei és saját érdemei alapján a teljes dij lefizetése mellett; és
báró Toussaint Károlyt, egy császári könnyü lovas ezred kapitányát, elődeinek s önmagának is közszolgálataiért, a teljes dij tétele ellenében;
Kranzberg Ferenczet, az udvari pénzügyi kormányszék tanácsosát s előadóját, sok éven át a király és az ország iránt, jelesül a Bánság visszacsatolása alkalmával teljesitett hű szolgálataiért, dij fizetése nélkül;
báró Walterskirchen György Vilmost, elődei s ő maga által különféle alkalommal a katonai és polgári pályán a király és ország iránt teljesitett hasznos szolgálatai alapján, valamint előkelő magyar családokkal való összeköttetésénél fogva is, a fél dij fizetése mellett;
báró Vorberg Károlyt, ugy megelőzőleg a katonai pályán, mint a polgári életben 24 éven át, mióta Magyarországon lakik, szerzett érdemeiért, dij fizetése nélkül;
gróf Mocsenigo Alajost, tekintettel hirneves és régi nemzetségére, kinek ősei a török becsapások ellen is hősies vitézséget tanusitottak, azon reményben is, hogy Magyarországban az ipart és kereskedést ezután is előmozditandja, nem állván ellen ezuttal Mátyás 6. végzeménye 32. czikkelyének rendelkezése, a teljes dij letétele mellett;
végül gróf Markovics Miklóst, kinek Ő szent felsége különben is a haza védelme és a nemzeti ipar ápolása körül teljesitett hű szolgálataiért már előzőleg kegyelmes oklevelet adományozott, dij fizetése nélkül.
Minélfogva mindezt a fönt elősoroltakat s leszármazó örököseiket, Ő királyi szent felsége beleegyezésének s kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával, az ország többi honfiainak sorába fölvették, ugy azonban, hogy a kik közülök a honfiuság felől kiváltságlevelet még nem kaptak, s a szokásos esküt még le nem tették: az esküt letenni s a letett esküt magában foglaló kiváltságlevelet kivenni, illetőleg az 1791:LXIX. törvénycikk értelmében az ország pénztárának is eleget tenni tartozzanak.
