A Sárviz folyó szabályozása az 1807:XVII. törvénycikk következtében teljesen befejeztetvén, hogy ezen igen hasznos s az érdekelt földesuraknak és Székes-Fejérvár szabad kir. városnak, kiknek területén keresztül folyik, nagy költségeikkel s áldozataikkal létesitett mű kellőképen föntartassék: a karok és rendek Ő szent felségének jóváhagyásával, az 1715:LXIX. tc. rendelkezését ezen, az együtt érdekelt felek közt közös szabályozási csatornák és gátak szerkezetének föntartására is kiterjesztvén, határozták, hogy:
1. § E csatornák és gátak minden erőszakos és vétkes rongálása vagy lerontása a kár és a perköltségek megtéritésének terhe s illetőleg az erőszak büntetése alatt tiltatik.
2. § Az illető érdekelt földesurak és Fejérvár szabad királyi város uj árkokat, csatornákat, töltéseket, hidakat, rekeszeket s bármiféle munkálatokat, melyek ezen szabályozási müvel kapcsolatban vannak, csupán csak az érdekelt feleknek és szakértőknek az illetékes törvényhatóság által történt meghallgatása után s ugyanezen törvényhatóságnak, s ha több törvényhatóság közt forogna fönn a kérdés, természetesen a királyi helytartó-tanácsnak beleegyezésével létesithetnek és kezdhetnek.
3. § A valakinek hibáján kivül véletlenül előállott és az olyan károkat, melyek a kárositó vagyonából, mivel birtoka nincs, nem pótolhatók, az 1715:LXIX. törvénycikk értelmében az érdekelt földesurak és Székes-Fejérvár szab. kir. város tartoznak helyreállitani azon kulcs szerint, melyet a birtokállomány és a haszon arányában, előlegesen meghallgatván az érdekelt feleket, az illetékes törvényhatóságok közremüködésével, minden fölmerülő eset számára meg kell állapitani. Ha pedig a kulcs előleges megállapitása iránt egyetértés nem jöhetne létre: az illetékes vármegyék alispánjai, valamelyiknek érdekeltsége vagy más törvényes akadályoztatása esetében pedig az, a kit helyébe az illető vármegye fölkér, a hivatalban legidősebbnek elnöklete alatt birósággá alakulván, a feleket sommás uton és forma szerint meghallgatván, megállapitandják a kulcsot; szabadon maradván a meg nem elégedő félnek birtokon belül közvetlen a hétszemélyes táblára fölebbeznie.
4. § Ezen egész münek felügyelete és karban tartásának gondja az illető vármegyékre tartozván, ezek utasitandják járási szolgabiráikat, hogy ezek maguk is ügyeljenek, valamint a községi birák által is vigyáztassanak, hogy a csatornák és gátak minden rongálásának eleje vétessék és a mű romlására irányuló cselekvények, bárki tette is, s az okozott károk idejekorán följelentessenek.
5. § A fő- és alispánoknak kötelességök leend, ha az akár fenyegető, akár megtörtént kárról jelentést kapnak, késedelem nélkül a helyszinére kiküldeni a járásbeli szolgabirót az esküdttel és mérnökkel együtt, hogy vizsgálatot és szemlét tartsanak s a bekövetkezett kár esetében a szükséges javitások költségei felől számitást tegyenek; a kik is a szabályozási mü kárára vonatkozó mindenféle szerkezetek és munkálatok megkezdésétől s folytatásától mindazokat, a kiket szükséges, eltiltanak s a már bekövetkezett károk helyrehozását azoknál, a kiket cselekvényöknél fogva erre kötelezendőknek tapasztaltak, szorgalmazandják s az eredményről a legközelebbi közgyülésen jelentést tesznek.
6. § A legközelebbi közgyülés, megkapván a jelentést, ugy a kár helyrehozásáról, mint arról is, hogy ki tartozik viselni a helyreállitás terhét, nemkülönben a fönforgó körülményekhez képest mindenféle káros szerkezetek, munkák és cselekvények megszüntetéséről, a terhelt felek meghallgatásával határozand: véletlen károk esetében pedig, midőn ugyanis a helyreállitás költségei az összes érdekelteket illetik, a költségek elosztása felől intézkedik.
7. § Ha azok, a kiket az illető vármegye, melyben a kár esett, a helyreállitás teljesitésére kötelezendőknek talált, az 1715:LXIX. tc. értelmében előrebocsátandó birói megintés után sem tennének eleget, ellenök a teher viselésére és a perköltség megtéritésére irányzott keresettel kell eljárni, nem engedtetvén meg az 1729:XXVIII. tc. értelmében a birtokon belüli fölebbezés.
8. § A földesurakat illetvén az a hatalom, hogy jobbágyaikat az okozott károk helyrehozására szoritsák: ha ők maguk alattvalóikért fizetni vonakodnának: a III. R. 26. czim, továbbá az 1613:XXIII. tc. és 1729:XLI. törvénycikkekben előirt uton és módon lesznek keresetbe fogandók. A szegődött szolgák által okozott károk megtéritésének kötelezettsége pedig urokat terheli, fönmaradván ellenökben visszkereseti joga.
9. § Nehogy azok, a kik vagyoni tehetségök hiánya miatt a kár helyrehozására nem képesek, büntetlen maradásukban bizakodva, a jelen törvény rendelkezésének áthágására csábuljanak: a biró belátása szerint vétségök sulyához mért büntetéssel lesznek fenyitendők.
10. § Minden per, mely ezen törvény rendelkezéséből közhatározatok következtében fölmerülend, az illetékes tiszti ügyész fölperessége alatt lesz meginditandó s neki jussanak a perköltségek, hozzá számitva fáradságainak bérét is; azonban az 1. §-ban emlitett erőszak birságos büntetését annak lesz jogában keresnie, kinek területén az erőszak elkövettetett.
11. § Ezen rendelkezés Székes-Fejérvár szab. kir. városra is kiterjesztetik oly módon, hogy a polgári hatóság tartozzék a polgárokat és hatósága alatt levőket az általuk okozott károk helyrehozására szoritani; és ha azt elmulasztaná, akkor a károk és költségek megtéritéséért a megyei törvényszék előtt keresettel támadható meg, fönmaradván a kárositó ellen a visszkereset joga.
12. § Mivel a Sió és Kapos folyók, meg a Balaton-tó tervben levő szabályozása a Sárviz folyó már befejezett szabályozásával szoros kapcsolatban áll, hogy egy részről a Balaton kifolyása könnyittessék és a vizek szabadabb lefolyásának előmozditása által a hátul fekvő vidékek az elárasztások ellen védve legyenek, más részről pedig a levezető csatornák által a lápok és mocsarak kiszárittassanak: a nevezett Sió és Kapos folyók, meg a Balaton tó szabályozására legmagasabban kirendelt királyi bizottság folytassa és a törvény értelmében fejezze be munkáját.
