1802. évi XXXIV. törvénycikk

Lodron Ferencz, római szent birodalmi gróf, báró Eger Frigyes, őrgróf Manfredini Alajos, gróf Auerberg Kajetán, báró Hiller János, báró Degelmann Bernát és József, báró Schlaun Móricz, báró Myllius Antal, de Zasse Ferencz és Antal, báró Schröffl és mások, magyar honfiakká fogadtatnak

A karok és rendek Lodron Ferencz, római szent birodalmi grófot, és római várgrófot, a cs. kir. ap. sz. felség kamarását s valóságos belső titkos tanácsosát, rendkivüli követet a svéd királyi udvarnál, a felséges uralkodóház, az örökös tartományok s Magyarország iránt is teljesitett s jövendőben teljesitendő jeles szolgálataiért, a fél dij lefizetése mellett; ugyszintén

báró Eger Frigyest, a cs. kir. ap. sz. felség valóságos belső titkos tanácsosát, érdemesült austriai udvari kanczellárt, ki több mint 40 éven keresztül tett a királynak és a közálladalomnak Magyarország hasznára is hű szolgálatokat, a dij felének fizetése mellett; nem különben

őrgróf Manfredini Alajost, testvérének, az 1790. évben magyarrá fölvett Manfredini Frigyes őrgrófnak érdemeiért, a fél dij letétele ellenében; továbbá

Auersberg Kajetán, Miklós és Jodok grófokat, az egész, de együttesen értendő összeg lefizetése mellett; ugyszintén

báró Hiller János altábornagyot és a Terézia jeles katonai rend vitézét, a török háboru alatt is teljesitett hű szolgálataiért, a fél dij lefizetésével; és

báró Degelmann Bernát vezérőrnagyot, s Józsefet, a Würtemberg lovasezred őrnagyát, a kik különben is nemes magyar családokkal rokoni összeköttetésben állanak, ugy a katonai pályán teljesitett szolgálataikért, mint atyjuk és rokonaik érdemeiért is, a dij elengedése mellett; hasonlóképen

báró Schlaun Móriczot, a Terézia jeles katonai rend vitézét, altábornagyot, ki többféle katonai szolgálattal szerzett érdemeket, a fél dij letétele ellenében; valamint

báró Myllius Antalt, a Terézia jeles katonai rend vitézét, altábornagyot, tekintettel 43 éven át hasznosan teljesitett katonai szolgálataira, az egész dij letétele mellett; továbbá

Dezasse Ferenczet és Antalt, Ferencz őrnagynak fiait, a ki első ifjuságától kezdve haláláig a felséges austriai ház és hazánk védelmében hadi vitézséggel katonáskodott s a szolgálat fáradalmai következtében mult ki, anyai nagyatyjoknak, néhai korompai gróf Brunszvik Antalnak, a királyi trón és Magyarország körül jeles érdemeket szerzett férfiunak hűséges és hasznos szolgálataiért is, az egész dij elengedésével; meg

báró Schröffl és Mannsberg Ignáczot, elődei és saját érdemei alapján a teljes dij lefizetése mellett; és

báró Toussaint Károlyt, egy császári könnyü lovas ezred kapitányát, elődeinek s önmagának is közszolgálataiért, a teljes dij tétele ellenében;

Kranzberg Ferenczet, az udvari pénzügyi kormányszék tanácsosát s előadóját, sok éven át a király és az ország iránt, jelesül a Bánság visszacsatolása alkalmával teljesitett hű szolgálataiért, dij fizetése nélkül;

báró Walterskirchen György Vilmost, elődei s ő maga által különféle alkalommal a katonai és polgári pályán a király és ország iránt teljesitett hasznos szolgálatai alapján, valamint előkelő magyar családokkal való összeköttetésénél fogva is, a fél dij fizetése mellett;

báró Vorberg Károlyt, ugy megelőzőleg a katonai pályán, mint a polgári életben 24 éven át, mióta Magyarországon lakik, szerzett érdemeiért, dij fizetése nélkül;

gróf Mocsenigo Alajost, tekintettel hirneves és régi nemzetségére, kinek ősei a török becsapások ellen is hősies vitézséget tanusitottak, azon reményben is, hogy Magyarországban az ipart és kereskedést ezután is előmozditandja, nem állván ellen ezuttal Mátyás 6. végzeménye 32. czikkelyének rendelkezése, a teljes dij letétele mellett;

végül gróf Markovics Miklóst, kinek Ő szent felsége különben is a haza védelme és a nemzeti ipar ápolása körül teljesitett hű szolgálataiért már előzőleg kegyelmes oklevelet adományozott, dij fizetése nélkül.

Minélfogva mindezt a fönt elősoroltakat s leszármazó örököseiket, Ő királyi szent felsége beleegyezésének s kegyes jóváhagyásának hozzájárulásával, az ország többi honfiainak sorába fölvették, ugy azonban, hogy a kik közülök a honfiuság felől kiváltságlevelet még nem kaptak, s a szokásos esküt még le nem tették: az esküt letenni s a letett esküt magában foglaló kiváltságlevelet kivenni, illetőleg az 1791:LXIX. törvénycikk értelmében az ország pénztárának is eleget tenni tartozzanak.