Mi Első Ferencz, Isten kedvező kegyelméből Ausztria császára; Jeruzsálem, Magyar-, Cseh-, Dalmát-, Horvát-, Tótországok, Galliczia és Lodoméria, Ráma, Szerbia, Kun- és Bolgárország apostoli királya; austriai főherczeg; Lotharingia, Salbzurg, Würzburg és Frankónia herczege; Styria, Karinthia és Kárniolia herczege; Krakkó nagyherczege; Erdély nagyfejedelme; Morvaország őrgrófja; Sandomir, Massovia, Lublin, Felső- és Alsó-Szilézia, Auschwitz és Zátor, Teschen és Friaul stb. herczege; Berchtoldsgaden és Mergentheim fejedelme; Habsburg, Kyburg, Görcz és Gradiska grófja; Alsó- és Felső-Lausitz, valamint Istria őrgrófja; Volhinia, Podlachia és Brzest, Triest, Freudenthal, Eulenberg és a vend őrgrófság földjeinek ura stb.
Adjuk tudtukra ezennel mindeneknek, a kiket illet, hogy midőn mi Magyarországunk és a hozzákapcsolt részek hű karai és rendeinek lángoló vágyától indittatva, Mária Ludovika felséges császárné, szeretett hitvestársunknak Magyarország királynéjává leendő ünnepies megkoronáztatása és fölavatása végett az összes főpap, országzászlós, mágnás és nemes uraknak s Magyarország és a kapcsolt részek többi karainak és rendeinek a pünköst utáni tizenkettedik vasárnapra, a folyó ezernyolczszáznyolczadik esztendő Kisasszonyhava huszonnyolczadik napjára, Pozsony szabad királyi városunkba országgyülést hirdettünk és hivtunk egybe, és azon császári királyi szent személyünkben megjelentünk volna: végrehajtván azután királyné Ő felségének koronáztatását, és azokat, a mik a haza javára s az ország védelmére s biztonságára tartoznak, hű karaink és rendeink, kegyelmes jóváhagyásunkkal s azoknak kapcsában, a mik az ezernyolczszázhetedik esztendőben végeztettek, országgyülési tárgyalás alá vevén, ugyanazon főpap országzászlós, mágnás és nemes urak, s Magyarország és kapcsolt részeinek többi karai és rendei felségünk elé terjesztették és bemutatták a következő, ugyanazon országgyülésen közös akaratukkal és szavazatukkal s egyenlő és egyértelmü megegyezésökkel, kegyelmes jóváhagyásunknak is hozzájárulásával alkotott törvénycikkeket, alázatosan esedezvén felségünknek, hogy azon összes törvénycikkeket, s mind egyenkint a bennök foglaltakat, helybenhagyottaknak, kedveseknek és elfogadottaknak vallván, királyi legfőbb hatalmunknál fogva elfogadni, helyeselni és megerősiteni, s ugy mi magunk megtartani, mint minden mások által is, a kiket illet, megtartatni kegyelmesen méltóztatnánk. A mely törvénycikkek sora ilyenképpen van.
Előbeszéd
A mit az ország és a kapcsolt részek karai és rendei az ezernyolczszázhetedik évi utolsó országgyülésből kiküldött bizottság által nyilvánitottak, és azután is az ország különböző hatóságai Ő császári királyi fensége a főherczeg nádor utján előterjesztetni kértek, hogy ugyanis Mária Ludovika felséges császárné az ország szent koronájával Magyarország királynéjává avattassék és ünnepies szertartással megkoronáztassék, semmit sem késvén teljesiteni Első Ferencz, Ausztria örökös császára és Magyar-, Csehország, Galiczia és Lodoméria stb. apostoli királya, egyszersmind uj bizonyitékkal kivánván tanusitani készségét, hogy az ország és a hozzá kapcsolt részek karai és rendei kivánságának eleget tegyen: Mária Ludovika felséges császárné, Ő királyi fensége, szeretett hitvestársa törvényes szertartással végrehajtandó fölavatása és megkoronázása végett, a pünköst utáni tizenkettedik vasárnapra, mely a folyó évi Kisasszonyhava 28-ik napjára esik, Pozsony szabad királyi városba országgyülést hirdetett és azon saját szent személyében is megjelent.
A szerencsés koronázás végeztével a karok és rendek, Ő szent felsége jóváhagyásával, főleg a haza javára, az ország védelmére és biztonságára, valamint a béke föntartására szorosabban tartozó tárgyakat vették tanácskozás alá, azok következménye és folytatásaképen is, mik az ezernyolczszázhetedik évben tárgyaltattak.
Ez alkalommal a közös akarattal és egyetértéssel, Ő szent felsége jóváhagyásának is hozzájárulásával alkotott törvénycikkeket hódolattal mutatják be, s egyben esedeznek, hogy Ő szent felsége azokat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmánál fogva helybenhagyni, s ugy ő maga megtartani, mint mások által is megtartatni méltóztassék.
