Midőn Ő szent felsége ez ország ősi alkotmányának föntartása és az utódokra való érintetlenül hagyása iránt táplált őszinte törekvésének örök emléke jeléül, hű népéhez való jóságos atyai indulatából azon szándékát nyilvánitotta, mely szerint a legfőbb s különösen a Hármaskönyv I. R. 4. és 9. czimeiben kijelentett hatalomnak, valamint a kiváltság és adomány osztogatásának s más felségi jogoknak gyakorlása Ő szent felségénél olyképen megmaradván, hogy az Ő életében az ujonnan koronázandó fenséges király. Ő császári-királyi felségének kifejezett és különös kegyelmes akaratja és a honlakosok beleegyezése nélkül az országnak semmiféle igazgatásába nem fog avatkozni, továbbá az 1791:3. törvénycikk azon rendelkezése, mely szerint egyébként bármely trónváltozás esetén a királyi fölavatást s koronázást félév alatt okvetetlenül teljesiteni kell, továbbra is épségben hagyatván, a fenséges tórnörökös herczeg és főherczeg ur, Ferdinánd, mint különben az 1723:1. és 2. törvénycikkben megállapitott örökösödési rend szerint ez örökölt Magyaroszágban és a hozzá kapcsolt részekben is közvetlen trónutód, jövendőbeli királylyá és urrá törvényes szokás szerint megkoronáztassék: a hű karok és rendek a közboldogságnak minden időviszontagságokkal és eseményekkel szemben uj támasztékkal leendő megszilárditásának ezt a zálogát a hódolat leggyengédebb érzésével fogadván és a fönt jelzett törvényczíkkelyek tartalmáról meg nem feledkezvén, jobbágyi hűségök tartozásából, imént emlitett legkegyelmesebb urokat, a kegyelmes hitlevelébe iktatott törvénycikkelyek kiadása és az alább beiktatott szöveg szerinti eskü letétele mellett, a mindenható Istent segitségül hivásával, egyhangu örömnyilvánitások s őszinte üdvözlések között, Magyarország apostoli szent koronájával ünnepélyes szertartás szerint megkoronázták.
A letett királyi eskü szövege a következő:
Mi Ferdinánd, Isten kegyelméből Magyarország királya stb. stb., esküszünk az élő Istenre, szent anyjára, Szüz Máriára és minden szenteire, hogy Isten egyházait, az egyháznagy, országzászlós, országnagy és nemes urakat, a szabad városokat és az ország minden rendü lakosait mentességeikben és szabadságaikban, jogaikban, törvényeikben, kivltságaikban s régi jó és helybenhagyott szokásaikban megtartandjuk; mindenkinek igazságot szolgáltatunk: néhai fenséges András király törvényeit (kizárva mindazonáltal és mellőzve azon törvény 31. czikkelyének záradékát, mely igy kezdődik: „Quodsi vero Nos” stb. stb. egészen azon szavakig: „in perpetuum facultatem” megtartandjuk; Magyarországunk határait és a melyek hozzá bármely jogon vagy czimen tartoznak, el nem idegenitendjük, se meg nem csonkitandjuk, hanem a mennyire lehet, gyarapitandjuk és kiterjesztendjük, s mindazt megteszszük, a mit minden karaink és egész Magyarországunk közjavára s öregbitésére igazságosan megtehetünk. Isten Minket ugy segéljen s annak minden szentei!
