1836. évi VI. törvénycikk

azokról, melyek a telek haszonvételen felül a Jobbágyok hasznai közé tartoznak * 

Azokra nézve, mellyek a telek haszonvételén felűl a Jobbágyok hasznai közé tartoznak, következők határoztatnak:

1. § A telekutáni állományba be nem számított, vagy eredetileg, s egyedűl a Jobbágyok élelmére nem szánt minden irtásokat a Jobbágyok addig, míg azok urbéri úton vissza nem vétetnek, a Földes-Úrral kötött, vagy a törvényes bizonyság s Tiszti-Ügyvéd közbenjöttével, a kik ez eránt tudósításaikat a Vármegye Közönségének beadni kötelesek, kötendő szabad egyezés szerint, - ha pedig ez nem eszközöltethetnék, az eddig divatban volt föld-, vagy haszonbér-fizetés mellett fogják használni, mihelyt pedig azok visszaváltatnak, nyomban az Uraság szabad rendelkezése alá jutnak. Hogy pedig az irtások visszaváltása eránt meghatározott szabály legyen: azok mellyek az Uraság ellenmondása mellett történtek, a reájok fordított munka megtérítése nélkül az Uraság által visszavétethetnek, - azokra nézve pedig, mellyek az Uraság ellenmondása nélkül, bár melly időpontban ekkoráig tétetek, - valamint azokra is, mellyek eránt vagy a Földes Úrral kötött egyesség szolgál alapúl, vagy a mellyeken valamelly somma pénz törvényesen fekszik, ezennel határoztatik: hogy ez utóbbiak csak a törvényesen rajtok fekvő pénz lefizetése mellett, vagy illetőleg az egyezés tartalma szerint, az előbbiek pedig, mellyek eránt az érintett két eset nem forog fenn, akármikor, mindazonáltal a birói becsű-ár lefizetése mellett, vétethessenek vissza. Melly birói becsű-árt ugy kell érteni: hogy mindenkor előre bocsájtatván a reája fordított munka mennyisége s minősége eránti vizsgálat, ez számba vétessék, s ezek minden esetre úrbéri úton vizsgáltassanak meg, és a K. Helytartó-Tanácsnak, a dolog addigi egész voltában leendő fenntartása mellett, terjesztessenek fel.

Hogy a jövendőben teendő irtásokra nézve, mellyek földes-úri engedelem nélkül tellyességgel tiltatnak, egyik vagy másik fél rövidséget ne szenvedjen, ezen földes-úri engedelem szükségkép mindenkor irásba foglaltassék, abban a visszaváltáskor megtérítendő munkabér világosan feljegyeztessék, s így az Uraság jegyzőkönyvébe - a mi az adás-vevési szerződések okáért minden uradalomnál, s minden Községnél fog tartani - beiktattassék; az nyilván kijelentetvén: hogy a Földes-Úr a Jobbágy által írásba foglalt uradalmi engedelem nélkül tett irtásokat, törvényes bizonyság s Tiszti-Ügyész jelenlétében, kik arra felvigyázni kötelesek, hogy sem az urbéri állományokból, sem a jelen Törvény kihirdetése idejénél régibb irtásokból valami ez úton el ne szakasztassék, - minden bér megtérítése nélkül visszaveheti; melly sommás visszavehetési jus azonban minden irtás esetében csak az illyetén irtás használatának kezdetétől számlálandó három esztendeig fog gyakoroltathatni, azok lefolyta után pedig az uradalmi engedelem nélkül tett irtások is egyedül urbéri úton lesznek visszaszerzendők; - ellenben ha a Földes-Úr a kiváltás feltételeit irott engedelmébe foglalni elmulasztaná, akkor a kiváltás csak szabad egyezés utján történhessék meg.

2. § Minden Jobbágy-Község, mellynek t. i. különös Bírája s Esküdtjei vannak, a hely fekvése, s kiterjedéséhez képest egy, vagy több házakban bort mérethet, akár volt ez előtt annak használásában, akár nem; - ha saját szőllőhegye van, Szent Mihály napjától fogva Sz. György napig, ha pedig szőllőhegye nincs, Sz. Mihály napjától csak Karácson napjáig. Ha a Földes-Úr a korcsmák száma eránt a Jobbágyokkal meg nem egyezhetne, az a szokott urbéri úton fog elhatároztatni, úgy azonban: hogy a bormérés mindég csak magában a helységben, s nem azon kivűl, vagy sátor alatt engedtetik meg. - Mindazonáltal azon Községek, mellyek az urbéri korcsmáltatás ideje alatt tartatott kiváltsági országos vásárok alkalmával, a bormérést a helységen kivűl fekvő gyepen is gyakorlották, ezen használatban jövendőre is megtartatnak.

Szőllőhegy név alatt értetnek még ollyan tájak, mellyek az Uraság nyilvános megegyezésével szőllővesszőkkel beültettettek, és a mellyekből a Földes-Úr eddig kilenczedet, vagy e helyett tizedet, vagy hegyvámot, vagy ezzel felérő bért szedett; mert a szőllővesszőkkel beültetett egyéb földek, mellyek e tekintetek alá nem jönnek, nem szőllőhegyek, hanem csak kertek sorába számítandók.

A bormérés mindazonáltal nem szoríttatik egyedűl a határbéli termésre, hanem a fennmeghatározott idő eltöltéig a községeknek máshol szerzett borokat is szabad lesz kimérni. Valamint pedig minden mérés egyes Jobbágyoknak tellyességgel, úgy a törvényes határidő elmultával a Községnek is elfoglalás büntetése, vagy is a csap alatt találtató egész mennyiség elvesztése alatt, ezután is tiltva marad; kivévén azonban a szőllőhegyekben szerte széllyel lakókat, kiknek a bormérés a Jobbágyoknak máshol engedett időn kivűl is azon megszorítással lészen szabad: hogy csak azoknak számára, kik szőllőikben dolgoznak, s csupán a szőllő munka ideje alatt (a hol ez eddig szokásban volt) mérhessenek bort; az olly hegyi lakosokra azonban, kik Községeket tesznek, szinte úgy mint a síkon lakó munkásokra, a feljebb írt bormérési mód, úgy mint egyéb Községekben változhatatlan szabályúl leend. Továbbá nyilván kijelentetik: hogy az illyetén urbéri bormérés-haszonvétel által sem az úri bormérés jussa, s ennek gyakorlása, sem a Földes-Urnak vendégfogadó, s korcsma építése vagy felállítására nézve szoríthatatlan szabadsága, de az 1598-dik eszt. 35-dik Törvény is legkisebb sérelmet sem fog szenvedhetni, úgy azonban: hogy az eddig szokásban volt házsor szerinti bormérés, mellynél fogva a Földes-Urak boraik kimérésére szoríthaták Jobbágyaikat, ezennel eltörlöttnek jelentetik ki; hogy pedig a korcsmáltatási földes-úri jus alkalmatos úri telek nem léte miatt ne akadályoztassék, vagy épen el ne enyésztessék, ha a közel lévő gyepen a külömben is illető úri jusnál fogva, vendégfogadó vagy korcsma állításra alkalmatos hely ki nem jeleltethetnék, szabad lesz ezentúl is a Földes-Úrnak, hogy e végre alkalmatos helyet, akár az V-dik Törvény 7-dik szakaszában meghatározott csere útján, akár egyezésnél fogva magának szerezhessen.

Egyébiránt bár miféle bor behozatala, akár saját házi szükségekre, akár kereskedés végett, hordókban, antalagokban, akókban, vagy más illy nemű mértékekben, mellyek az Ország külön részeiben külömbözőkép neveztetnek ugyan, de mindenütt abroncsok alatt vannak, a Jobbágyoknak minden megszorítás, avagy fizetés nélkül szabad leend; - betegeskedés avagy lakadalom esetében kisebb mennyiségben is megengedtetvén a bor bévitele.

A Jobbágyoknak, de csak önmagoknak, megengedtetik, hogy törkölyből, gyümölcsből, borból, borseprőből, és minden földi termesztményekből, egyedül csak a gabona kivételével, (ide nem értvén azon gabona-mennyiséget, melly a kolompér élesztésére megkivántatik) akár saját szükségökre, akár akónkénti kereskedésre pálinkát főzhessenek, azt azonban kimérniek szabad nemlészen. Azon részeiben az Országnak mindazonáltal, hol a Jobbágyok a pálinka-főzést gabonából eddig is gyakorlották, azok e haszonvétel gyakorlatában továbbá is meghagyatván. - A pálinka-kazányoktól vagy üstöktől mindenki, a ki azokkal él, nem tekintve a kiégett mennyiséget, 2 forintot fog az uraságnak esztendőnként fizetni.

3. § Minthogy a Jobbágyoknak, mennyire a helybeli környüállások engedik, elegendő legelőt kell adni, leginkább az ennek megszorításából, s aránytalan használásából eredni szokott panaszok megszüntetése, s egyszersmind a nemzeti ipar előmozdítása tekintetéből, a Jobbágyi legelő a földes-úrétól, - valahol csak azt a helyzetet engedi - ha azt a földes-úr, vagy a közbirtokosok közül egy, vagy végre az urbéri telekkel biró Jobbágyoknak nagyobb része kivánja, a Megyei Közgyülés által rendelendő küldöttség közbenjöttével, Törvényszék által megvizsgálandó szabad egyezés mellett, mely eránt utóbb a Királyi Felségnek a Helytartó-Tanács útján leendő felügyelési jussa fennmarad, - vagy ha ezen egyezés nem eszközöltethetnék, urbéri úton, előre bocsájtatván, ha kivántatnék, minden tartozmányok öszvesítése, elkülönöztetni rendeltetik. De ennek kihasításában vigyázni kell, hogy a legelői járandóság olly tájon ne adassék ki, melly egyáltaljában haszonvehetetlen, t. i. vagy árvíz, vagy homok-torlás, vagy más okok miatt, barom-, s marhalegeltetésre nem alkalmas.

A legelő elkülönöztetését nem csak a gyep felosztására, de a megállapított elvek s mód szerint, ha lehet, más földekre is ki kell terjeszteni; azért is a Földes-Urat saját rétjein, ugarjain, tarlóin, s egyéb majorsági földjein a Jobbágyok kirekesztésével, - ellenben, az urbériekben egyedül magokat a Jobbágyokat fogja a legeltetési gyakorlat illetni. Hogy pedig a kizárólag nyert legelő hasznával minden egyes Jobbágy is elkülönözve élhessen, és szorgalma nevelésére földjét külön válva és szabadon használhassa, a rendbeszedés alkalmával, a mennyire eszközölhető, és a gazdálkodás módja javalja, ha a Jobbágyság nagyobb része kivánandja, minden egyes Jobbágynak egész tartozmánya az illető legelővel együtt egy tagban, vagy ha a helybeli körülmények nem engednék, legalább dülő szerint hasíttassék ki.

Hogy azonban a legelő elkülönözése eseteiben - mellyet a legelőnek szűk volta soha nem akadályozhat - a földes-úri igazak semmi csorbulást ne szenvedjenek, nyilván kijelentetik: hogy a földes Urat a legelő használatától sem az eddigi nemgyakorlat, sem a legelő szűke miatt elzárni nem lehet. Kivétetnek mindazáltal 1-ör azon határok, mellyekben a Földes-Úr a legelő használásáról, vagy az urbér behozatala alkalmával lemondott, vagy későbbi rendbeszedés által abból kirekesztetett, vagy végre szerződések következésében attól önként elállott. 2-szor azon határok is, melyekben a Földes-Úrnak az urbérin kivűl semmi belső, vagy külső birtoka nincs, és a legelő jussával eddig sem élt, egyszersmind a legelő az illető urbéri Biróságok itélete szerint olly csekély, hogy a Jobbágyság azon vonó marhái részére, mellyek az úri szolgálatokra, és urbéri földjeinek mivelésére szükségképen megkívántatnak, sem ád a föld minéműségéhez képest elegendő élelmet.

Melly kivételeken kivűl a szűk legelő minden egyéb eseteiben, mind a Jobbágyságnak kiadandó legelőbeli mennyiségnek, mind a Földes-Úrnál megmaradandó résznek a helybeli környüállások szerint leendő meghatározása az illető urbéri Biróságok itéletére bizatik. Egyébiránt az Ország legnagyobb részén előforduló rendszerinti esetekben az egész telekre a legelőbeli haszonvételnek legkisebb mennyisége 4, a legnagyobb 22, ezer két száz négyszeg ölre számított holdban, és így a kisebb állományokhoz képest aránylag, állapíttatik meg, olly módon: hogy ezen feljebbi határvonatok között, a Jobbágyságnak kiadandó legelőbeli mennyiségnek a Jobbágyság szükségeihez, és a helybeli környüállásokhoz, a földes-úri igazaknak épségben való fenntartása mellett, mérsékelt meghatározása az illető úrbéri Biróságok itéletére bizatik. Azon határokban pedig, mellyek az Ország többi részeiben lévő arányon túl tágas, és felette bő legelőkkel vagynak ellátva, ezekben a feljebb kijelelt környüállásokhoz képest a rendes esetekre határozott legnagyobb illetőségnél nagyobb mennyiség is adathatik urbéri úton; önként értetődvén: hogy a meghatározandó mennyiségek kiadása után fennmaradó legelő minden esetben és mindenütt egyedűl a Földes-Urat illeti.

Hogy a legelő kihasítása alkalmával az öszvehasonlításra nézve támadható kétségek elmellőztessenek, mind a két katholikus, és görög nem egyesült szertartású Plebánusi, úgy a két vallású Lelki pásztori járandóság, akár légyen azoknak fiókegyházok, akár nem, egy egész telki, - az Oskolamesteré pedig, és helység Jegyzőé külön külön fél telki illetőséghez fognak hasonlíttatni, s ezen mennyiséggel valóságosan kiadattatni; - kivévén, ha ezeknek valamellyike élelme fejében nagyobb, azaz egy egész telket felülhaladó mennyiséget birna, akkor a legelőt is ehez kell mérsékelni. Többnyire az urasági tisztek és szolgák eránti gondoskodása a Földes-Úr szabad rendelkezésétől függvén, ezeknek szükségéről, midőn a közelgő elkülönözése valóságosan végre hajtatik, következőleg annak minden új rendbeszedése alkalmával, csak maga a Földes-Úr az ez előtti közlegelőnek tulajdon számára elkülönözött részéből fog intézkedni a szerint, hogy a tisztek és szolgák marháikat a Község legelőjén ezentúl soha se tarthassák.

Nyolcz urbéri Zselléreknek pedig egy egész telki járandóság fog kiadatatni.

Végre Temes, Torontál és Krassó Megyékben, mellyekben a legelő illetősége már meg van határozva, az eddigi szokás nem csak az urbéri, s az úgy nevezett beneficialis telkeken gyakorlott legelő eránt, de az extrasessionalis vagy industrialis név alatti telkekre nézve is, a mennyire az urbéri táblákba iktatva vannak, továbbá is fenn fog tartatni.

4. § Hol a helység határában erdővel bir az Uraság, és a Jobbágyoknak, úgy szinte a Község szolgáinak, az urbérek, vagy következő urbéri rendbeszedések, vagy a divatozó szokás szerint engedtetett a tűzi faizás haszonvétele, ott azokat a tűzi faizás továbbá is ingyen illeti; mire nézve - ha ez eránt panasz támadna - az Uraság és Jobbágyok közt a Megyei köz Gyűlés által rendelendő Kiküldöttségnek, melly ez eránt tudósítását beadni köteles lészen, közbejöttével szabad egyezés lészen kötendő, melly nem eszközöltethetvén, a tűzi faizás tárgya az előrebocsájtottakhoz képest szokott úrbéri úton határoztassék el; - illy ügynek végső elintézéseig a Jobbágyok azon haszonvételben, mellyel ekkoráig éltek, megtartani rendeltetvén.

Azon helyeken pedig, mellyeknek határában az Uraság erdejében annyi épületi fa találtatik, hogy abból az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, s a Jobbágyoknak az urbér, vagy következett urbéri rendbeszedések, vagy pedig a divatozó szokás szerint ingyen való épületei faizás engedtetett, a földes Úr továbbá is az eddig gyakorlatban volt, és ennél nem nagyobb mennyiségben, jobbágy-telki vagy urbéri zsellér-ház s istálló fedelére (ide nem értvén azonban a zsindelt és deszkát) a szükséges fát ingyen adni köteles, egyedül a hármas könyv I-ső R. 40-dik Czikkelyének rendelete esetében történő elbecsülés alkalmával szabadságában fog állani a Földes-Úrnak az, hogy a Jobbágyainak ingyen szolgáltatott épületi fák árát a becs-ár általányos sommájából levonhassa.

Mind a két katholicus és görög nem egyesült szertartású, úgy a két vallású Lelki-Pásztorokra és Oskola-Mesterekre nézve, egyedűl azon helyekben, hol a faizás az előtti állandó szokásnál vagy nyilvános egyezésénél fogva eddig azokat ingyen illete, ezen szokás, vagy egyezés jövendőre is maga épségében fennmarad.

A makkoltatás a Jobbágyoknak az uradalmi erdőben, de csak abban, melly lakhelyök határában fekszik, 6 krajczárral olcsóbban, mint más idegennek, azonban csupán tulajdon szükségökre, és nem kereskedés végett, engedtetik meg. Temes, Torontál, Krassó Vármegyékben pedig a makkoltatás a Jobbágyoknak ugyan azon uradalom, mellyhez tartoznak, ha szinte határkivűli erdeiben is, (külön uraság Jobbágyai, és az ollyanok, kiknek határában makkos erdő vagyon, ide nem értetvén) az eddig szokásban volt bér mellett, melly egy nagyobb darabtól csak 6, a kisebbtől pedig 3 krajczárban határoztatott meg, egyedűl tulajdon, nem pedig más helyről hajtott, vagy kereskedés végett vett sertéseikre nézve a szerint lészen szabad, hogy a befogadandó sertvések a makk mennyiséggel legalább három hónapig érjék be; - azon esetben pedig, ha a makk az Uraság által befogadott idegen sertvések száma miatt 3 hónapoknak lefolyta előtt elfogyna, a Jobbágynak innen következett kára téríttessék meg. Végre Posega, Verőcze és Szerém Vármegyékben a makkoltatás, ekkoráig divatozott urbéri rendelet szerint, olly móddal fogja illetni a Jobbágyot szinte tulajdon szüksége, nem pedig kereskedés végett szerzett sertvéseire nézve, hogy hol a makk-mennyiség legalább 8 hetekre elegendő, egy nagyobb sertvéstől 12, a középszerűtől pedig 9, a kisebbtől végre 6 krajczárok fizettessenek bér fejében a Földes-Urnak; minden alattomban behajtott darabtől ezentúl is kettős taksa fizetés állapíttatván meg.

Ezeken kivűl a Jobbágyokat semmi egyéb kedvezés vagy haszon a határjog körében fekvő uradalmi erdőkből nem fogja illetni, annál kevésbbé követelhetnek azok valamit a határjokon kivűli erdőkben, ha csak a faizás haszonvételes a Jobbágyoknak illy határkivűli erdőkben az Urbér behozatalakor, vagy későbbi rendbeszedés, vagy eddigi gyakorlat szerint nem engedtetett; mert ez esetben a kijelelt határkivűli erdőkben a Jobbágyságot a tűzi faizás, sőt ezen § 2-dik részében foglalt rendeléshez képest az épületi faizás is továbbá is fogja illetni; - egyébiránt pedig a Földes-Úr saját határbéli erdeiből sem kézi mívekre, sem pálinka-égetésre, vagy épen a kereskedésre Jobbágyainak fát adni nem lészen köteles; úgy a makkoltatás, vagy gubacs-szedés jussa is az Uraságnak szabad, és szoríthatatlan rendelkezésétől fog függeni; ellenben (a gesztenyét, diót és más nemes gyümölcsöket kivévén) minden egyéb erdei vad gyümölcsöknek szedése a Jobbágyoknak szabad lészen.

Ha mindazonáltal az erdők valamelly helyekben szántóföld, vagy rét helyett adatván, a Jobbágytelki állománynak részét tennék, azokkal jövendőre, a Jobbágyok szintúgy, mint egyéb urbéri javaikkal szabadon, és megszorítás nélkül fognak élni, a hol pedig az állományon felül akár a Községnek, akár egyes Jobbágyoknak külön telkek után lennének kivágva, mint az épületi úgy a tűzi faizás, nem külömben a makkoltatás és gubacs szedése is a Jobbágyokat fogja illetni (fentartatván mind ezekre nézve az Uraság használata is, a mennyire annak gyakorlatában lenne, úgy fenntartatván mindenkor az erdő vágás módjának és rendének elhatározása eránt az Uraság tehetősége, és fő felvigyázási jussa), sőt ha az érintett erdők olly állapotban volnának, hogy megtartatván az erdei rend, a Jobbágyok tűzi és épületi faizás szükségén felűl, még kereskedésre is szolgálhatnának, ez a Jobbágyoknak megengedtetik, s e végre mindenkor az Uraság rendező felügyelése alatt vágandó fák, még pedig ha az erdő öszvevéve az egész Községet illeti, a Község által meghatározandó, s ugyan csak nékie jutandó aránylagi taksa fizetés mellett, ha pedig az erdő a lakosok közt személyenként van kiosztva, a helybeli telkes Jobbágyoknak, önkereskedés űzésre fizetés nélkül adattassanak ki.

5. § Melly határban nádas vagyon, és hol a nádlási haszonvétel az Úrbér behozatalakor, vagy későbbi rendbeszedés által a Községnek és Község szolgáinak megengedtetett, vagy ezek az eddigi gyakorlatnál fogva annak használatában voltak, ott azon nádlási haszonvétel az eddigi használat rendje szerint ezen túl is azokat fogja illetni; melly helyeken pedig kiszáríttatván a nádas, annak haszonvétele elenyészett, azokban a Jobbágyok, a megszünt haszonnal együtt járó 40 kéve nádi tartozás megszüntetésén felűl semmi egyéb kárpótlást az Uradalmon nem követelhetnek kivévén azon helyeket, hol a nádasnak bizonyos része ha szinte 40 kéve nád adózás mellett is, a Községnek, vagy egyes Jobbágyoknak külön-külön telkek után, Urbéri állományaikon felűl, s kirekesztő használatokra akár az Urbér, akár az Uradalom által lenne kijelelve, - mert az illy nádas kiszárított földjeit a Jobbágyoknak ezentúli használatára kell átengedni, a Jobbágyok pedig a 40 kéve nád eddig divatban volt tartozásnak természetben, vagy ha ez eránt a kölcsönös egyezés nem eszközölhető, a Törvényhatóság által a helybeli környülményekhez képest meghatározandó annyit érőnek megadására ezentúl is fognak köteleztetni.

6. § Ha az Uraság, kinek igazaihoz számíttatik a mészárszéki jus, a lakosoknak szükségére elegendő húst nem vágatna, akkor a Jobbágyoknak a különben tilalmazott hús-mérés, - az Uraságnál az eránt előre teendő jelentés után - megengedtetik, valamint akkor is, ha a külömben egésséges marhájok valamelly véletlen eset által további megtartásra alkalmatlanná tétetett volna, szabad lészen nékiek az ollyatén marhát kimérni, vagy azt a mészáros által kimérettetni.

7. § Valamint a Jobbágy, bár miféle termesztményeinek (egyedül azokat kivévén, miknek árulásától különös Törvény által van eltiltva) akár kisebb akár nagyobb mértékben s mennyiségben lehető eladását ezentúl is minden taksa-fizetés nélkül teljes szabadsággal gyakorolhatja, úgy a bolt, és az ettől kivánható haszonbér megvehetés jussa a földes úr igazai közé tartozik; hogy azonban e haszonbér önkényes megvételéből a nemzeti szorgalomra, és kereskedésre kár ne következzék, nyilván kijelentetik: hogy minden Jobbágy külömbség nélkül az alább meghatározott illető bér lefizetése mellet, mind telki, mind zselléri illetősége helyén boltot nyithat, azt akár tulajdon portékáinak eladására használhatja, sőt haszonbérbe is kiadhatja akár kinek, kivévén azon egy esetet, midőn a bolt a helységben lakossággal nem biró idegennek adatnék bérbe, mivel illy esetben a bérbe kivenni akarót helyes és nyomos okokból, s kivált ha súlyos, és a Községre nézve veszedelmes kihágásokról megjegyzett személy volna, a bolt kibérlésétől a földes-úr szabadon eltilthatja. Minden egyéb esetekben az illető bér lefizetése után a földes úr által, akár a bolt-nyithatásban, akár annak kibérlésében, vagy bérbevevésében megakadályozott fél a Vice-Ispány által, a földes úrnak meghallgatása után, a helytelen akadályozás esetében a bolt-nyithatás vagy bérlés használatába bé fog helyheztetni, melly béhelyeztetést, ha a földes úr nem engedné, az Al-Ispány segéd Biró társaival, ha a szükség úgy hozná magával, hatalomkarral is, de a mellyet mindég elébb a köz Gyülésben kell megitélni, s elhatározni, az akadályozás által közvetlen okozott, s a felek voltaképi meghallgatása után kitudandó költségek és magából a megtámadásból eredett károk megtérítésével, rövid úton végre fogja hajtani, a szünő nyereség, és a következhető kár, mint a törvény rendes útjára tartozó, ide nem értetődvén; - a meg nem elégedett félre nézve az urbéri út fennmarad. Egyébiránt mind a bolt nyithatás, mind annak haszonbérbe adásának használatával élni akaró Jobbágy, Földes-Urának, a boltokra a nézve megállapított három osztályozathoz képest, a következendő bért fogja fizetni, jelesen:

Az 1-ső rendű boltoktól, ollyanoktól t. i. mellyekben jelesbb és középszerű posztók, nem különben selyem-, s a gyárokból s lerakó helyekből első kézből t. i. bevásárlott egyéb nemesebb portékák tétetnek ki az eladásra, s honnét az illy portékák a házalló kereskedőknek szoktak eladatni, - esztendőnként 20 frkat.

A 2-dik rendű boltoktól, mellyek csekélyebb értékű portékákkal vannak felkészítve, és az országos úton kivűl esnek, hol t. i. ritkább az eladhatási alkalmatosság, a boltnak birtokosa pedig az 1-ső rendű kereskedőkhez nem hasonlíttathatik ugyan, de a vásárokra eljár, - esztendőnként 15 forintokat.

A 3-dik rendű, vagy is a falukon lévő boltoktól, mellyeknek birtokossai vásárokra járnak ugyan, de selyem- vagy más nevezetesebb portékákkal nagyobb mennyiségben nem kereskednek, és portékáikat is a vidéki kereskedőktől szokták beszerezni, - esztendőnként 10 forintokat.

Azok kik nyitott bolt nélkül házról házra űzik a kereskedést, ezentúl minden taksa-fizetéstől mentek lesznek.

Végre ezen 7-dik §-ban megállapított rendszabás az olly Községek lakossaira is kiterjesztetik, mellyekben a boltbeli just magok a Községek gyakorolják; önként értetődvén: hogy a hol eddig a boltnyithatásért a feljebb megállapított taksáknál kisebb vagy épen semmi bér nem fizettetett, ott ezen szokás tovább is fenn fog tartani.

8. § Az előszámlált urbéri haszonvételeken felűl a Jobbágyok sem a vadászat, halászat, és madarászat jussait elfoglalási büntetés alatt, - sem kiváltság nélkül a vásár, piacz, vám és révbéli jusokat nem gyakorolhatják, - Temes, Torontál és Krassó Vármegyékben mindazáltal azon eddig ott fennállott urbéri rendelet továbbá is meg fog tartani, melly szerint némelly Községeknek az okvetetlenül szükséges nádlás fejében nékiek általadott tavakban gyakorolható halászhatás is megengedtetik; ha pedig valamelly Jobbágy földes-úri engedménnyel bár melly nemű malom, vagy más Királyi adományból származott úri jusnak lenne birtokában, azt az Uraság urbéri úton, a dolog addigi egész voltában leendő fentartása mellett, a tett épületeknek, és minden javításoknak törvényes úton eszközlendő igazságos megbecsülése, és a törvényesen rajta fekvő pénzeknek megtérítése mellett, visszaveheti; Posega, Verőcze, és Szerém Vármegyékben azonban az ottan divatban volt malom-taksák az alatt nem emeltethetnek fel, mellyek a Földes-Úrnak esztendőnként fizetendő malombér fejében, jelesen a kanalos malomra nézve 1 forintra, más közönséges folyóvizi malom minden kerekétől 2 forintra, végre a Duna-, vagy Drávai malomtól 8 forintokra voltak határozva; de ha valamelly helyen vagy valamelly tárgyra nézve különös kiváltságok, avagy kötések mutattatnának elő, ezeknek foglalatja fog megtartani. Mindazáltal a Királyi adományból származott úri haszonvételek, vagy a földet egyébként érdeklő jussok, ha, s mennyire ezekre nézve a Jobbágyok sajátsági jussal előállanak, s ezen állításokat a mostani valóságos használat támogatja, az illető Törvényszék előtt indítandó Törvény útján enyésztethetnek el.

9. § A Jobbágyok a határon kivűli haszonvételekre semmi követelést nem tehetnek, kivévén, ha akár az Urbér béhozatalakor, akár az urbéri rendbeszedés alkalmával nékiek egyszersmind határkivűli haszonvételek, és telki állományok kijeleltettek, és az urbéri Könyvbe beiktattattak vagy pedig ha azok külömben is mostani gyakorlatban, az Uraság ellenzése nélkül, lennének.


  Vissza az oldal tetejére