1. § Ezen törvény rendelése alá esnek a kertekben, szőlőkben, mindennemű ültetésekben és erdőkben, vetésekben, növevényeken, réteken, nádlásokban, legelőmezőkön, méhesekben, nem különben országos, dülő- s vasutakon, hídakon és kőszénbányákon, turfa-téreken, valamint a temetőkben is elkövetett károsítások, szóval: a gazdálkodás s iparnak kivül fekvő tárgyait veszélyeztető cselekvések.
2. § Jelen törvény rendelete alá eső károsítások, bárha történeteseknek látszatnának is, de mégis ollyasok, mellyeket megelőzi az illető kártevőnek hatalmában volt, - úgy a merő gondatlanságból eredettek, ha az illető felek a kárpótlás mennyisége felett egymás között meg nem egyezhetnének, az okozott költségekkel egyetemben, de csak egyszeresen, rendeltetnek a kártévő által a károsított részére megtéríttetni; a vétkes gondatlanságból, vagy épen szántszándékos negédességből és rosz akaratból eredett kárositásokért pedig, a kártévők nem csak a költségeknek és károknak egyszeres megtérítésére köteleztessenek, hanem azon felül még a kár becsüjének másodszori megtérítésével, és a gondatlanság vétsége, vagy szántszándékosság fokozataihoz képest, még a következő szakaszokban megállapítandó testi büntetéssel is fenyítessenek.
Midőn a cselédek, béresek, urbéri munkások, vagy szülőikkel egy kenyéren lévő gyermekek gazdáik s illetőleg szüléik tudtán kivül, és nem feladott kötelességök teljesitése következésében, önnön személyökben követték el a kárt, azt saját vagyonaikból, vagy szolgálatuk béréből megtéríteni tartozzanak; azon károk azonban, mellyeket a cselédek, béresek, urbéri munkások, vagy szüléikkel egy kenyéren lévő gyermekek, gazdáik s illetőleg szüléik barmai s apró marhái által okoznak - fenmaradván a kártévőn való viszonkövetelési joguk - a gazdák s illetőleg szülék által lesznek megtérítendők, valamint azon károk is - még pedig minden viszontkövetelhetés nélkül - mellyek a fogadott, vagy parancsolt munka természetéből önként következnek.
Midőn azonban az okozott kártétel, büntetéskép, annak másodszori megtéritésével is fenyítetik ezen másodszori megtérités, valamint általán a következő egyébkénti testi vagy pénzbeli büntetés, csak az egyenes kárt-okozóra mondathatik ki. A betudás mérlegének és a büntető súly ahoz arányzott fokozatainak elhatározásában pedig a biró, a kár mennyiségén s egyéb általános szabályokon kivül, különösen figyelembe fogja venni:
a) A gondatlanságnak, negédességnek, vagy szántszándékos roszakaratnak fokozatát, különösen pedig a vétségnek ismételését;
b) Az ipart és szorgalmat, mellyet a tulajdonos a károsított tárgyra s helyre fordított;
c) A védelemnek biztosságát, mellyel a birtokos tulajdonát oltalmazhatni vélte;
d) Terhesebb betudás mérlege találja az éjjel, mint nappal elkövetett kártételt.
3. § A mezei rendőrségre való felügyelés és biráskodás a megyékben ugyan a járásbeli és kerületi szolgabiráknak, a szabad királyi és kiváltságos mezővárosokban pedig a városi kapitányoknak tiszti kötelességökben fog állani; és ha némelly megyékben és városokban a mostani tisztviselőknek munkái a mezei rendőrségi foglalatosságokkal olly annyira megszaporodnának, hogy azoknak pontos teljesitése erejöket felülhaladná, az illető törvényhatóságok tisztviselőik számának szaporítását a helytartó magyar tanács utján feljelentendő szükséghez képest szorgalmazhatják, s ez tőlök a szükség valósága esetében megtagadtatni nem fog.
4. § A káros panaszát, a kárnak szokott törvényes módon végbevitt becsüjével együtt, bármennyire rugjon is a kárnak becsüje, az illető, ezen törvényben kijelelt biró eleibe terjesztvén, ez megtartván az előtte függőben lévő panaszokra nézve a beadásnak sorát, a szóbeli perekről szóló 1836:XX-dik törvénycikkelyben elrendelt sommás úton jár el, a netalán még szükséges tiszti vizsgálatot s a tanúknak hit alatt kihallgatását teljesíti itéletet mond, és ha a marasztalási somma 200 folyó ezüst ftot meg nem halad, itéletét a panasz beadásától számítandó legfeljebb 15 nap alatt végre is hajtja; hogyha pedig a birói foglalás a marasztaltnak fekvő vagyonaira is kiterjesztetnék, akkor a pénzbeli marasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtásáról szóló honi törvények rendeletét köteleztetik az általa hozott itéletnek végrehajtására nézve követni. Továbbá a megitélt s megvett sommára nézve, a marasztalt félnek rendes nyugtatvánt szolgáltat, és a törvény által rendelt kárpótlást a károsnak kezeibe, a pénzbeli birságokat pedig a megyei vagy városi pénztárba szolgáltatja. Hogyha pedig a pénzbeli marasztaláson kivül, a törvény még testi büntetést is szabna, akkor a biró a történt vétséget, az illető vizsgálati irományokkal egyetemben, a legközelebbi törvényszéki vagy városi tanácsülésre bejelenti, melly a jelen törvény ellen elkövetett vétségekért szabott testi büntetést a tövényszéki szokott eljárás utján mondja ki, kivévén ha a feladott vétség öntermészete szerint a honi büntető törvények súlya alá tartoznék, melly esetben azoknak rendelete és a bevett törvényes szokás mind a nemesekre, mind a nem-nemesekre nézve tovább is megtartatni rendeltetik.
5. § A pénzbeli marasztalásokra nézve a felebbvitel, ha a marasztalási somma 200 folyó ezüst ftot meg nem halad, csak birtokon kivül a törvényszékig, vagy városi tanácsig, és nem felebb engedtetik meg; ha pedig a marasztalási somma 200 ftot felülhaladna, a felebbvitel az illető törvényszékre vagy városi tanácshoz birtokon belől és felebb is történhetik, úgy mindazonáltal, hogy a törvényszéknek vagy városi tanácsnak itéletét, bármennyire is rugjon is az elmarasztalási somma, az elmarasztalt fél mindenkor csak birtokon kivül vihesse felebb; - a testi büntetésekről szóló birói itéleteknek felebbvitele iránt a fenálló honi törvények rendelete továbbá is fenmaradván.
6. § A helységekben és nem-kiváltságos városokban, a helybeli illető előljáróság 12 igaz törvényes értékü forintnál többre nem becsült kártételről, mind a kárnak megtérítésére, mind a kártételre szabott pénzbeli büntetésekre nézve biráskodni köteles, úgy azonban: hogy megtartván a panaszok beadásának sorozatát, birói eljárását három nap alatt befejezze, és a kezéhez vett büntetésbeli birságokat az illető szolgabirónak kezeibe szolgáltassa, - a felebbvitel birtokon kivül az illető szolgabiróhoz és onnét a megyei törvényszékre, de nem tovább, engedtetik meg; hogyha pedig a helybeli illető előljáróság három nap alatt elégtételt nem szolgáltatna, vagy nem szolgáltathatna, akkor a károsodott panaszára az illető szolgabiró 15 nap alatt köteles igazságot szolgáltatni. Kivétetnek a földesurak és nemes személyek, kik ellen nem a helybeli előljáróság, hanem egyedül az illető szolgabiró járhat el.
Nemesi községekben, vagy közbirtokosságokban lévő ollya helybeli rendezett tanács, vagy hadnagy a mellette lévő esküttekkel, kik az 1836:XX-ik törvénycikkely erejénél fogva a nagyobb sommákróli bíráskodás hatóságával felruházva vannak, a határban történt kártételekről, ha azoknak becsüje 24 igaz törvényes értékü forintoknál többre nem rug, szintén mind a kárnak megtéritésére, mind arra szabott pénzbeli büntetésekre nézve, a fentebb idézett: 1836:XX-ik törvénycikkelyben elrendezett sommás eljárás útján fognak biráskodni; kötelesek azonban mind a panaszok beadatásának sorozatára ügyelni, mind pedig birói eljárásukat 15 nap alatt befejezni, és a kezükhöz vett büntetésbeli birságokat az illető szolgabirónak kezeibe szolgáltatni; a felebbvitel birtokon kivül a megyei törvényszékre, de nem tovább, történik.
Ha a jobbágyok egymás között, vagy tulajdon földesuraiknak úgy szinte ha más földesuraknak tesznek kárt olly esetekben, midőn a kár nem szántszándékos, vagy nem tetemes hibából eredett, hanem 2-ik § értelmében a kár egyszeri megtéritésének büntetés és birságolás nélkül van helye: az illető földesúr maga, vagy képviselője által biráskodhatik, ha a kár 60 folyó ezüst forint értéket nem halad meg; ha azonban 8 nap alatt a panasz beadása után elégtételt nem szolgáltatna, a károsodottnak szabadságában áll az illető szolgabiróhoz folyamodni.
7. § Minden illyen biró köteles, az 1836:XX-ik törvénycikkely 10-ik § értelmében, birói eljárásáról rendes jegyzőkönyvet vezetni, abba az önmaga által megitélt s beszedett sommákon felül, a falusi birák és nemes községekben a hadnagyok által megitélve beszedett, és ezektől kezéhez vett büntetésbeli pénzeket is iktatni, és ezen jegyzőkönyvet évnegyedenként az illető közgyülésnek, vagy városi tanácsnak bemutatni; a honnan megyei vagy városi pénztárba beteendő pénzbeli biróságokra nézve, kivonatban az alispánynak, pénztárnoknak és a pénztár kezelésére felügyelő tisztviselőknek kiadassék.
8. § Általában más földjének, kinek abban birtoka vagy egyéb használati joga nincsen, bár legyen az csak gyepmező, mind télen, mind nyáron marhákkal legeltetése, csapásolása, földszint vagy föld gyomrában lévő növevények és gyökerek kedvéérti ásása, az okozott kárnak és költségeknek megtérítése, - a puszta legelőből behajtott, de semmi látható kárt nem tett marháktól pedig, a hajtópénznek megfizetése mellett, pénzbeli büntetésnek - melly azonban a kárnak és hajtópénznek megtérítése összes sommájánál többre nem rughat - sőt ismétlés esetében fogsági büntetés terhe alatt is tiltatik; ha pedig nem csupa gondatlanságból, hanem önként, szántszándékkal vitetnék véghez a kártételnek bármelly neme, akkor az okozott költségeknek egyszeres, a kárnak és illetőleg hajtópénznek kétszeres megtérítésén felül, azon erőszakoskodó a vétség fokozatához képest szokott törvényszéki eljárás útján fogsággal is fenyíttessék.
9. § A rétekben, mindennemü ültetvényekben, vetésekben, kertekben, szőlőkben, kisebb s nagyobb faültetésekben, erdőkben, vékony vagy vastag, magánosan álló vagy erdőben lévő fákon, akármelly módon, de gondatlanságból végbevitt kártétel a kárnak, költségeknek és illetőleg hajtópénznek egyszeres megtéritésén felül, még a gondatlanságnak felebb a 2-ik §-ban felszámlált fokozataihoz mérséklendő pénzbeli büntetéssel is - melly azonban a kárnak, költségeknek és illetőleg hajtópénznek másodszori megtéritésére összes mennyiségén túl soha nem rughat - sőt vétkes gondatlanság vagy ismételés esetében, fogsággal is fenyittessék. Ugyanazon letartóztatásnak lévén a 42-ik § értelmében helye akkor is, ha a kártevő a pénzbeli megmarasztalás erejéig eleget nem tehetne. Az erdőknek, sűrű vagy ritkább faültetéseknek biztosabb oltalmára rendeltetik: hogy ollyasokban történt kártételnek megbecsülésére a biró ahhoz értő embereket alkalmaztasson, kik a kárnak megbecsülésében az elpusztitott vagy megrongált fának nem csak a belybeli körülmények által szabályozott folyó árát, hanem egyszersmind az ipart és szorgalmat, úgy költségeket, mellyeket a tulajdonos annak nevelésére forditani kénytelenittetett, figyelembe köteleztetnek venni.
Erdei vágásokból behajtott szarvasmarhától, lótól, kecskétől, a kárnak megtéritésén felül, minden darabtól 30 kr. folyó ezüst pénzben, sertéstől és birkától 10 krt. szinte folyó ezüst pénzben fog büntetésül annyiszor a mennyiszer fizettetni; a pásztor pedig, kinek gondatlanságából történt az erdő- vagy fabeli károsodás, a kárnak, költségeknek és hajtópénznek a fentebbi pont értelmében kellő megtéritésén felül, testi büntetéssel is fenyittessék.
Ha pedig a fent előszámláltaknak sértése vagy rombolása elszánt akaratból vagy épen hatalmaskodással vitetik véghez, úgymint csőszöknek és vadászoknak ellentállva, vagy zálogot adni vonakodva, vagy a marhákat pagonyokba hatalmasan erőszakkal behajtva: akkor a költségeknek egyszeres, a kárnak s illetőleg hajtópénznek kétszeres megtéritésén felül, illynemü, a büntetőtörvénykezés alá eső cselekvések, a vétség fokozatához arányzólag, a büntetőtörvények szabályai szerint fenyittessenek.
10. § A ki a tanyákon szabadon összerakott asztagokat, kazalokat, akár lábon, akár levágva, kévékben vagy boglyákban lévő gabonát, takarmányt meglop, mint nyilvánságos tolvaj a rendes törvényszéki eljárás utján a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, a hazai büntetőtörvények értelmében a vétség fokozatához képest büntettessék.
11. § Közös legelőre, vagy ollyas erdőkbe, ugarakra, tarlókra, avvagy már lekaszált rétekre, mellyeken másoknak közlegeltetési joga vagyon, ragadós nyavalyában vagy fekélyben sinlődő marhát, vagy egyéb kisebb nagyobb barmot hajtani, és ott legeltetni tilalmaztatik; ha pedig ezen tilalomnak ellenére azt mégis valaki merészelné, a mint az illynemü közös legeltetésben talált beteg marha nyavalyájának ragadóssága az illető baromorvosnak szemléjéből bebizonyosodik, azon beteg marha, a mennyiben nyavalyája orvosolható nem lenne, az illető szolgabirónak, kapitánynak, vagy helység előljáróinak rendeléséből azonnal agyonszúrattassék, az orvoslásnak lehetősége esetében pedig, ennek megtörténte, úgy az egészséges marháknak megoltalmazás tekintetéből, azonnal az egészségesektől elkülönöztessék, és e végre minden határ közlegelőjéből a beteg marhák számára kihasítandó illő terjedésü külön legelőre rekesztessék; sőt ez utóbbi esetben, a beteg marhának tulajdonosa, ha a kijelelt legelőn kivül marháját máshova hajtani merészelné, szántszándékos mulasztásának fenyítéséül, minden beteg darabtól annyiszor a mennyiszer fizetendő egy igaz törvényes értékü forintnyi birsággal büntettessék.
12. § A ki az erdőben, kivált szárazság idején tüzet gerjeszt s azt el nem oltja, annyival inkább, ha gondatlanságból vagy önként szántszándékkal az erdőt, nádlást, turjányokat és zsombékokat, tufát vagy gabonát, sőt a tarlót, kivált még midőn a kepék is rajta vagynak, vagy közel az épületekhez felgyujtja: az okozott kár és gondatlanság fokozatához képest a kárnak és költségeknek megtéritésén felül, még fogságra is, sőt illetőleg mint gyujtogató, a honi törvények értelmében súlyosabb büntetésre is itéltessék.
13. § A ki a földesura vagy erdésze hire nélkül, vagy épen tilalmának ellenére, noha urbéri faizásnak örve alatt, az erdőben fát vág, rongál, vagy onnan hord, mint szántszándékos erdőpusztító, sőt tolvaj, a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, a vétség fokozatához képest fogsággal is büntettessék.
14. § A ki a mezőkről, rétekről, szántóföldekről, kertekből, szőlőkből valamelly termesztményt, gyümölcsöt, vagy ott hagyott gazdasági eszközt, tilos táblát vagy annak oszlopát, méhesből kast vagy mézet, mezei kaput, keritést, kútakról a vedret vagy rovásokat, vagy bármelly egyéb illynemü mezei tulajdonnak tárgyait ellop, vagy megront: a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, mint tolvaj, a vétség fokozatához képest fenyittessék.
15. § A vadászatról alkotott 1802:XXIV-ik törvénycikkely rendelete továbbá is megmaradván - annak értelmében vetéseken az aratás végéig, kaszálókon és réteken, míg a széna, sőt sarjú is be nem takaríttatott, szőlőkben Februárius 1-ső napjától szüret végéig, úgy a vadászattól a törvény értelmében rendesen tilalomba vett és kitáblázott helyeken, sőt gyenge faültetésekben is, míg azok az óvhatatlan károsítások ellen elegendőleg megerősödtek, a vadászat, a tulajdonoson kivül, más bárkinek is általán tilalmaztatik. Ahoz képest tehát a vadászat által akár tilosban, akár azon kivül elkövetett kárositások a szántszándékosok sorába számittatván, a költségeknek egyszeres, a kárnak pedig kétszeres megtéritésével rendeltetnek fenyittetni; fenmaradván azonfelül a vadászat tulajdonosának azon joga, hogy a tilalomnak megtörését a tilalmat törő ellen, az 1802:XXIV-ik törvénycikkely értelmében, a törvény rendes útján követelje.
A vadász- és más ebek által történt kártételekért azoknak tulajdonosa mindenkor felelős; az illy mód történt károsítások a költségekkel egyetemben egyszeresen rendeltetnek megtérittetni.
16. § A kárositottnak szabadságában áll olly határban, melly nem tilos, a kárttevő vadakat, habár tilosból vagy vadaskertből jöttek is azok, a kár helyén megfogni, elejteni, vagy agyonlőni, a tilosban pedig a vadak által tett kárt, az okozott költségekkel együtt, az 1802-ik XXIV-ik törvénycikkely 10-ik §-nak értelmében, a károsodottnak a vadászat tulajdonosa a jelen törvényben rendelt szóbeli per útján megtériteni köteleztetik, illy vadaknak elejtése azonban megengedve nem lészen.
17. § Olly nemes, kinek saját lakóháza nincsen, vagy ennél egyebe alig van, mihelyt az ellene végbevitt tiszti vizsgálat meghitelesitéséből szántszándékos kártétele, annyival inkább hatalmaskodása kiviláglik, vagy hasonló önkéntes kártételért már büntetve volt, és kezességet nem állithat, a II. rész 68-ik czimének rendelete szerint azonnal letartóztassék, és olly mód legyen kénytelen az ellene hozandó büntetést bevárni. Urbéri telkeken lakó akár nemes, akár nem-nemes szántszándékos, vagy épen erőszakos kártételekbeni bűnös, ha ismételés esete forogna fen, ezen tette által elegendő okot szolgáltat törvényszabta úton urbéri telkérőli elmozditására.
18. § A fentebbi szakaszok rendelete mind a kárnak és költségeknek megtéritése, mind a vétség fokozatához aránylag szabott pénzbeli sőt fogsági büntetésre nézve kiterjed azon kártevőre is, a ki noha maga vagy marhája a kárban nem éretett, hanem észrevételvén, mindaddig, mig be nem érethetett, nyomban üldöztetett, és akkor elegendő zálogot adni vonakodott; ha pedig a kártevő sem a kártételben nem éretett, sem nyomban nem üldöztethetett, a károsodott azonban azt bebizonyithatja, hogy ki s kinek a cselédje vagy marhája által és mikor történt a kártétel? akkor a károsodottnak szintén joga vagyon, a fentebbi szakaszok értelmében kárának és költségeinek megtéritését rövid úton, úgy a kártétel nemére szabott egyébkénti büntetést is, az illető biróság előtt a kártevő ellen követelni.
19. § A ki a kárban talált marhát behajtani nem engedi, vagy a behajtott akár saját, akár más marháját lopva vagy erőszakkal kiereszti: a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésén felül, mint erőszakoskodó, a kártétel minőségéhez és vétség fokozatához arányzott büntetéssel, a 9-ik § 3-ik pontja értelmében, fenyíttessék; hasonlóúl büntettessék az is, a ki akármiféle kártételben találtatván, zálogot adni vonakodik, vagy az adott zálogot lopva vagy erőszakkal visszaveszi.
20. § Ugyanazon erőszakoskodás fenyítéke alá esik az is, ki a csősznek, vagy a kárban lévő marhát behajtani, vagy a kártékony embert megzálogolni akarónak ellentáll, marháit behajtani nem engedi, vagy zálogot adni nem akar; a vérengezés esetében a büntetőtörvények rendeletének lévén helye.
21. § A mezei vagy erdei csősznek ámbár magános, de határozott, világos, kétségbe nem vonható hit alatti tanúbizonysága a kárnak ki, vagy hány s melly marhák által, úgy kinek tulajdonában történt? igazolására nézve, midőn azt a kárnak vagy erőszakoskodásnak valósága gyámolítja, és semmi más ellenkező vélemény kétségessé nem teszi, olly erővel bir, hogy a bevádlott az őtet terhelő vád ellen magát igazolni köteleztetik; különben nem csak a kárnak s költségeknek megtéritésében, de a kártételre szabott fenyitékben is elmarasztaltatik; - ellenben a bevádlottnak oltalmára rendeltetik, hogy a bevádlott által előállitott egy tanúnak is szintén egyes, de nem merő tagadó, hanem a tanúzott eset közvetlen tudomásán épült, s határozottan tett hit alatti vallása is elegendő arra, hogy a vádló csősz, egyéb terhelő adatok fogytában, a hitnek letételére ne bocsáttassék. Illyes csőszöknek és felvigyázóknak tehát csak hiteles, jó erkölcsü és még büntetéssel meg nem rovott emberek, és mindenkor csak az illető szolgabiró vagy kapitány jóváhagyása mellett, mellyet azonban ez csak fontos, s az illető féllel előre közlendő okoknál fogva tagadhat meg - fogadtathatnak, kik mielőtt szolgálatjukba beállittatnának, a szolgabiró vagy kapitány előtt az alább foglalt hitet fogják letenni, különben tanúzásuk jelen szakaszban tulajdonitott teljes próba erejével birni nem fog; a mi önként még inkább értetődik azokról is, kik már egyszer hamis tanúságtételben tapasztaltattak.
22. § A kártételen kapott, vagy onnan üldözőbe vett embert, habár nemes legyen is, más határban is, a hol t. i. üldözés közben eléretik, megzálogolni, vagy addig, mig zálogot nem ad, letartóztatni, - a kárban talált, vagy onnan üldözőbe vett marhát pedig, habár nemeseké legyen is, behajtani lehet.
23. § A vásárokra vagy máshova igyekező utasok, a kik rendes utakról letérve, a gyepeket vagy vetéseket gyalog, lóháton, kocsin, vagy marhákat hajtva gázolják, gázoltatják, lecsapásolják, úgy az út mellett fekvő földeknek termését s a füvet leétetik, lekaszálják, elorozzák, mindaddig üldöztethetnek, mig be nem éretnek, a midőn ha zálogot adni nem akarnak, a legközelebbi helység birája által mind addig letartóztassanak, mig az általok okozott költségért, úgy a történetes, vagy gondatlanságból történt kártételért egyszeresen, a vétkes gondatlanságból, vagy épen szántszándékból eredt károkért pedig kétszeresen, pénzben vagy zálogban eleget nem tesznek, - szerfeletti rovatás esetében a 34-ik §-ban alább rendelt orvoslásnak lévén helye; sőt szántszándékos kártétel súlyosabb fokozatának esetében a kártevő a kár másodszori megtéritésén kivül, egyéb a tetthez arányzott büntetéssel is lévén fenyitendő, illy esetben a büntetést a kárositónak törvényhatósága, mihelyt a terhelő próbairatok mellett felszólittatik, rendes törvényszéki eljárás útján végrehajtani köteles. Ha a kárt cseléd tette, és az ura jelen volt, azért a kárra és költségekre nézve jót állani tartozik; a büntetést pedig, a mennyire tettleges részt vett a kártételben, anynyiban a vétkes részvevésnek fokozatához képest hasonlóan szenvedendi. - Ha pedig a kártevő útas el nem éretett, az ellene szolgáló bizonyitó iratok saját törvényhatóságával közöltetvén, az által, akár nemes, akár nem-nemes, az okozott költségeknek egyszeres, s a kárnak annak gondatlanságból vagy szántszándékból eredett minémüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres megtéritésében szóbeli rövid per útján megmarasztaltassék; sőt súlyosabb betudás esetében, annak fokozata szerint kimondandó egyébkénti fenyítékének elvétele végett rendes büntető perbe idéztessék. Midőn azonban a bün ollyanoknak társaságában vitetett véghez, a kik ugyanazon megyében laknak, mellyben a kártétel történt, ezen megye elibe és ugyanazon egy perbe lészen az idegen megyebeli bünös is idézendő és itélendő.
24. § A költségek közé számittatik: a becsüsök napibére, tartása és alájok szükséges fogatoknak ára; a becsüsök utáni járás és egyéb fáradság dija; a midőn pedig az illető szolgabiró vagy kapitány közbejövetele szükséges lelend, ennek úgy a vizsgálatokra és bizonyságokra szükséges tanúknak járandósága, fuvarköltsége és végre a kárban lévő s behajtott marhák tartása, valamint azoktól járó hajtópénz, melly minden darab szarvasmarhától vagy lótól 6 krajczárban, sertéstől és kecskétől 3 krban, egy juhtól, akár apró akár nagy legyen, egy krajczárban, mind igaz, törvényes értékűben értvén ezeket, általában határoztatik meg; a szárnyas állatok, ha behajtathatnak, darabjától szinte 3 igaz törvényes értékü krajczárokban lészen fizetendő, ha pedig agyonlövetnek, a tulajdonosnak ott hagyandók; melly hajtópénz az ellentállás vagy behajtás meg nem engedése esetében mindenkor kétszeresen lészen megveendő.
25. § Valamint a nemes, úgy a nem-nemes tartozik a fentirt költségeket, megbecsült károkat s hajtópénzt, minekelőtte behajtott marháit vagy zálogát visszavehetné, a fenirt szabályok szerint előre lefizetni.
26. § Azon esetben, ha a tetten rajta ért, vagy üldözés közben elfogott kártevőt a káros, vagy annak megbizottja, csősze, az illető biróságnak közbejötte nélkül önmaga zálogolta meg, és ezen törvény ellenére, vagy kelletinél nagyobb fizetéssel terhelné: a kártevő zálogának visszaváltását, vagy a szerfelett megvett pénznek visszaitélését az illető biróság előtt ugyanazon szóbeli per útján követelheti; a felebbvitel is szintén azon módon a szolgabirótul a törvényszékre, királyi vagy kiváltságos városokban a városi tanácshoz, az 5-ik §-ban megállapitott mód szerint engedtetvén meg.
27. § Midőn peres földről hajtatnak be a marhák, az azokra nézve fenálló törvényeknek rendeletei továbbá is fentartatnak.
28. § Azon esetben, midőn a behajtott marhák iránt három napok alatt magát senki sem jelenti, rendeltetik:
a) A károsodott, vagy behajtó tartozik az illynemü kártevő bitang marhákat az illető szolgabiró vagy kapitánynak bejelenteni, beküldvén egyszersmind az okozott károknak és költségeknek jegyzékét, ugyszintén arróli tudósítását, valljon gondatlanságból, vagy szántszándékból történt e a kérdéses kártétel?
b) Eltelvén a törvényes 15 napok, ha ezen idő alatt sem jelentené magát a behajtott marhák tulajdonosa, akkor azon marháknak leirása országszerte közhirré tétessék.
c) Hogy ha pedig a behajtott kártevő marhák tulajdonosa bár honnan kitudatnék, akkor ő a törvényes 15 napok elteltével törvényesen intessék meg marháinak kiváltására, - mit ha újabb 15 napok alatt teljesiteni elmulasztana, vagy ha az országszerte történt hiresztelés után, három hónapok lefolyása alatt a marhák tulajdonosának személye ki nem tapogattathatnék, akkor az illető szolgabiró vagy kapitány azon behajtott marhákat kótya-vetye utján adja el, és lehuzván a bejött árukból a kárvallottnak illetőségét, úgy mindennemü, még a marhák tartására forditott költségeket is, a fenmaradandó pénzt szolgáltassa a marhák tulajdonosának kezébe, vagy a mennyiben annak személye tudomásúl nem lenne, mint bitangok árát az illető megyei vagy városi pénztárba.
d) Azon esetben, ha a károk és költségek felülmulnák az eladott barmok árát, akkor a hiányzó somma erejéig keletkező követelését a kárvallott szóbeli per utján veheti meg a marháknak kivilágosítható tulajdonosán; sőt a mennyiben a kártétel minémüségéhez képest, a pénzbeli birságokon kivül, egyéb büntetés is lenne jelen törvény átal rendelve, köteles a tiszti ügyész azt a kártevő ellen szokott törvényszéki eljárás utján követelni.
e) Egyébként a kártevő bitang marhának behajtása, vagy birói kézhez általadása, vagy legalább feljelentésének elmulasztása, nem különben abból eredő kölcsönös keresetekre nézve, továbbá is fenmarad a Hármas-Könyv III-ik Részének 33-ik czíme, ugy az 1729:XLII-ik törvénycikkelynek rendelete.
29. § Közös birtokban a közös csősznek szegődött bérét minden közbirtokos, birtokához aránylag, tartozik fizetni; melly bér az illető szolgabiró előtt mind a köz mind a magános birtokosokon, szóbeli per utján, megvehető.
30. § A ki a birtok őrzésével megbizva nem volt, és mégis a kártevőt a károsodottnak feladja, vagy a kárban lévő marhát behajtja, nem csak a hajtópénzzel hanem azon felül a kártételért jelen törvény értelmében fizetendő pénzbeli birsággal is megjutalmaztassék.
31. § A ki az erdei-, mezei-, szőlőbeli- vagy tócsőszt hivatalos kötelességébeni eljárása közben, vagy azért boszút állva, megveri, mint közfenyíték alá tartozó, a rendszerinti biróság által, nem csak a gyógyítási költségeknek megtéritésében, ugy, a mennyire a megsértett élelmének keresésére ideiglen, vagy orvosolhatatlan csonkitás esetében örökre alkalmatlanná lett, ebből eredő károsodásának pótlásában, és 24-től 100 forintokig, folyó ezüst pénzt értve, terjedhető fájdalom-dijnak megadásában marasztaltassék, hanem azon felül vétsége fokozatához képest, a büntető-köztörvény rendelete szerint is fenyíttesék meg.
32. § A melly csősz, pásztor, vagy szolga az urának vagy tisztjének, ennek nem léte esetében pedig a helységbeli előljárónak, ez pedig a károsítottnak, s illetőleg az illető szolgabirónak vagy kapitánynak az előtte tudva lévő mezei, kerti, szőlőbeli vagy erdei kárt harmad nap alatt be nem jelenti, a költségeknek egyszeres, ugy a kárnak, annak minemüségéhez képest, egyszeres vagy kétszeres, a kivilágositható kártevővel egyetembeni megtérítésén felül, a vétség fokozatához aránylag fenyittessék.
33. § Másnak álló vagy folyó vizében s csatornáiban halászó, csikászó, vagy pióczát szedő a költségeknek egyszeres, a kárnak kétszeres megtéritésével fenyíttessék.
34. § A ki az általa okozott károk becsüjét magára nézve szerfeletti nagynak és súlyosnak tartaná, szabadságában áll, azon becsüt az illető szolgabiróval vagy kapitánynyal megvizsgáltatni, sőt úgy hozván magával a körülmények, mind a két fél által egyenlő számmal állítandó becsüsök és ahoz értők által a mezei, kerti és szőlőbeli károkat ugyan az első becsü után harmadnap alatt - az erdei károkat pedig legfeljebb 15 nap alatt, még egyszer megbecsültetni, és ekkor ezen új becsü a szolgabiró vagy kapitány által is megvizsgáltatván, fog a kielégítés alapjáúl szolgálni.
35. § A nagyobb és kisebb közországos vagy postaútakat, úgy ollyakat, mellyek az egész község által a mezei gazdaság avvagy a szomszéd helyek közti közlekedés végett mint közösök kihagyattak, és használtatnak, helyeikből kiszorítani, önkényleg más vonalra általvinni, készakarva vagy gondatlanságból felszántani, elfoglalni, folyó árokkal, vagy sürü s ritkábban ásott gödrökkel kelleténél, vagy a kiszabott szélességre nem ügyelve összeszorítani, azoknak mellékén lévő élő sor- vagy karfákat és védczövekeket, nem különben azokon épült fa- vagy kőhidakat, kirakott csatornákat, útmutató oszlopokat rongálni, vagy épen azoknak alkotó részeit feszegetni, ellopni, az okozott kárnak kétszeres, a vizsgálatra fordított költségeknek pedig egyszeres megtérítésén felül, a vétség és szántszándékos roszakarat fokozatához mért fogházi büntetés alatt tiltatik; az okozott kárnak vagy foglalásnak azonnali helyrehozatása az illető szolgabiróra vagy kapitányra tartozván.
36. § A határban lévő dülő és mezei utak, mellyek a földmivelés tekintetéből a helység lakosainak nagy része által használtatnak, azon helység lakosai - legyenek azok nemesek vagy nem-nemesek - valamint a határbeli birtokosok által, kik t. i. azon út közös használatában részt vesznek, tulajdonuknak kiterjedéséhez mért arány szerint, mindenkor járható állapotban tartassanak, mit ha az illető szolgabiró vagy kapitány felszólítására, és az általa rendelt időre nem teljesítenének, ennek kötelességében álland azon rosz útat vagy hidat a vonakodó helység vagy közbirtokosság költségére helyrehozatni, és egyszersmind a költségeket a vonakodón rövid szóbeli per útján meg is venni.
37. § Aratók, nyomtatók vagy cséplők, úgy más bármely mezei munkát általában szerződésképen felvállalt munkások nem ritkán, nem ügyelvén szerződésükben foglalt lekötelezésükre, ennek a maga idejében vagy épen nem tesznek eleget, vagy bizván abban, hogy nyomban más munkást helyettük állítani nem lehet, szerfeletti kivánataiknak teljesülésére a föld birtokosát kényük szerint uj alkukötésre kényszerítik; az ilyesek által gyakorlott visszaéléseknek zabolázására rendeltetik: hogy az aratót, nyomtatót, vagy cséplőt rendes útlevél nélkül, a munkásnak lakhelyén kivül, bárki is felfogadni ne merészelje. - Az elvállalt munka teljesítésétől vonakodó vagy megszökött aratók, nyomtatók, cséplők pedig, vagy más bárminemű mezei munkások, bárha időközben már más gazdánál be is állottak volna, nem csak az elsőbb elvállalt, de nem teljesített munkának a kötött alku szerinti megtevésére az illető szolgabiró vagy kapitány által helyre állítassanak, hanem azon felül az okozott kárnak és költségek pótlása díjába, az elmulasztott és mezei munkára alkalmatos napszámok helybeli folyó árának kétszeres megtéritésével büntettessenek. Azon bérlő pedig, a kitől az illykép csalfálkodó munkások elsőbbi kötelezésüknek teljesítésére az illető szolgabiró vagy kapitány által visszaállíttattak, ugyanazon kárpótlást követelheti; hogyha azonban azonban az illy bérlő aratót, nyomtatót, cséplőt rendes útilevél nélkül fogadott volna fel, a kétszeres vállalkozás miatt történhető visszaállításukból eredett kárát a törvénynek önmaga részéről lett megszegésének tulajdonítsa, s kárpótlást a munkásokon nem követelhet, - sőt részéről történt csábítgatás esetében, még a 38-ik § rendeletének is leend helye.
Azon esetben pedig, midőn jégeső vagy más elemi viharok által az aratásra, nyomtatásra vagy cséplésre felfogadott gabonában olly tetemes kár okoztatott, hogy a beállott munkások a kötött szerződéshez képest, béröket ki nem kereshetik, az eredetileg köttetett szerződés a munkásokra nézve kötelező erővel birónak nem tekintetik, hanem új szerződésnek van helye, úgy mindazonáltal: hogy ha ez iránt a munkást fogadó a munkásokkal meg nem egyezhetne, azon kérdés felett, ha az előbbeni szerződés megálljon-e? mindenkor az illető szolgabiró vagy kapitány, még pedig a legrövidebb idő alatt, tartozik itéletet hozni, és addig, míg itélet által a kérdés eldöntve nincsen, sem a munkásoknak új munkát vállalni, sem pedig a munkást fogadónak más munkásokat felfogadni szabad nem lészen.
Ugy szintén akár a munka bérének vagy élelmezésnek nem a szerződés szerinti kiszolgáltatása, akár a bérlett munkának egészben vagy részben más munkások javára juttatása, vagy más bármelly, a tett szerződés megszegéséből eredett kérdéseknek rövid úti elintézése s birálása szintén az illető szolgabirót, vagy kapitányt illetendi; sőt ha a munkát tétető akár a bérlett munka elvállalásából reménylett haszonnak megszorításával, akár a tett alkunak bármiképeni megszegésével szántszándékosan okozott volna kárt, a bérlett munkások ezen káruknak részeikrei kétszeres pótlását szintén sommás úton követelhetik; a felebbvitelnek itt is az 5-ik § értelmében lévén helye.
38. § Más által alku szerint már felfogadott aratót, cséplőt vagy nyomtatót, elcsalni általában tilalmas lévén ha azt mégis valaki tudva merészlené és az elsőbbi bérlő által törvényesen megintetve, az olly nemü munkásokat elbocsátani vonakodnék, a költségeknek egyszeres, és okozott kárnak a 37-ik § értelmében, azon megszökött munkásokkal egyetemes megtérítésén felül, annyiszor a mennyiszer az illető szolgabiró vagy kapitány által rövid úton a megyei vagy városi illető pénztár részére megveendő 20-tól 100-ig terjedhető folyó ezüst forintokkal büntettetik.
39. § A mennyire ezen mezei, kerti, szőlőbeli, erdei vagy közútakon s hidakon elkövetett károsításokat illető törvények az eddigiekkel összeütköznének, azok annyiban erőnélkülieknek és eltörölteknek nyilváníttatnak.
40. § Jelen törvényben szabott fogsági büntetések, jelesen a 8, 9, 18, 19, 23 és 35-dik § alattiak, a mennyiben ezen szakaszok alatt foglalt vétségek a becstelenség bélyegét már önmagából a tett miségéből is, a vétkesre nem hárítanák, t. i. a mennyiben azok lopást, rablást és a személynek erőszakos megtámadását, mint már általán a fenyítőtörvények által tiltott vétségeket, magokban nem foglalnának, az itéletben kimondott marasztalás erején túl becstelenséget, következőleg polgári jogainak habár ideigleni megszorítását is, a marasztaltra nem vonják.
41. § Midőn a marasztalt fél, avvagy az egyetemes megmarasztalás esetében, ő helyette társai, a marasztalási kárpótlást vagy birságot meg nem téríthetnék, nehogy a vagyontalanság, vagy a vagyonnak eltitkolása a bünre ösztönző büntetlenségnek forrásává válhassék; a meg nem térített pénzbeli mennyiségért igaz törvényes értékü 2 ezüst forintért egy napot számítván, fogsággal, melly azonban fél évnél hoszszabb időre semmi esetben nem terjedhet, tegyen eleget. Egyébként a fogság minémüségére rendeltetik, hogy fentebb a 8, 9, 18, 19, 23 és 35-dik szakaszokban rendelt fogsági büntetés, melly különben a 41-dik § értelmében a kimondott marasztalás erején túl, becstelenséget magában nem foglal, vagy a mely a marasztalási mennyiség meg nem téríthetése végett mondatik a marasztaltra, tisztességes letartóztatásánál súlyosabbá nem tétethetik.
42. § Kendert vagy lent áztatni, még magának a földesurnak is, csak olly vizekben szabad, mellyek a földesur s illetőleg városi vagy szabad községi tanács által e czélra kijeleltetnek; ha valaki az ellen cselekednék, és kenderét vagy lenét más vizekben áztatná, azonfelül, hogy a beáztatott kendert vagy lent a csősznek bejelentése következtében azonnal elhordatni köteles, ha pedig azt tenni nem akarná, a helybeli városi vagy községbeli előljáróság által a kender vagy len az ő költségén fog elhordatni, minden beáztatott kévére számítandó, és egészen a megyei vagy városi pénztárba behozandó egy kr. folyó ezüst pénzbeni birságban, különösen a földesur az illető szolgabiró által marasztaltassék.
43. § Az okozott költségeknek és károknak egyszeres pótlása mindenkor a károst illeti; a hol azonban a kártétel a költségeknek egyszeres megtérítésén felül a kárnak kétszeres pótlásával rendeltetik fenyíttetni, a kárnak illy módoni másodszori megtérítése, úgy szintén a hajtópénznek másodszori megfizetése, valamint egyéb, jelen törvényszakaszokban szabott pénzbeli birságok - ide nem értvén a 30, 31, és 37-dik §-nak kivételképeni rendeletét - a megyei vagy városi pénztárt fogják illetni.
44. § Mind azon esetekben, midőn a kártétel a már is fenálló törvények értelme szerint hatalmasságbeli büntetést maga után vonó cselekedetből ered, a kárnak e jelen törvény szerinti megtérítésén, és a birságokbani, úgy egyéb elmarasztalásokon kivül a hatalmaskodási közönséges törvényes per és birói eljárás a sértett félnek fenmarad.
Én N. N. esküszöm az élő Istenre s a t., hogy ezen gondviselésem alá bizott N. N. határra (vagy tagra), abban találtató minden nemü árkokra, kerítésekre, garádokra, gazdasági épületekre, kútakra, edényekre és szerszámokra, erdőkre, ültetvényekre, veteményekre, és ezekből gyüjtött csomókra, keresztekre, boglyákra, úgy szintén az abban található közönséges útakra, azokon épült hidakra, karfákra, védfalakra, tilalom- és útmutató oszlopokra, minden tőlem kitelhető szorgalommal és hűséggel fel fogok vigyázni, és azokat bárminémü károktól oltalmazni; a kártevőket, személyválogatás nélkül, vagy megzálogolom, vagy nyomban lelkiesméretem szerint feljelentem és bevallom, más ártatlanra hamisan reá nem fogom, a felvigyázatot időközben hir nélkül el nem hagyom, s a mik gondviselésem alá bizatnak, mind azokról számot adok. Isten engem úgy segéljen s a t.
