1808. évi VI. törvénycikk

a katonaujonczokban tett ajánlatról

Bőségesebb bizonyitékkal kivánván tanusitani a karok és rendek a külső biztonságnak mindenféle ellenséges támadás ellenében való megszilárditására irányzott törekvésöket, a törvény által meghatározott esetre s a törvény értelmében, a bármely ellenség által inditandó háboru szükségleteinek födezésére (érintetlenül hagyván, hogy a védelem további eszközeiről, ha ezek szüksége fölmerül, az összehivandó országgyülésen tanácskozzanak és a körülmények kivánalma szerint intézkedhessenek) segedelem czimén huszezer ujoncznak kiállitását önként és jóakarattal megajánlják a következő feltételek alatt:

1. § Mivelhogy jelenleg áldásos béke uralkodik s a karok és rendek egyedül annak föntartására törekszenek, kijelentik, hogy ebből jövendőben az ezredek teljes létszámban tartására való kötelezettségökre, az 1807:I. törvénycikk ellenében, valami következtetést levonni s a jelen ajánlatnál fogva béke idején hadi segedelmet szorgalmazni ne lehessen; de sőt az ezen ujonczokban bármiképen előfordulandó fogyatékok pótlására se legyenek semmi czimen kötelezhetők.

2. § Mivel ez ajánlatukkal a karok és rendek épen csak a háboru szükségletein akarnak segiteni, hogy egyrészről kötelezettségök teljesitésének lehetősége, mely az oly nagy és csaknem szakadatlan állitások után nagyon nehézzé vált, megkönnyittessék; másrészről pedig az eljárás gyorsasága, melyet nagyon fontosnak ismernek, előmozdittassék: az illető tisztek az ujonczok alakját, termetét, korát és minőségét illetőleg, még ha nincs is kilátás a további növelésre, ha különben fegyverviselésre alkalmasok, minden szükségtelen válogatástól gondosan óvakodjanak, s a katonai parancsnokságok szoros rendeletekkel kötelezendők, hogy a katonaságra való képesség föltételeire és az ujonczul való fölvételt akadályozó hibákra nézve az ezen országgyülés alatt Ő királyi felségének jóváhagyásával megállapitott szabályzathoz és a mértékre nézve ahhoz, hogy az öt láb magas, de különben testileg erős s a hadi fáradalmak elviselésére képes ujoncz is elfogadtassék, ez alkalommal is ugy a vizsgálatoknál, mint a sorozásnál pontosan alkalmazkodjanak.

3. § Hogy a zsidókra is azon község népességének arányában, melynek részét teszik, vesse ki az illető törvényhatóság a jutalékot és a zsidó községek által a saját tagjaik közül előállitott egyéneket az ujonczok fölajánlott számába el kell fogadni.

4. § A katonakötelezettség kijátszásának, mely azzal követtetik el, hogy az ujonczozás közeledtével az állitandó osztályba tartozó ifjak a nemesek szolgálatába lépnek, megakadályozása végett: kötelességökké tétetik a törvényhatóságoknak, hogy ha a szolgák fölfogadásában csalást vennének észre, a fölfogadót, ha az a közérdekre való tekintet nélkül vonakodnék a hivatalos megkeresésnek engedelmeskedni, hathatós eszközökkel kényszeritsék azoknak kiadására, a kik nála rejtőzködni akartak.

5. § A most ajánlott ujonczokat semmi szin alatt ne lehessen más, mint magyar ezredekbe áthelyezni.

6. § A toborzásnak az 1807:I. törvénycikk alapján leendő visszaállitására vonatkozó, Ő szent felsége által már megtett intézkedés az ajánlott huszezer ujoncz állitásának esetére és tartama alatt szüneteljen, de azután mindjárt lépjen ujra érvénybe.

7. § A jutalék fölosztása ez alkalommal is azon kulcs szerint eszközöltessék, mely az előbbi országgyülésen ajánlott tizenkétezer ujoncz kiállitásánál alkalmaztatott.